A FALKA - Több, mint ösztön (jk ff.) (Befejezett!)

29. Rész - Bizonyítás

Mindennap próbáltam Samel beszélni, de nem igazán sikerült. Folyton lerázott vagy ha csak oda akartam menni, inkább elmenekült előlem. Fájt a szívem amiért ilyen kegyetlenül viselkedik velem, de végtére is igaza van... Ha én lennék a helyében valószínű én sem cselekednék másképp.
Önmarcangolásom közepette Kia huppant le a mellettem lévő székbe. A kis vörösre emeltem tekintetem, aki együttérzően pislogott rám.

- Még mindig nem tört meg a jég? -utalt ezzel Samre.

- Nem. Látod(?) kerül engem. De megértem, asszem' én is így tennék ha az ő helyében lennék. Csak kurvára rossz.

- Megértem. Bár segíthetnék! Próbáltam vele beszélni, de amint szóbahoztalak lepattintott. -hajtotta le fejét.

- Ne légy szomorú emiatt. -simítottam karjára- Sőt kössz, hogy egyáltalán megpróbáltad.

- Semmiség. Hiszen nekem is pedáloznom kell miattad. -mosolyodott el- Helyre kell hoznom a hibáimat. Nem akarom, hogy ne legyünk barátok, tudom nem olyan rég ismertük meg egymást de számomra olyan vagy mintha már ezer éve ismernélek. Igyekszem jobb emberré válni. -tette mancsát az enyémre.

- Kössz Kia, értékelem. -sóhajtottam.

- Na és... mi a helyzet Kaidennel? Döntöttél már? Megbocsájtasz neki? -hangja komoly volt, érdeklődő.

- Őszintén? Fogalmam sincs. Egy részem szeretne megbocsájtani és azt hinni, hogy tényleg képes megtartani amit ígért de... -megráztam fejem- Őszintén szólva nem igazán tudom elképzelni, hogy komolyan be tudná tartani az adott szavát. Túl nagy a kísértés.

- Hát nem tudom... -bámult bele a semmibe- Nem olyan régóta vagyok a falka tagja, de mióta csatlakoztam az biztos, hogy sosem láttam még ennyire igyekezni. Tudod mióta megkeresett téged eléggé távol tartja magát mindenkitől, főleg Lorytól és Vayantól. Inkább csak a falka dolgaira figyel és legtöbbet ő jár járőrözni.

Meglepve hallgattam sztoriját, alig hittem el amiket mond. Tényleg igaz lenne? Tényleg igyekezne betartani az ígérteket? Annyira hihetetlen volt számomra.

- Hm. -ez aztán válasz volt a javából, gratula Maya.

- Eljössz ma velem a járőrözésre? Suli után én vagyok a soros. Legalább beszélhetnél Kaiddel. -vetette fel ötletét.

Bevallom elgondolkodtam rajta, de nem igazán a legjobb ötletek közé tartozik ez. Hiszen jóformán fogalmam sincs mit is kéne mondanom neki vagy egyáltalán lenne-e mondandóm számára. Végtére is el sem döntöttem még mit is akarok. Képes lennék-e megbocsájtani neki. Jó ez hülyeség, hiszen képes lennék. Az igazi kérdés az, hihetek-e neki és abban, hogy tényleg megváltozik? Annyira félek, sőt egyenesen rettegek attól, hogy csak azért ígért meg nekem mindent, hogy visszamenjek hozzá.

- Ki a párod? -tudtam eddig Noah volt a párja, de miután lelépett fogalmam sincs kivel járőrözik.

- Nolan. -felelte.

- És ő milyen?

- Tök jófej. Jó vele a munka, elvagyunk. -ecsetelte szűkszavúan.

- Na és nem hiányzik Noah? -kérdeztem kíváncsian, érdekelt mit felel.

- De igen. Nem is kicsit... -sóhajtott fel kissé fájdalmasan.

- Na és megkeresett már titeket? -meglepve rámnézett, szemei elkerekedtek.

- Mi!? Visszajött? -kérdezte nagyobb hévvel, mint kellett volna, mindenki ránk nézett.

- Igen. -intettem csendre- Nem is volt nálatok?