A különleges képesség //Szüneteltetve//

Második Rész

Még csak nem is sejtettük hogy mi várt minket az ajtó mögött. Egy laborba nyitottunk be. Besétáltunk az ajtón, és nagyon ledöbbentünk a látványtól, mikor emberi csontvázakat, bezárt állatokat, találtunk. Száradt vérfoltok voltak a falakon, régi elromlott készülékek. Az egyik szekrényből vér folyt ki, de nem mertük megnézni. A labor közepén volt egy asztal, amin egy nagy kémcső helyezkedett el. A kémcső tele volt egy zöld színű fluoreszkáló folyadékkal.
Senki nem tudott szólni egy szót sem, annyira le voltunk döbbenve.
Még álltunk egy keveset az asztalt figyelve, mikor Ré megszólalt.
-M-most...mibe keveredtünk? Kérdezte a többiektől.
-Nem tudom. Hangzott a válasz.
-Most mit kéne csinálnunk? Szóljunk a rendőrségnek? De erre már senki sem válaszolt. Még egy kicsit álltunk szótlanul, mikor lépéseket hallottunk közeledni fölfelé a lépcsőn.
Felkaptuk rá a fejünket, és el kezdtünk pánikolni.
-Most mit csináljunk!?
Kiáltott fel Annus. Hallani lehetett a hangján a félelmet. Ez nem meglepő, mind meg voltunk rémülve.
Nem tudtunk mit csinálni, de a lépéshangok egyre közelebbről hallatszottak. Ilyedtünkben az asztal mögé bújtunk el, de mivel sokan voltunk, ezért nem mind fértünk el, így láthatóak voltunk. A lépéshangok egyre csak közeledtek, hevesebben, és a végén sietve...
Egy negyven év körüli kicsit vaskosabb férfi futott fel a lépcsőn. Befutott a szobába, a kinyitott laborajtóhoz. Mivel látta a felkapcsolt lámpákat, így már a kezében volt egy pisztoly, mire felért.
Észrevettük a kezében a fegyvert, és nagyon megrémültünk. A férfi is észre vett minket, és az asztal felé szegezte a fegyvert, és várt. Mi is vártunk.
Egyszer csak hallottuk, hogy megszólal a mély hangján.
-Gyertek ki az asztal mögül, vagy lövök!
Féltünk, így az asztal mögött maradtunk mozdulatlanul.
A férfi még mindig tartotta az asztal felé szegezve a pisztolyt, és egyszer csak el kezdett számolni.
-Egy...
-Kettő...
-Három...!
Hallatszott az utólsó szám, és elkezdett lőni az asztal felé.
Ben megfogta az asztal lábát, és megdöntötte, így az asztal eldőlt.
Viszont azt elfelejtette, hogy az asztalon ott volt a fluoreszkáló folyadékkal teli kémcső.
A kémcső ledőlt, és ránkesett. Az érkezés miatt összetört, így a kémcső tartalma egyenesen a csapaton landolt. Mindenkit beterített a fluoreszkáló folyadék,de nem értünk rá foglalkozni, mert a titokzatos férfi még mindig felénk lőtt a piszollyal egyre hevesebben.
Ben, és Nasi voltak az asztal legszélén.
Nem tudtuk miért, de mintha az agyunk egyszerre dolgozott volna, Ben, és Nasi kifutottak az asztal mögül elterelésképp. A többiek akik az asztal mögött voltak, elrugták az asztalt az ismeretlen férfi felé. Eltaláltuk vele a férfit, így az hátraesett. Kirepült a kezéből a pisztoly, és az pont Tia és Dorka előtt esett le. Felvették a pisztolyt, és egymásra néztek ilyedten.
A férfi felkelt a földről, és a felyét fogta, ami látszott hogy a hírtelen esés miatt vérzett. Dorka elvette a pisztolyt, és a férfi felé szegezte, és el kezdett kiabálni.
-Maradjon ott! Egy lépést se tovább, vagy lelövöm! Látni lehetett rajta, hogy a sírás kerülgeti, mert félt, és egyszerűen nem tudta mit csinál.
A férfi felállt az elrugott asztal mögött, feltett kezekkel, amikor hírtelen Ben mögé került, és szétütötte a fejét egy fa deszkával. A férfi a sok hírtelen ütéstől holtan terült ki.
Mindenki lerogyott a földre megkönnyebbülten, de rémülten. Dorka majdnem elájult a megkönnyebbüléstől, Tia kapta el, mégmielőtt a földre rogyott volna.
A többiek fogták a fejüket, és meredtek a föld felé.
Hírtelen újabb lépéseket hallottunk följönni a lépcsőn. Felért a szoba ajtóba egy körülbelül ugyanannyi idős vézna férfi. Meglátta hogy a társa holtan fekszik a földön, és azonnal rántotta volna ki a fegyverét, de Émi gyorsan kikapta Dorka kezéből a fegyvert, és lelőtte a második férfit is.
Ettől a pillanattól nem tudta hol van, hogy fiú-e vagy lány. Csak állt, és nem mozdult. Jahi, és Annus feláltak a földről, és odamentek Émihez. Szólítgatták, de semmi válasz. Mindenki kómába került az ilyedségtől, és a stressztől. Tia volt az első aki feleszmélt a kómából. Tudta, hogyha ittmaradunk, akkor jöhetnek többen, és azokat az embereket ilyen állapontban már nem tudtuk volna semmiképp se legyőzni, így gyorsan felrángatta Rét, aki segített felemelni Dorkát. Odakiáltott Jahihoz:
-Jahi! Mennünk kell! Minnél hamarabb! Nem maradhatunk itt tovább!
Jahi és Annus próbálták Émit felrángatni, de ő csak meredt előre.
Jahi és Annus megfogták, felemelték, és a vállukon cipelve segítettek neki kilépkedni.
Tia hozta Dorkát, Jahi és Annus segítettek Éminek. Ré odafutott Nasihoz, és Benhez, akiket szintén felrángatott, és kifutottunk az ajtón.
Lefutottunk a lépcsőn, ki a kastélyból, és azon az úton amin jöttünk, az erdő keresztül futottunk át. Út közben Dorka és Émi is maguhoz tértek, így közösen értek ki az erdőből még sötétedés előtt.
Egyikünk sem tudta feldolgozni ami történt, így csak elköszöntünk, és mindenki sietett haza.

-----------------------------------------------------------
Bocsánat, de újra kiraktam az első, és a második részt, kicsit áttekinthetőbben. 💕
-----------------------------------------------------------