𝐎𝐧𝐜𝐞 𝐮𝐩𝐨𝐧 𝐚𝐧𝐨𝐭𝐡𝐞𝐫 𝐭𝐢𝐦𝐞

7. fejezet: Fellobbanó érzelmek

7. fejezet: Fellobbanó érzelmek

A Főnix Rendjének gyűlését nem a szalonban, hanem a rég megszokott helyen, a hatalmas konyhában tartották. Amikor Hermione – Percy oldalán – belépett a helyiségbe, megannyi ismerős arc fordult feléjük. Harryn, Ronon és Ginnyn, Lunán és a férjén, Rolfon kívül ott volt Demelza, Mr. és Mrs. Weasley, George és a felesége, Angelina Johnson, Fleur és Bill, de még Charlie is, aki azóta is Romániában élt az imádott sárkányai között. Roxforti tanárokból sem volt hiány: McGalagony igazgatónő, Flitwick professzor, az öreg Lumpsluck és Hagrid egymás mellett foglaltak helyet – jóllehet, a félóriás három széket foglalt el. Mellette Neville és a felesége, Hannah ültek. Legnagyobb meglepetésére, az asztalfőn ülő Kingsley-től balra Mundungus Fletchert pillantotta meg, mellette felszegett állal Hestia Jones ült, Remus, Tonks és Andromeda pedig az asztal másik végében ültek feszülten. Az igazi döbbenet azonban akkor érte, amikor Andromeda mellett meglátta Narcissa Malfoyt, aki enerváltan nézett maga elé; Draco az ő oldalán foglalt helyet.

Jöttére Hagrid felugrott – mindhárom székét felborítva, és csontropogtató ölelésben részesítette a boszorkányt.

– Abba' bíztam, hogy nyugodtabb körülmények között látlak viszont – brummogta a vadőr, akit Hermione utoljára nyáron látogatott meg a Roxfortban.

– Hidd el, én is – motyogta a boszorkány. – Jó estét mindenkinek! – nézett körül az egybegyűlteken, akik – Draco és Narcissa kivételével – mind visszaköszöntek.

– Talán akkor el is kezdhetjük – köszörülte meg a torkát Kingsley, és a jobbján álló szabad székre mutatott, jelezve Hermionénak, hogy foglaljon helyet.

Percy is leült George mellé, és fontoskodva megigazította a nyakkendőjét.

– Elnézést kérek a késésért, kész káosz, ami a Minisztériumban történik. Egész nap egy jottányi szabadidőm sem akadt, miután Gwendolyn McLean összekeverte a Nemzetközi Varázsszőnyeg Kongresszus meghívottjainak listáját. Mintha nem volna elég ez a rettenetes helyzet...! – füstölgött pislogva.

– Senkit nem érdekelnek a hülye szőnyegjeid – morogta George, mire Percy mérges pillantást vetett rá.

– Nos – húzta ki magát a székében Kingsley, kissé megemelve a hangját, elkerülvén ezzel egy vita kibontakozását a fivérek között. – Ahogy bizonyára a Reggeli Próféta mai számából mind tájékozódtatok, a Minisztériumi Bálon történtek elkerülhetetlenül kiszivárogtak.

– Tessék? – szólt közbe megütközve Hermione, noha soha nem szakította félbe még a minisztert. De a Prófétáról teljesen megfeledkezett... Az újságot évek óta a munkahelyére járatta, az éjszaka és az aznap eseményei miatt pedig teljesen kiment a fejéből, hogy tájékozódjon a hírekről. – Elnézést, nem olvastam a mai számot...

Hestia Jones széles mozdulatot tett a pálcájával, és a hosszú faasztalon megjelent az újság.

– Köszönöm, Hestia! – biccentett felé hálásan Hermione, és magához húzta a Prófétát. A címlapot az előző esti borzalmas látvány fotója töltötte be, és fölötte a felirat: ISMÉT FELBUKKANT A SÖTÉT JEGY! KÁOSZBA FULLADT A MINISZTÉRIUMI BÁL!

– A második oldalon kezdődik a cikk – közölte Hestia. – És egészen a hatodik oldalig tart.

– Ha megkérhetlek, Hermione, később olvasd el – szólt Kingsley. – Újdonságot nem találsz benne. Most a tényekről kell beszélnünk. Azt már mind megtudtátok, míg az érkezőkre vártunk, hogy a Sötét Jegyet Bellatrix Lestrange küldte fel, aki múlt éjjel megkínzott négy kiváló őrvarázslót. Azt viszont eddig sikerült titokban tartanunk a nyilvánosság elől, hogy egyikük, John Biscott nem élte túl a támadást. – Kingsley hangja megbicsaklott, néhányan pedig, akik nem voltak tudatában ennek az információnak, felhördültek. – Ezért hívtam össze ismét a Rendet. Bellatrix Lestrange komoly veszélyt jelent mindannyiunk számára, és a harc, amire készülünk, keménynek ígérkezik. Jóllehet, a mestere már nincs mellette, de nem szabad lebecsülnünk az erejét, főleg, hogy tíz éven keresztül, valamilyen módon el tudott rejtőzni az aurorok és mindannyiunk elől. Megértem ugyanakkor – folytatta, körülpillantva a társaságon –, ha néhányan közületek, a korotokból és a helyzetetekből adódóan – itt McGalagony, Lumpsluck, Andromeda és különös módon Tonks felé bólintott –, nem szeretnétek részt venni a háborúban.