A FALKA - Több, mint ösztön (jk ff.) (Befejezett!)

10. Rész - Te meg mi a fene vagy!?

A hét lassan telt, bár nem is bántam. Nem mondom, hogy megbántam, hogy adtam egy új esélyt Jamesnek, de mégis belül féltem. Aggódtam mi lesz ha újra előjön az az önző, mindent megkapok énje, és ha én nem táncolok ahogy ő fütyül akkor nem fogok kelleni neki.
Beavattam Samet mindenbe, hiszen muszáj volt valakivel megbeszélnem a dolgokat. Bár párszor a padlón koppant az álla, de végtére is csendben hallgatott végig. Aztán persze megvert amiért nem mondtam el neki hamarabb. Kiat még nem akartam beavatni, hiszen mégis csak 3,5 hónapja ismerjük egymást. Vele még nem olyan stabil a bizalom, mint Samnél. Harry... nos őneki jobbnak láttam ha nem mondok semmit, a múltkorit is eléggé túlreagálta, pedig semmi extrát nem mondtam. Még azt sem, hogy szeretném Noaht, csupán csak azt, hogy kezdem megkedvelni, ennyi. Hát igen Noah... Nos ez a "kedvelem" dolog nem igazán akar múlni irányába. Nem is igazán értem miért, de hasonlóképp vonz hozzá valami, mint Jameshez. Nem tudom, lehet a külseje miatt, a kedvessége vagy a humora az oka, nem tudom. De egyre jobban aggódtam mi lesz ha úgy alakul, hogy komoly lesz köztünk Jamesel. El tudom majd felejteni? Képes leszek elengedni az érzéseimet? Hiszen ha egyszer én megkedvelek valakit azt tényleg nagyon kedvelem és csak roppant nehezen tudom kizárni az életemből. Így voltam Markal is. Hiába csalt meg, alázott porrá mégis kellett egy év, hogy el tudjam engedni. Ezért is voltam a szerelem dologgal úgy, hogy soha többé nem kérek belőle. Fájdalmas és általában csak illúzió. De most... Valami megváltozottm Belépett két ember az életembe és fenekestül felforgatták azt. Pedig eddig olyan jól elvoltam.
Gondolataimból Sam térített vissza miután visszatért két pohárral a kezében, amikben kólák voltak. Éppen egy McDonald's-ban ülünk, mert megbeszéltük suli után bedobunk egy hambit. Leült korábbi helyére, velem szembe és nagyot kortyolva húzta le pohara tartalmának felét. Majd komoly arccal nézett rám.

- Na és most mi lesz? -olyan komolyan kérdezte, hogy még sosem hallottam azelőtt ilyen hangnemben beszélni.

- Mi lenne? -tártam szét kezeim.

- Holnapután találkozol Mr. Hwanal. -ez a hivatalos megszólítás... muszáj volt felkuncognom.

- Na és? Attól mert holnap találkozom Jamesel, az nem azt jelenti, hogy reggel már az ágyában ébredek fel. Ez csak egy találka, csak beszélgetni fogunk Sam.

- Aha persze. Talán az elején, de aztán... -megjelent arcán mindent elmondó tipikus Sames mosolya, csak ingattam fejem- Talán ő jobb lesz a barátság extrákkal dologban, mint Harry.

- Jaj Sam te olyan perverz vagy.

- Én? -tette a felháborodottat- Kikérem magamnak! Nem én vagyok aki a legjobb barátjával kefélget már évek óta.

Bár tudom csak viccnek szánta, mégis valamiért rosszul esett. Nem akartam rá megharagudni sem játszani a sértődött kislányt, mégis ahogyan ezt mondta... Rossz volt hallani. Pedig tudom, hogy igaza van, mégis olyan szemrehányóan mondta... Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint egy sarki kurva akit bárki elvihet egy menetre csak azért mert a barátjának hívja magát. Korábbi jókedvem semmivé lett és úgy éreztem jobb ha hazamegyek.

- Most mennem kell... -felálltam és kiszaladtam a mekiből.

Kint a hűs levegő azonnal arcomba csapott és átjárt a hideg, bár furamód nem fáztam. Sőt már-már melegem volt. Bakancshoz hasonlító bundás cipőm csak úgy kopogott az aszfaltozott járdán. Hallottam ahogy mögöttem fut valaki, nem kellett hátranéznem, tudtam Sam az. Nem tudom honnan tudtam, csak tudtam.

- Nemár Maya ne csináld ezt. Most tényleg besértődsz és hazamész? -ért utol.

- Nem sértődtem meg. Csak... Ne vedd magadra, de rosszul esett amit mondtál.