A FALKA - Több, mint ösztön (jk ff.) (Befejezett!)

25. Rész - Végre itt vagy!

Hosszú fájdalmas és roppant magányos napok követték egymást. Nem mentem be az egyetemre, nem bírtam. Nem tudtam egy légtérben lenni Kaidennel. Annyira fájt amit velem tett és a legrosszabb, hogy ő ezt nem is hibaként fogja fel. Szerinte tök oké amit tett mert az csak ösztön és nem komoly szándékkal fekszik le Loryval és még ki tudja kivel. Ösztön... Ugyanmár! Úgy beszél, mintha kurva kutyákról lenne szó, de mi kibaszott emberek vagyunk könyörgöm! Oké, hogy átváltoznak egy vadállattá, de akkor is, ott van az emberi oldal is. Vagy náluk ez nem számít már semmit? Ha ilyen farkasnak lenni akkor én nem akarok az lenni. Soha!

....

A napok lassan teltek és minden nappal egyre rosszabbul éreztem magam. Bezárkóztam, senkit sem engedtem közel, még anyát sem. Ő sejtette mi lapulhat a háttérben, de nem szólt, csendben próbált segíteni nekem, 1-1 kedves szóval, üzenettel vagy épp csokival. Rohadt szarul éreztem magam, talán még soha ennyire. Legszívesebben írtam volna Noahnak, hogy jöjjön ide és mentsen meg, de nem tudtam. Plusz tudtam azt is, hogy ő ezzel a nagy "igazsággal" tisztában volt mindvégig. De mégis... Annyira hiányzik a társasága, hogy azt kívánom bárcsak itt lenne.

&&&

A Február is beköszöntött mire úgy éreztem képes vagyok bemenni az egyetemre. Fura volt újra ott lenni, páran meg is bámultak, hogy tényleg engem látnak-e vagy csak egy kísértetet. Bár ha most tükörbe néznék valószínű én is egy szellemet látnék.
Igyekeztem mindenki elől eltűnni. Még Samel sem akartam beszélni, nem tudtam mit is mondhatnék neki. Hiszen ő erről az egész rohadt mágikus lényes dologról semmit sem tud. Csupán annyit mondtam neki -mert folyton keresett- hogy szakítottam Jamesel. Mondjuk kis öröm volt a bánatban, hogy pár napra a szakításra elment a suliból, más osztályfőnököt kaptunk. A terembe az utolsó padba vonultam, eszem ágába se volt Kia mellett jópofizni legelöl. Ő is pontosan tisztában volt az igazsággal és semmit sem mondott nekem. Úgyis csak ráfogná arra, hogy nem lehetett mert az "alfa megtiltotta". Pedig szerintem egy barátság többet ér holmi önelégült, egoista barom szavainál. Nem értettem hogy volt képes eltitkolni mindezt előlem. Még el is küldött volna a házból ha nem vagyok erélyes. Hagyott volna tovább tudatlanságban élni. Mikor mondták volna el? Ha közös kis dugást terveznek valamelyik hétvégére? Elképesztő!

Az első napom mondhatni tűrhetően kezdődött, ami az ebédnél véget is ért. Mikor az automatából akartam kólát venni egy kéz berántott az egyik terembe és rámzárta az ajtót. Kiara vörös fürtjeivel találtam szembe magam.

- Nyisd ki Kia!

- Csak hallgass meg Maya. Kérlek!

- Nem! Rohadtul nem érdekel a magyarázkodásod és Kaidené sem! Úgyis csak azt mondanád amit az alfa megenged nem? Ezért is védted őt.

- Nem őt védtem hanem téged. Hát nem érted? Tudtam mennyire fel fog zaklatni amit láttál. Nem akartam, hogy ilyen hamar megtudd. És főleg nem így...

- Mért meddig akartátok elhúzni ezt? Amíg Kaid minden egyes idióta szukán végig nem megy? -hangomból csak úgy csöpögött a gúny.

- Tudom most ez nagyon szarul jött ki, de hidd el nem olyan vészes, mint amilyennek tűnik. -nem hittem el amit mond, jól hallok?

- Nem vészes? Mért akkor szerinted mégis mi a vészes? Ha gyereket csinál neki?

- Nem, nem így értettem. Tudom te ezt most nagyon rossz dolognak éled meg, de azért mert még ember vagy. Ha átváltozol másként fogod látni a dolgokat.