𝐎𝐧𝐜𝐞 𝐮𝐩𝐨𝐧 𝐚𝐧𝐨𝐭𝐡𝐞𝐫 𝐭𝐢𝐦𝐞

2. fejezet: Emlékek

2. fejezet: Emlékek

Amint kilépett az épületből az utcára, Hermione borzalmasan megbánta, hogy szóba elegyedett Draco Malfoyjal. Nem az iskoláskori ellenségeskedés miatt, annak már régen nem volt semmi jelentősége. A múltja azonban, aminek valamilyen módon a férfi is részese volt és amit igyekezett eltemetni magában, szélsebesen elkezdett közeledni felé. Ezt pedig nem akarta. Nagyon nem.

Legszívesebben visszaforgatta volna az idő kerekét, és az étteremből egyenesen hazament volna. Miért is nem tett így, Merlinre...!

Kétségtelen, hogy a válása az oka mindennek. Hónapok óta nem volt már önmaga, sokszor egészen furcsán viselkedett; múltkor például le kellett mennie a minisztériumi tárgyalótermekhez, hogy ismertesse a Wizengamot tagjaival a Standorf-ügy aktáit. Marty Standorf ravasz varázsló volt, Mundungus Fletcher jobban öltözött változata, aki kétezer bejegyzetlen repülőszőnyeget csempészett át Kairóból Nagy-Britanniába. A bűncselekményt súlyosbította, hogy Standorf – a letartóztatása előtt – eladott néhányat az illegális áruból, amik közül az egyik önálló életre kelt, és halálra rémült utasával őrült száguldozásba kezdett Elephant and Castle fölött. A Varázsbaj-elhárító Osztag három embere tudta csak biztonságosan leszedni a megvadult szőnyeget, és csoda, hogy a rajta ülő idős boszorkány egy kisebb sokkon kívül nem szenvedett komoly sérülést. Az ügy aztán átkerült a Tárgybűvölésügyi Ellenőrző és Nyilvántartó Hivatalhoz, majd az alapos nyomozás után a Nemzetközi Varázsjogi Hivatal vette át az ügyet, Hermione vezetésével. Hermione hat napon és öt éjszakán keresztül készítette elő a jogi procedúrához szükséges iratokat, majd a tárgyalóteremben, szégyenszemre mindenki előtt szembesült azzal, hogy a Stranforf papírok helyett a Cooper-ügy aktáit vitte le a tárgyalásra.

A Wizengamot tagjai meghökkenve néztek rá: Hermione Granger azon mágusok közé tartozott, akiknek a munkájára a precizitás, alaposság és körültekintés volt jellemző.

Aztán ott voltak a szülei, akik még mindig a válása miatt sajnálkoztak, ami minden egyes találkozásnál ingerültté tette a nőt.

Egyszóval Hermione magában küzdött a magánéleti problémáival, és közben mindent megtett annak érdekében, hogy újra önmaga legyen. De hiába biztatták a barátai és a nagyanyja, hogy nem kell sajnálnia a válását, ő valahogy mégsem találta a helyét a világban.

Igen ez, csakis ez lehetett az oka annak, hogy botor módon elfogadta Malfoy meghívását, és kiöntötte a lelkét a férfinek. 

Dőreségét egy ideges felszisszenéssel nyomatékosította, ahogy hazafelé sietett.

Egy félreeső sikátorban hoppanált, és egy pillanattal később már a Wendell Park eldugott zugából sétált végig a szemerkélő esőben az otthona felé. Ha akadt valamiféle pozitívum a válásában, akkor az kétségkívül az volt, hogy végre nem kellett igénybe vennie a mugli tömegközlekedési eszközöket. Leonardhoz mégsem térhetett haza minden este egy perccel azután, hogy véget ért a munkaideje, így azonban, hogy a férfi már nem volt az élete része, újra kedve szerint közlekedhetett, ezzel rengeteg időt megspórolva magának.

A parkból kiérve egy csinos sorházakkal teli utcába lépett. A házat, amiben a Mágusakadémia elvégzése után és a házasságkötése előtt élt, még a nagyanyjától kapta ajándékba. Ez volt az egyetlen nagy dolog, amit elfogadott a családjától, mert hittel vallotta, hogy a sikerért meg kell dolgozni. Biztos alapnak azonban tökéletes volt, a minisztériumi állás jól fizetett, a Merlin-Rendért is kapott némi aranyat egykor, és Hermione úgy tervezte, hogy egyszer visszafizeti az ingatlan árát az asszonynak.