The Favourite (BKDK)

14.rész

(Uhm. Hát hoztam új részt ebből is. Remélem tetszeni fog!)

Az "incidens" után Katsuki konkrétan olyan volt, mint egy kiskutya, aki mindenhova követi a gazdiját. Amikor nem volt órája, akkor mindig Izuku közelében volt. Nem volt feltűnően közel hozzá, de azért ha figyelt valaki, akkor könnyen vehette a helyzetet. Izuku barátai ugyan ezt csinálták. Akinek ugyan az az órája volt, mint a zöld hajúnak az vele ment. Midoriya-t ezt nem is zavarta egy darabig, de egy idő után érthetően már elege lett ebből.

Izuku szemszöge:

A barátaim és Kacchan már 2 hónapja folyamatosan követnek. Persze megértem, hogy vigyázni akarnak rám meg minden, de néha jó lenne egyedül lenni egy keveset. Otthon nem tudok a szobában egyedül lenni, mert ha átmegyek egy másikba akkor Kacchan is jön velem. Még jó, hogy a mosdóba nem jön utána. Ezért szoktam rá a kádban fürdésre zuhanyzás helyett. Addig is legalább egy kis nyugalmam lehetett, de viszont most már tudatnom kell Kacchan-al, hogy meg vagyok már biztonságban vagyok. Két hónap van az év végéig. Kirishima nem fog már semmivel se próbálkozni remélhetőleg.

...

Amikor reggel felkeltem Kacchan karjaiban találtam magamat. Megpróbáltam kimászni az ágyból, anélkül, hogy felkeltsem, de ő csak szorosabban magához ölelt. "Kacchan. Engedj el! Mosdóba kell mennem!" mondtam neki. Ő csak motyogott valamit, majd elengedett. Gyorsan elvégeztem a dolgomat és vissza mentem a hálószobába. Kacchan az ágyon feküdt álmosan engem nézett. "Ideje lenne felkelni. Tudom, hogy hétvége van, de most már azért felkelhetnél" mondtam neki. Végignéztem, ahogy kiszenvedte magát az ágyból és felállt. Pár másodpercig csak állt és engem nézett. Én csak felvont szemöldökkel néztem, hogy mit csinál. Lassan elindult felém, majd amikor mellém ért kinyújtotta karjait felém, ezzel jelezve, hogy ölelést szeretne, amit egyből el is fogadtam. Valamiért elkezdett rászokni arra, hogy mindenért engedélyt kér. Ha meg akar ölelni, ha meg akar csókolni, ha segíteni akar a házimban vagy ha ételt szeretne nekem csinálni mindig először az engedélyemet kéri. Ez persze kedves tőle, de nem muszáj, hiszen tudja, hogy szeretem.

...

A délelőttünk szokásosan telt. Reggeliztünk, néztünk egy filmet, megtartotta Kacchan a matek órámat és a barátaimmal videó chat-eltünk. Amikor eljött az ebéd ideje Kacchan megkérdezte, hogy mit akarok enni ebédre. Kirishima-val történtek óta, mindig én választottam, hogy mit együnk és ő nem volt hajlandó választani, viszont most nem fogom neki hagyni. "Inkább az a kérdés, hogy te mit szeretnél enni?" kérdeztem vissza. Kacchan össze húzta a szemöldökét. "Nem. Te választasz! Szóval ki vele!" válaszolta vissza, de nem hagyom magamat most nem. "Kacchan Nem! Figyelj én értem, hogy te meg a barátaim aggódtok értem, de nem kell túlzásba vinni. Nem kell folyton követnetek, nem kell folyton megvédeni, nem kell, hogy mindig az legyen amit én szeretnék. Ettől csak gyengének érzem magamat. Lehet, hogy nincsen túl nagy fizikai erőm, de viszont a jegyeim jó, ami azt bizonyítja, hogy nem vagyok hülye. Igen az hülyeség volt, hogy Kirishima-t követtem aznap, de az, hogy követtek nem fog már javítani a mostani helyzeten. Kirishima nem hiszem, hogy fog bármit is csinálni, hiszen mindjárt év vége van. És nem akarom, hogy körülöttem forogjon a világ. Én megértem, hogy csak törődtök értem, de ettől csak szarul érzem magamat. Gyengének. Akit minden körülmények között meg kell védeni. Én nem vagyok életképtelen, én igyekszem, megteszem ami tőlem telik, de félek Kacchan. Félek. Félek, hogy mi lesz késöbb. Nem csak Kirishima-ra gondolva. Úgy minden. Mi lesz velem érettségi után. Mi lesz velem és a barátaimmal. Egyel talán akarnak majd a barátaim maradni? És velünk mi lesz?! Mi lesz, ha megunsz vagy, mi lesz ha találsz jobban vagy ha még is elundorodsz tőlem a hegek miatt. Én félek. Nagyon félek Kacchan. Én... Én-" nem tudtam, folytatni a mondandómat, mert elkezdtem sírni és meg se tudtam szólalni. Kacchan azonnal szorosan magához ölelt, de próbáltam elhúzódni az ölelésből. "Ne" mondtam neki, de ő nem hallgatott rám, csak szorosabban magához ölelt. Miért vagyok ilyen szerencsétlen. Éreztem, hogy a lábaim elkezdték feladni. Szerencsére Kacchan fogott engem. Leült a földre és az ölébe ültetett, miközben szorosan megölelt, én pedig csak sírtam. Fogalmam sincs meddig sírhattam, mivel egy idő után elaludtam sírás közben.

Katsuki szemszöge:

Deku már megint túlgondol mindent. Most biztos sokáig tartotta magában, mivel álomba sírta magát. A karjaimba vettem őt és vele együtt felálltam, lefektettem őt a kanapéra, egy pokróccal betakartam őt és egy csókot nyomtam a homlokára.

Neki álltam katsudont készíteni, tudom, hogy az ebéd téma segítségével tört mind ez ki belőle, de majd jól fog esni neki a kedvence, ebben biztos vagyok.

Gondoltam, hogy nem fog sokáig tartani, hogy felkeljen, mivel egy fél óra múlva hallottam, hogy mozgolódott a kanapén, majd halk szipogást hallottam. Bementem a nappaliba és egyből felvettem Deku-val a szemkontaktust. A szemei ismét megteltek könnyekkel, ezért gyorsan oda mentem hozzá és a két kezemmel megfogtam az arcát, hogy rám nézzen. "Amit érted teszünk azt nem azért tesszük, mert gyengének tartunk, hanem azért, mert szeretünk téged és az ember vigyáz azokra akiket szeret. Soha nem tudnék tőled undorodni. Te vagy a legszebb ember ezen a földön értsd meg. Konkrétan bármit megtennék érted. Csodálatos ember vagy, akit mindenki szeret, aki meg nem szeret az meg csak hülye, mert nem veszik észre, hogy mekkora kincs vagy a világ számára. Szóval ne sírj kérlek. Nem szeretem ha sírsz tudod nagyon jól" mondtam neki. Ő válaszként csak bólogatott egy kicsit. Egy kicsit elmosolyodtam, amit észre vett, mivel egyből szóvá tette, hogy tetszik neki a mosolyom. "Majd többet fogok mosolyogni, ha te is jobban fogod érezni magadat" mondtam neki, amin nevettet egy kicsit. Imádom, hogy az apró dolgok mennyire boldoggá tudják őt tenni. "Gyere. A katsudon már mindjárt kész és figyelj" mondtam neki, miközben mind a ketten felálltunk. "Ne tarts ilyeneket magadban. Beszéljünk róla. Az segít. Bármikor szánok rád időt nagyon jól tudod. Nem szabad bent tartani, mert ez lesz a vége, hogy egyszer csaj mind kitörik belőled. Rendben?" kérdeztem, mire ő megint csak egy bólintással válaszolt. "Na, de most már tényleg menjünk enni, délután még az öregasszonyék is át fognak jönni, szóval el kell készülnünk időben.

...

Ezután a nap szerencsére normálisan telt. Nem volt semmi probléma. Anyámékkal az a pár óra együttlét sem volt túl gáz és Deku este elmondta ami a fejében járt még. Elég nehezen mondta el, hogy mi bántja, de hiszem, hogy ezt majd egyre könnyebb lesz neki idővel.