A különleges képesség //Szüneteltetve//

Első Rész

* jelez a telefonom *

Nyári szünet van, de 7:40-kor kell hogy kelljek, mert írtak a barátaim.
Ránézek a telefonomra, és átfutom az új üzeneteket.
A sok üzenet közül egy nagyon fel keltette a figyelmem.
Ben írt a közös csoportba:
-Ma dobunk egy talit?
Mindenki válaszolt, csak én nem, így gyorsan írtam hogy én is benne vagyok, és egy 9 órási időpontot meg is beszéltünk.
Kikászálódtam az ágyból, és bementem a fürdőbe gyorsan arcotmosni.
Miután végeztem, kimentem a konyhába megreggelizni a családdal. 8:20-ra kényelmesen végeztem, így mentem öltözni. Öltözés után gyorsan elpakoltam néhány dolgot magammal.
Elraktam egy csomag zsebkendőt, két fél literes kulacsot, két zseblámpát, és egy nagy szendvicset, amit édesanyám készített nekem.
Nagyon elrohant velem az idő, így kifutottam a vasútállomásra, és a 9:30-as vonattal beutaztam a belvárosba.
A főtért beszéltük meg találkozóhelynek, így azonnal oda mentem,amiután leszálltam a vonatról. A főtéren már ott várt Émi, Tia, és Ben.
-Sziasztok! - Szólítottam meg őket.
-Szia!
Köszöntek nekem vissza.
-Mióta vagytok itt?
-Még csak 5 perce jöttünk mi is. Hangzott a válasz. Vártunk egy kicsit, és ideért Nasi, Annus és Dorka.
-Jó reggelt!
Mondták egyszerre.
Még beszélgettünk egy darabig, és Ré is befutott, még időben 10 óra előtt.
-Na, mit csináljunk?
-Nem beszéltük meg hogy mit - csinálunk, így ki kéne végre találni, ha már mindenki beutazott a belvárosba.
-Nekem nincs öttletem.
-Nekem sincs.
-Szintén...
-Hmm... Eszembe jutott! Mondta Ben.
Van a nagytó után egy olyan fél órányi sétára egy elhagyatott kastély. Nem sokan mentek el oda, így nem tudok róla sokat, de megnézhetnénk, ha már nincs több öttlet.
Senki sem ellenkezett, így elsétáltunk a nagytó fele.
-És milyen is lesz pontosan? Kérdezte Tia.
-Mondtam hogy nem sokan mentek el oda eddig, így nem lehet róla tudni sokat. Hangzott a válasz Bentől.
-És egyáltalán oda fogunk találni?
-Nem tudom...
-Tudod egyáltalán, hogy merre van!? Kérdezte egyre magasabb hangon Nasi.
-Nem pontosan, de nem lesz gond.
Meg fogjuk találni. Csak nincs annyira elrejtve. Válaszolt Ben. Odaérkeztünk a nagytó mögötti erdőhöz, és megtorpantunk.
-Az erdőben lesz? Kérdezte Ré.
-Igen, de ne aggódj, meg fogjuk találni. Ismételte Ben, és elindult be az erdőbe. A többiek kicsit még nézték az erdőt, aztán egyesével elindultak Ben után.

* Kis idő múlva *

-Teljesen eltévedtünk! Még hogy nincs elrejtve! Mondta mérgesen Nasi, Tia, és Émi.
Annus próbálta őket lenyugtatni, kisebb-nagyobb sikerrel.
A kiabálás közepette észre sem vettük, hogy Dorka előrébb ment.
Odakiáltott hozzánk:
-Gyertek! Azthiszem megvan!
Mindenki abbahagyta a kiabálást, és futottunk oda hozzá.
Nagyon megdöbbenve álltunk az elhagyatott kastély előtt.
Nagyon is illett hozzá az elhagyatott név, mivel egy nagyon leharcolt, romos épület volt. A kastély bal szárnya teljesen megsemmisült. Kicsit körbejártuk a kastélyt, és utána rávettük magunkat, benyitottunk a kastély ajtaján, és egy sötét terembe kerültünk.
-Valakinél véletlenül nincsen zseblámpa? Kérdezte Ré.
-De nálam van szerencsére! Jelentette ki Jahi.
-A reggeli készülődés közepedte elraktam kettőt, hátha kellenének.
-Úgy látszik jó volt a megérzésed. Mondta nevetve Nasi.
Émi elvette a másik lámpát Jahitól, és bekapcsolta.
-Na, meddig akarunk még itt álni az ajtóban? Kérdezte a többiektől. A többiek elmosolyodtak, és bementek a sötét terembe. Jahi és Émi világítottak, amíg a többiek a zseblámpák álltal kelltett kis fényre körbenéztek a teremben.
-Minden tiszta por! Mondta Annus.
-Alig látni valamit. Vigyázzatok a lábatok elé! Nehogy belesétáljatok valamibe. Mondta Ben, és abba a pillanatban belesétált egy pókhálóba, és elesett.
-Ben! Jól vagy? Nevetett fel Dorka. -Mit is mondtál? Hogy figyeljünk hova lépünk, ugye? Kérdezte gúnyosan Nasi.
-Nagyon vicces... Mondta Ben. Tia, és Anna segítettek neki felkelni a földről. Émi és Dorka felfutottak a lépcsőn, és egy ajtóhoz értek.
-Találtunk egy ajtót! Kiáltott le a többiekhez Dorka. Gyorsan odasietett Émihez, és közösen megpróbálták kinyitni az ajtót.
-Beragadt! Mondta Dorka és Émi.
A többiek is felfutottak a lépcsőn,és közösen megpróbálták kinyitni az ajtót. Kinyitották az ajtót, és egy szobába csöppentek.
-Tiszta sötét! Nem tudunk világítást kapcsolni valahogy? Kérdezte Tia.
-Nézzünk körbe!
Mindenki körbenézett. Jahi, Nasi, Ré, és Ben lesétáltak a lépcsőn az előző terembe kutatni, Tia, Dorka és Émi pedig a szobában néztek körbe.
-Azt hiszem megtaláltam a kapcsolót!
Mondta Ré. Megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de nem működött.
-Nem működik! Kiáltott fel.
-Akkor az azt jelenti, hogy nincs áram.
-Ben! Jahi! Menjetek ki, és nézzetek körül! Hátha megtaláljátok a biztosítékot! Ben, és Jahi kimentek, és a kastély másik oldalához mentek. -Nézzünk körbe, hátha csak benőtte a gaz! Mondta Ben.
Körbenéztek, és Jahi felkiáltott. -Megtaláltam! Kinyitották a biztosíték tetejét.
-Nyomd fel a gombokat! Mindegyiket, mert akkor elvileg kell lennie a kastélyben energiának. Siettette Ben. Jahi felkapcsolta az összes gombot és Ben-nel visszamentek a kastély bejáratához.
-Most próbáld meg! Mostmár kell lennie a kastélyban áramnak! Kiabált oda Ben.
Nasi odasietett a villanykapcsolóhoz, és felnyomta a lámpát.
-Van világítás! Kiáltott fel boldogan. Dorkáék is hallották ahogy Nasi felkiáltott, de valami elvonta a figyelmüket. A szoba egyik ajtaja alól kiszűrődött egy kevés zöld fény. A többiek is felfutottak a lépcsőn, és bejöttek a szobába.
-Mi az?
-Találtatok valamit?
Émi szótlanul mutatott a szoba ajtaja felé. Észrevették a furcsa fényt az ajtó alatt.
-Ti kapcsoltátok fel ott a lámpát?
-Nem. Válaszolt Dorka. Csak néztük az ajtó alatt kiszűrődő furcsa zöld fényt.
Senki sem mozdult. Mindenki a másikra várt. A várakozást Tia szakította meg. Odasétált, és lassan kinyitotta a szoba ajtót.

És ez volt az a pillanat hogy az életünk teljesen felfordult!