𝐎𝐧𝐜𝐞 𝐮𝐩𝐨𝐧 𝐚𝐧𝐨𝐭𝐡𝐞𝐫 𝐭𝐢𝐦𝐞

4. fejezet: A Minisztériumi Bál

4. fejezet: A Minisztériumi Bál

Hermione végül ura volt az indulatnak, ami a hatalmába kerítette, és nem kereste fel Dracót. Másnap péntek volt, ő pedig egy hosszú és meglehetősen fárasztó napot töltött el a Nemzetközi Varázsjogi Hivatalban lévő irodájában.

A munkaköre meglehetősen szerteágazó volt: nem csupán nemzetközi varázsjoggal foglalkozott, de egyben a Manók Alkotmányos Jogaiért Tagozat vezetőjeként is tevékenykedett. A MAJOM-mozgalmat Voldemort legyőzése után sikerült országos szintű megmozdulássá kiterjesztenie, aminek következtében néhány évvel azelőtt saját osztályt kapott a Minisztériumban, aminek ő került az élére.

Jóllehet, a két munkakör elvégzése értelemszerűen kétszer annyi munkát jelentett, de remek munkatársai voltak, ráadásul évekkel korábban Ron is megtalálta a piaci rést és a lehetőséget, hogy együttműködjön gyerekkori barátnőjével; alapított egy céget, ami ruhákat és cipőket gyártott a házimanóknak, akiknek így nem kellett többé rongyokban járniuk.

Manócipő, manócsizma, manósapka, manókabát... A lehetőségek határtalannak bizonyultak. Hermione elérte, hogy minden brit manót jegyzékbe vegyenek, és rendszeres időközönként ellenőrizték a varázslócsaládokat, hogy a manók mindig megfelelő ruhát és ellátást kapjanak. A Szent Mungóban már külön részleg foglalkozott a házimanók és koboldok betegségeivel.

Jóllehet, ez utóbbiak ritkán keresték fel az Ispotályt, de a manók mentálhigiénés állapota a kutatások szerint robbanásszerűen javult. A manók ruháit pedig különleges varázslattal látták el, így nem elbocsátó ruhának, hanem szimpla öltözéknek érzékelte azokat a manómágia is. Egyszóval Hermione Granger élete több volt, mint tökéletes – legalábbis a munkáját tekintve.

A lelkiállapota viszont – kiváltképpen Draco előző esti, egészen döbbenetes vallomása és a Leonarddal folytatott beszélgetés után – darabokban hevert.

Az egyetlen, ami tartotta benne a lelket, hogy már napokkal korábban megbeszélték Ginnyvel, hogy a vörös hajú boszorkány nála tölti az estét és az éjszakát is, így bepótolhatják a lemaradást, miután különböző, de elfoglaltsággal teli életvitelük miatt az utóbbi időben keveset találkoztak. Az ötletet Harry is támogatta, aki jó apa módjára elvállalta, hogy addig gondját viseli az ötéves Jamesnek és a hároméves Albusnak.

Hazafelé Hermione bevásárolt, és könnyű, de laktató vacsorát készített kettejüknek: forró hagymalevest és lazacos salátát. Ginny izgatottan érkezett meg hozzá, láthatóan szüksége volt már a szülői feladatoktól mentes, lányos estére. Vacsora közben kitárgyalták Hermione munkáját, Harry és Ginny fiainak vicces és meglepő viselkedését, és a boszorkány elmesélte, hogy egykori kvidicscsapata, a Holyheadi Hárpiák felkérte, működjön együtt szakmai tanácsadóként a csapatot illetően, amíg vissza nem tér játékosként.

Már elmúlt tíz óra, amikor letelepedtek a nappaliban egy kancsó koktéllal és egy adag sajtos rágcsálnivalóval, amit Mrs. Weasley küldött nekik Ginny által.

A nap – és az este – folyamán Hermione sokáig töprengett azon, hogy elmondja-e Ginnynek azt, ami a szívét nyomja, de minduntalan arra a következtetésre jutott, hogy ideje őszintén beszélnie a benne dúló érzésekről és kételyekről.

Miután teletöltötte a talpas poharaikat koktéllal, úgy határozott, itt az idő.

– Ideje, hogy elmondjak neked valamit, amit már régóta el kellett volna mesélnem. Nagyon rég.

– Újra összejöttetek Leonarddal? – kapta a szája elé a kezét Ginny, és olyan arcot vágott, mintha régóta morfondírozott volna a kérdésen.