𝐎𝐧𝐜𝐞 𝐮𝐩𝐨𝐧 𝐚𝐧𝐨𝐭𝐡𝐞𝐫 𝐭𝐢𝐦𝐞

8. fejezet: Kölcsönös egyezség +18🔞

8. fejezet: Kölcsönös egyezség +18🔞

Miután Malfoy elhagyta a helyiséget, Hettie hosszú pillantást vetett a becsukódó ajtóra, majd pedig Hermionéra, aki a fal tapétáját fixírozta. Az asszony azonban rögtön átlátott a helyzeten.

– Talán megzavartam valamit? – kérdezte gyanakodva Hettie.

– Dehogy! Malfoy csak behozta a bőröndömet – mutatott a földön fekvő kofferre Hermione.

– És ez a semmitmondó gesztus olyan hatást gyakorolt rád, hogy nyakig elvörösödtél?

Hettie vesébe hatoló pillantással méregette az unokáját, aki erre – jobb elfoglaltsága nem lévén – felkapta a csomagját, és hátat fordítva az asszonynak, az ágyra dobta. Akkurátus módon elkezdte kicsomagolni a tartalmát; épp néhány ruhát helyezett el a hatalmas szekrényben, amikor újra megszólalt:

– Nem vörösödtem el. Csak... sírtam, mielőtt bejött, és nyilván ennek nyomát látod rajtam. Egyébként – sóhajtott fel, mikor már az öltözködőasztalán rendezgette a pipereholmiját – nagyon hálás vagyok, amiért kiálltál mellettem Mrs. Malfoyjal szemben. Tényleg sokat jelentett.

Szomorkásan a nagyanyjára mosolygott, akinek erre kissé ellágyultak az arcvonásai, de Narcissa nevének említésére felszisszent.

– Elképzelésem nincs, mit képzel magáról az a nőszemély! Még hogy te aranyásó lennél...! Nevetséges! Fogalma sincs a családunk múltjáról. Lehet, hogy igazgyöngy lóg a nyakában, de a viselkedése felháborítóan modortalan! De majd reggel megmondom neki a véleményemet, és...

Hermione a nagyanyjához ugrott és megérintette az idős asszony kezét.

– Nagyi, kérlek, ne! – rázta a fejét kérlelően. – Elég nagy a baj így is. Szükségtelen, hogy még ti ketten is összecsapjatok egymással!

– Úgy beszélsz, mint anyád! Ő is felháborodott, persze! De Jane túlságosan nagylelkű. Mindig is az volt.

– Ezt úgy mondod, mintha valamiféle hiba lenne. Pedig szerintem nem az – vonta meg a vállát Hermione. – Te is nagylelkű és kedves vagy. Csak próbálod elhitetni az ellenkezőjét.

– Én és a kedvesség?! Távol áll tőlem! – fortyant fel Hettie, de szavait megcáfolva megszorította Hermione kezét, és meglepően lágy hangon szólalt meg újra. – Azért jöttem fel, mert beszédem van veled. Pontosabban, beszélgetni szeretnék.

– Aludni akartam, de végül is... – bizonytalanodott el Hermione. – Azt hiszem, túllendültem a holtponton és biztosan nem jönne álom a szememre... Legyen. Vagyis, várj! – torpant meg, miután egy pálcaintéssel a helyére küldte a bőröndje tartalmát. – Megkaptad a holmidat?

– Hogyne. Az egyik manó idehozta, apáddal fel is küldettem az egyik szobába. Hálás volnék, ha segítenél kipakolni. Akár azzal a husánggal – intett rosszallóan az unokája varázspálcája felé.

Hermione elmosolyodott, és követte Hettie-t, aki az egyik negyedik emeleti szobába vezette őt. Az ajtón a boszorkány felfedezte az R.A.B. feliratot, és meghökkenten vette tudomásul, hogy Hettie Regulus Black egykori szobáját foglalta el.

A helyiségbe lépve ugyanaz a látvány fogadta őt, mint a saját hálószobájában. Minden tiszta volt, de a szoba őrizte a fiatal Regulus emlékét. A fal egy részét iskolai fényképek és Voldemortról szóló korabeli cikkek foglalták el.

– Nagyi... – szólalt meg bizonytalanul. – Talán kereshetnénk neked egy másik hálószobát. Ez Sirius öccséé, Regulusé volt. Fiatalon lett Voldemort követője, viszont hamar ki is ábrándult. Végül az életét adta azért, hogy megpróbálja elpusztítani az egyik lélekdarabját. Viszont a berendezés... Nem hiszem, hogy jót tenne neked, ha Voldemortról szóló egykori rémhíreket olvasnál.