A FALKA - Több, mint ösztön (jk ff.) (Befejezett!)

23. Rész - Beszámoló

Mikor visszamentünk Clevelandbe folytatódott tovább a hétköznapi életem. Mikor elbúcsúztunk a társfalka tagjaitól úgy éreztem, hogy már alig várom a legközelebbi találkozót. Jó volt olyanokkal találkozni, ismerkedni akik olyanok, mint én. Megtudtam, hogy legtöbbjük ugyanúgy fogadta ezt az egész farkas létet, mint én. Nem hitték el és sokáig nem beszéltek a szüleikkel vagy azzal aki megmondta nekik az igazat. Örültem, hogy nem csak én voltam aki ennyire hitetlenkedett és kiakadt. Bár néha még ma is van, hogy nem igazán tudom elhinni azt ami körülöttem folyik.
Mikor visszaérkeztünk megtartottuk anyáékkal a pót karácsonyt és az új évi koccintást is. A szüleimtől egy autót kaptam ajándékba, aminek nagyon örültem. Talán még soha nem örültem ennyire semminek. Végre nem kell örökké csak buszozgatnom és szenvedni a borzasztó szagok miatt. Samel is megbeszéltem egy találkozót, hogy elmeséljem mennyire "unalmas" volt a kis kiruccanásom. Mivel ő úgy tudja, hogy a nagyinál voltam az első héten, és a nagyiról köztudott, hogy nem épp a legizgalmasabb ember a világon. Nem akartam neki hazudni és hátrahagyni sem, de nem tűnt túl jó ötletnek egy embert vinni egy csapat éhes ragadozó közé. Bár elmondhatnám neki mi is az igazság! Mondjuk azt nem értem miért kell titkolni? Oké az világos, hogy nem kell világgá kürtölni ezt az egészet de a legjobb barátomnak akiben ráadásul maximálisan megbízom, igazán megengedhetnék, hogy elmondjam. Még falkatag sem vagyok de már most be kell tartanom azokat az idióta szabályokat.

Mire a szokásos kis kávézónkhoz értem már a járdáról megláttam a kis szőkeségemet és mellette a kis fekete hajú törpémet. Nem is tudtam, hogy ő is itt lesz. Bementem és az ajtó feletti csengő jelezve jöttömet megszólalt. Egyszerre kapták rám tekintetüket és vad kapálózásba kezdtek, hogy ott ülnek menjek oda. Ja mintha nem látnám. Mosolyogva lépkedtem hozzájuk.

- Sziasztok! Mi újság? -ölelgettük meg egymást.

- Hali csajszi! Remélem nem baj, hogy Harryt is elhívtam?

- Jaj dehogy baj Sam, ne is mondj ilyeneket. Meséljetek mizu van?

- Nem sok nekem tök átlagos volt minden. De hallgasd meg Harryt, beszarsz.

Barátnőm igazán kitörő lelkesedése arról árulkodott, hogy Harryvel igazán komoly dolog történhetett. Amit alátámasztott a fiú által küldött gyilkos tekintet Sam felé. Biztos nem ezzel akarta kezdeni, szegényke. De hát Sam az csak Sam.

- Nem nagy ügy, tényleg. -intett le minket.

- Jaj mondd már ne csigázz. -böktem meg- Azt hittem barik vagyunk. -biggyesztettem le ajkaim, tudtam ez nála mindig használ.

- Kis zsarnok. Na jó, az van, hogy összejöttünk Hannahval.

- Komoly? Na ne! Mikor? Hogy? Részleteket azonnal!

- Nem volt nagyszám. Elhívtam őt a sulink karácsonyi partyjára és annyira belemerültünk a táncba, hogy minket választottak az est párjának. Hazakísértem és rákérdeztem akar-e járni velem.

- És igent mondott? -bólintott- Hát ez kurva jó. -csaptam össze kezeim- Nagyon örülök nektek, komolyan! Egyszer be kell mutatnod őt nekünk. Kötelező és nincs kibúvó. -adtam ki az utasításokat.

- Majd. Előbb még felkészítem őt rátok. -nevetett mire mi is nevetésben törtünk ki.

Az egész délutánt átbeszélgettük és miután Harry elment, persze csak azután, hogy megcsodálta új autómat, kettesben maradtunk Samel. A kocsiban ülve falatoztuk a hamburgerünket az egyik McDonald's parkolójában.

- Na jó most, hogy már ketten vagyunk, kivele. -beszélt tele szájjal.

- Mivel? -nem értettem most ezzel mire is céloz.