A FALKA - Több, mint ösztön (jk ff.) (Befejezett!)

1. Rész - Bemutatás

A várost úgy borította be a reggeli napfény, mintha csak egy festő készítene egy újabb remekművet. Bár én ezt egy kicsit sem éreztem remeknek! Gyűlöltem korán kelni, ráadásul úgy, hogy egy ismeretlen helyre kell mennem! Épp a nyári munkahelyemre indulok, hogy elkezdjem a kötelező kreditek gyűjtését! A Cleveland-i Állami Egyetemre felvételiztem és hogy fel is vegyenek szükségesek az elkötelezettségem jelei, így dolgoznom kell. Sajnos... Bár mivel nagyon szeretnék bekerülni kénytelen vagyok. Igaz hivatalosan már megkaptam az értesítőt, hogy felvettek mivel 4,5-ös az átlagom, de a szorgalmammal nincsenek megelégedve így ezzel a kis "feladattal" bíztak meg, hogy bizonyítsam érdemes vagyok arra, hogy odajárhassak. Hát nem nagyszerű?
Lassan kelve ki az ágyból magamraöltöm még az este folyamán előkészített rövidnadrágom és pólómat. Kis hátitáskámba bepakoltam a szükséges cuccaim majd felvéve szokásos fekete, szegecsekkel díszített szandálom indultam el a közeli kórházba, ahol a pszichológiai alapokat fogom megismerni és az orvos által betekintést fogok kapni leendő tanulmányaimba. Ugyanis pszichológiai szakra jelentkeztem bár úgy döntöttem, hogy első évben matekra is járni fogok. Mert igazság szerint mindkettő roppanttul foglalkoztat. Majd másodévesként eldöntöm melyikre is akarok jobban járni.

Siettem, hogy elérjem buszomat, ugyanis kicsit messze lakunk a buszmegállótól, kb 30 perc séta. Clevelandben élünk az anyámmal és a mostoha apámmal. Nagyon szeretem őket, David tényleg apám helyett apám. Anyám igazán jól választott. Bár mikor felbosszant akkor nem apának hanem Davidnek hívom. Ilyenkor tudja, hogy nem jó dolog velem kötözködni. Hogy mi a helyzet a valódi apámmal? Nos, fogalmam sincs. Anyám szerint mikor egy éves voltam meghalt egy háborúban, elmondása szerint egy harcos volt. Bár eleinte elhittem de mikor kezdtem felnőni és megérteni a "te ezt nem érted csak a felnőttek" szöveget, összeállt a kép. Mindig is erős volt a gyanúm, miszerint az apám túl vehemens volt, már ami a nőket illeti és megcsalta anyát. Aki erre rájött és elküldte a tetves picsába amit jól is tett. Hiszen ki a bánat mondana ma, ma a 21. században olyat, hogy harcos meg háború? Könyörgöm milyen háború? Ezért is sántított nekem ez a sztori. De sosem firtattam mert tudtam anyát nehezen érinti a dolog.

Kavargó gondolataimból az érkező kék jármű hozott vissza. Nem szerettem buszozni. Az a sok ember és az az orrfacsaró szag ami folyton körül lengte az utasteret hát... Borzasztó volt! Néha használhatnának az emberek olcsó parfümök helyet szappant és vizet. Szememmel barátnőmet kezdtem vizslatni mert tudtam ő is ezzel jön, mert a kocsija szervízben van. Leghátul meglátva erősen rózsaszín topját, tudtam ő az. Gyorsan hátra szaladtam, nehogy elinduljon ez a dög fellökve engem. Barátnőm már nagy mosollyal várt.

- Hali! -villantotta ki ezerwattos mosolyát.

- Szia! Kicsit túlöltöztél ma. -huppantam le mellé.

Utaltam öltözékére mivel egy alhasáig érő toppot viselt combközépig érő rövidnadrággal. Pedig ő aztán szereti kitenni ami van. Ezért kb minden pasi utána fordul, még a buzik is.

- Nem akartam már az első napon, hogy mindenki belémszeressen. -kacsintott- De te sem panaszkodhatsz.

- Miért? Tök normálisan vagyok felöltözve. -mutattam végig magamon.

- Ja persze. Majd minden kattant rádkattan.

Nevettünk béna kifejezésén majd az utat jó hangulatban tettük meg. Nem messze a kórháztól szálltam le, míg barátnőm két megállóval odébb. Ő ugyanis a városházán fog dolgozni, mivel ő kommunikációs szakra jelentkezett. Bár el kell ismernem, kommunikálni azt tud. Miatta szoktam rá a trágár szavak igen csak gyakori használatára. Előtte azt is alig mertem kimondani, hogy buzi aztán jött ő és a húzz a picsába lett a legkedvesebb szavam. Ez van. Bár azért nekem is akadtak 1-2 húzásaim, engem se kellett soha félteni. Már gimi kezdetén is megvolt ez az úgymond egyedi stílusom, tartottak is tőlem emiatt. Pedig nagyon ritka volt ha valakit megagyaltam, oda már tényleg gigantikus faszságot kellett elkövetni, hogy valakit megverjek. Sosem szerettem ha valaki irányít, parancsolgat nekem! Az olyan volt számomra, mintha az anyámat szidnák vagy ezerszer is rosszabb. Így kb két hónap alatt kivívtam mások tiszteletét, elismerését vagy épp félelmét. Persze ígyis akadt néhány emberke, pontosabban csaj, akikre nem lehetett hatni. Így mindig voltak kisebb harcok, összeszólalkozások, néha 1-1 pofon is elcsattant. De a végére már annyira élveztem, hogy mikor Dana (így hívták a vezércsajt aki a pincsiket ugráltatta) már nem kötekedett, nem szólt be, én voltam aki kiprovokálta a balhét. Hol beszólogattam neki, hol leoltottam vagy épp kigáncsoltam ha úgy adódott. Szóval minden fasza volt a suliban. Barátom nem sok volt, de ők legalább igaziak. Sam, igazi nevén Samantha de gyűlölte ha így hívta valaki, így csak Sam a legeslegjobb barátnőm a világon. Vele mindent megosztok, de komolyan mindent, akárcsak ő velem. Még azt is tudjuk a másikról, hogy épp mikor wc-zik. A másik legjobb barátom pedig Harry, igaz ő fiú de benne is ugyanúgy megbízom akárcsak Samben. Vele is egy gimibe jártam de ő úgy döntött, hogy a művészeti egyetemre megy tovább táncot és éneket tanulni. Amit nem is csodálok, hiszen kibaszottul jól táncol! Van érzéke hozzá és jól is csinálja, az éneklésről már nem is beszélve. Szerettem mikor énekelt nekem, olyan megnyugtató hangja van, és a dalait is szerettem, amiket ő maga írt.