A FALKA - Több, mint ösztön (jk ff.) (Befejezett!)

45. Rész - Hova lettek a lányok?

Kaiden szemszöge

Alig pár napja annak, hogy Maya sikeresen átváltozott. De mióta hazament innen színét se láttam. Nem jön ide. Bár máshova sem nagyon, legalább is nyomozásom ezt igazolja. Gyakran elmegyek a házukhoz és a távolból figyelem a lány ablakát ami mögött ott áll és szomorkás arccal bámul a semmi felé. Sajnálom őt! Bizonyára nem érti mért nem képes átváltozni. Lassan itt az ideje, hogy beszéljek vele. El kell mondanom neki az igazat! Hiszen megegyeztünk az anyjával, ha nem mondja ő el neki akkor majd én fogom. Már így is sokat vártam. Vártam hátha sikerül az a feladata amiről beszélt, ami talán segíthet Mayan de semmi sem történt. Így kénytelen leszek én beavatni őt! Remélem nem bántom meg annyira, főleg úgy, hogy én tudtam a dologról és eltitkoltam előtte.

....

Itt állok a hatalmas ház előtt, látom Mayat a teraszán ücsörögni, mégsem vagyok képes odamenni hozzá. Hogy miért? Nos nem tudom. Talán félek. Félek, hogy újra csalódik bennem amiért nem mondtam neki igazat. Így inkább lenyelve darabjaira törő önbecsülésem hazaindultam. A srácok már izgatottan vártak, hiszen ma pasis nap van, azaz vadászni megyünk. Szerettem az ilyen eseményeket, legalább egy kicsit elterelik a gondolataim. Amint leszállt az éj belevetettük magunkat a sötétségbe. Jól eső érzéssel töltött el párnázott mancsaimon végigrohanni a kissé sáros talajon. A tavasz friss illata melegséggel töltött el és kellemesen borzongatta meg orromat. Pár méterrel előttem Nolan megállt és meredten bámult előre. Mellé léptem és megérdeklődtem mi baja. De szerencsére nem volt gond csupán feltűnt egy nagyobb szarvas a közelben amire lecsaphatunk. Intettem a többieknek, hogy menjenek körbe, így elszorítva előle a menekülő utat. Egyszerre rontottunk rá a vadra és nyakára harapva elszorítottam légcsövét, megfullasztva ezzel az állatot. Falatozni kezdtünk, amiben természetesen én voltam az első. Rögtön még friss, meleg vérére csaptam le, ami új erővel töltötte el kissé lemerült testem. Mikor végeztem odaengedtem a többieket és magukra hagyva a marakodókat hazaindultam. A vadászat kellemes sikerélményével huppantam le bézs színű kanapénkra. A lány tagok már rég aludtak, persze ez nem meglepő, szeretnek szundizni. Néha nem is hiszem el, hogy farkasok inkább olyanok akár a mormoták.

- Meg is jöttetek? -felkaptam fejem a fentről jövő álmos hangra, Kia vörös kócos fürtjei köszöntek vissza rám.

- Csak én. Mért vagy fent?

- Éhes vagyok. -lassan a hűtőhöz sétált és kiszedte az aznapi ebéd maradékát- Te tényleg, kellek a hétvégén?

- Ö... Nem tudom, miért?

- Mert elvinném Mayat egy kiruccanásra. Az anyja megkért, hogy rángassam ki a depiből.

- Hova mennétek?

- Nem tudom. Majd kitervelem. Lehet a városba vagy elmegyünk apámékhoz. -rántott vállat- Gondoltam jót tesz neki egy csajos nap. Ahol nem gondol arra! -nyomatékosította meg a végét, nekem csak leesett az állam. Honnan tudja?

- Mire? -próbáltam minél értetlenebb lenni.

- Szerintem te is tudod. -tette karba kezeit- Maya tisztában azzal, hogy nem tud átváltozni.

- Mégis honnan!? -lepődtem meg.

- Ezt tőle kérdezd, ne tőlem. Szóval ne számíts rám a hétvégén. Jóéjt!

Felvágtatott a lépcsőn és eltűnt szobájában. Lesokkolt a dolog, hogy Maya tisztában van a problémával. De honnan tud róla? Talán Lien beavatta volna? Akkor már értem miért olyan szomorú és mért nem jön el hozzánk. Biztos megint haragszik rám, ismételten teljes joggal.