The Favourite (BKDK)

4.rész

Izuku szemszöge:

Sétáltam hazafelé, a gyomrom görcsbe volt szorulva. Soha nem akarnak velem beszélgetni. Akkor most miért? Remélem nincsen semmi baj. A tesiruhára, ha szerencsém van nem fognak kérdeznek rá. 

Mire észhez kaptam már a bejárati ajtónk előtt álltam. Remegő kézzel megfogtam a kilincset, lenyomtam és kinyitottam az ajtót. Beléptem majd becsuktam magam mögött az ajtót. Elindultam a nappaliba, feltételezve, hogy ott lesznek anyáék. Jól sejtettem. Amint beléptem a nappaliba láttam, hogy anya és Toshinori bent ülnek a kanapén és mellettük volt két bőrönd? "Sziasztok!" köszöntem nekik és rájuk mosolyogtam. "Izuku ülj le" mondta Toshinori nagyon komoly hangnemben. Letettem a táskámat és leöltem a kanapéval szembeni fotelbe. "Miről akartatok beszélni? Elutaztok?" kérdeztem miközben a bőröndökre mutattam. Anya a földet nézte és Toshinori pedig a hátát simogatta. "Izuku. Ezek itt a te bőröndjeid. El kell menned" mondta Toshinori miközben rám nézett. "Mi? Én ezt nem értem. Miért?" mondtam értetlenkedve. "Toshinori polgármesternek készül. És nem tudják az emberek, hogy te az én fiam vagy. Nem kockáztathatjuk meg, hogy miattad veszítsünk. Főleg, hogy meleg is vagy, így csak még nagyobb szégyent hoznál a fejünkre. Mindig is csak egy teher voltál számunkra és boldogabbak lennénk, ha elmennél. A bőröndökbe összepakoltam minden cuccodat. Egy régi barátom és a férje beköltöznek a szobádba, mivel segítenek megnyerni a választást. Ezért is szükséges, hogy most elmenjél" mondta anya. Most komolyan ennyire szégyellnek engem? A látásom egyre homályosabb lett a visszatartott könnyektől. "TE VAGY A LEGROSSZABB SZÜLŐ AZ EGÉSZ VILÁGON" kiabáltam anyámra. Felkaptam a táskámat, megfogtam a bőröndjeimet és kirohantam az ajtón, majd azt jó hangosan be is csaptam.

Amint kiléptem az ajtón szabadon engedtem a könnyeimet. Komolyan ennyire szégyellenek engem, mert meleg vagyok? Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, hova menjek. Csak sétáltam és hagytam, hogy a lábam vigyen ahova csak akar. Egy jó ideje sétáltam amikor elértem egy temetőhöz. Ha jól emlékszem apa itt van eltemetve. Már nem voltam a sírjánál a temetése óta, mivel utána azonnal Amerikába költöztünk. Beléptem a temetőbe és elkezdtem keresni apa sírját. Egy ideig eltartott, de szerencsére megtaláltam. Nagyon el volt hanyagolva. Szerintem már nem is látogatja senki a sírját. Hát ez majd mostantól változni fog. Leraktam a sír mellé a cuccaimat és leültem a sír mellé. A sírra helyeztem a kezemet és ráhajtottam a fejemet, miközben ismét elkezdtem sírni. "Apa...Miért kellett elmenned? Ha nem haltál volna meg, akkor lehet, hogy sokkal boldogabbak lennénk. Tudom, hogy anya szereti Toshinori-t, de ő miatta engem elzavart otthonról. Most már nincsen senkim apa... Mihez kezdjek. Én csak azt akartam, hogy szeressenek, de hát ilyen az én szerencsém" mondtam szipogások közepette. "Nagyon hiányzol apa. Tudom, hogy nem ismertelek sokáig, meg nem igazán emlékeszem rád, de biztos, hogy egy remek apa lettél volna" zokogtam az édesapám sírján. Már nagyon sötét is hideg is volt, de nem érdekelt. Elaludtam apa sírja mellett a földön. 

Time Skip

Másnap a ragyogó nap sugaraira keltem. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem hány óra van. 9:57, ami azt jelenti, hogy már megy a 3. órám. A korrepetálásról is lemaradtam Mr. Bakugou-val. Innen az iskola egy olyan fél órára lehet, ami azt jelenti, hogy beérek a 4. órára, ami történetesen a tanár úrral van. Nagy nehezen feltápászkodtam és összeszedtem a cuccaimat. Tiszta kosz voltam, de nem igazán érdekelt. Be kell mennem az iskolába. Nem hagyhatom ki az egész napot. Nem érdekel, ha furán fognak rám nézni, mert koszosan és bőröndökkel megyek iskolába. Ezért szépen, normális tempóban elindultam az iskolába.

Fél óra alatt be is értem az iskolába. Már ment a 4. óra ezért Mr. Bakugou terme felé vettem az irányt. Amikor odaértem a teremhez kicsit habozva bekopogtam, majd benyitottam. "Jó napot! Bocsánat a késésért!" hadartam, majd gyorsan leültem a helyemre. Mindenki nagyon furán nézett rám, de megértem, viszont a tanár úr aggódva nézett rám. "Midoriya kérlek óra után maradj a teremben" mondta Mr. Bakugou, majd folytatta az óráját. Kivettem a füzetemet, de nem tudtam igazán figyelni. Nagyon álmos voltam és letört voltam, ezért inkább csak rajzolgattam a matekfüzetembe. 

Az óra gyorsan véget ért. Kicsöngettek és mindenki távozott a teremből. Én észre sem ettem, hogy vége van az órának. Belemerültem a rajzolgatásba. A kis világomból egy kéz ébresztett fel ami a vállamon volt. Felnézetem és láttam, hogy Mr. Bakugou az. Gyorsan oldalra néztem. Nem mertem ránézni. Nem jöttem be a különórára és a tanórájáról is késtem. Leguggolt a székem mellé és megfogta a kezemet. "Midoriya mi történt?" kérdezte aggodalommal. "Semmi" próbáltam kerülni a témát, de tudtam, hogy ez nem fog összejönni. "Kérlek ne hazudj nekem. Mond el, hogy mi történt." "...Elküldtek otthonról..." válaszoltam neki őszintén, miközben szemeim ismét könnyekkel teltek meg. A tanár úr szorosan megölelt. Én habozva, de visszaöleltem és a mellkasába sírtam. Úgy öleltem őt magamhoz, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy valaki megölel. "Shh. Nyugodj meg és mond el, hogy pontosan mi történt" mondta miközben köröket írt le a hátamon. Vettem egy-két nagyobb levegőt és lassacskán sikerül lenyugodnom. Elhúzódott, de a kezemet még mindig fogta. "Na?" "Elküldtek otthonról, mert hogy rossz fényt vetek az előttük álló sikere" mondtam miközben a földet bámultam. "Mikor küldtek el téged?" kérdezte a tanár úr. "Tegnap este..." "És hol aludtál? Miért nem hívtál fel?!" kérdezte Mr. Bakugou miközben egy kicsit felemelte a hangját. "N-Nem akartam gondot okozni önnek... És a temetőben aludtam" válaszoltam neki. "Miért voltál a temetőben?" "...Apa sírjához mentem.." mondtam neki. Ezután csak csendben engem nézett. "Gyere odaköltözöl hozzám". Hogy mi? Jól hallottam? "Nem kell Mr. Bakugou. Nem akarok teher lenni" védekeztem. "1.Nem kell a magázni. Nyugodtan hívhatsz Bakugou-nak, ha csak ketten vagyunk, 2.Ragaszkodom hozzá. Még kiskorú vagy és nem akarom, hogy az utcán lakj, 3.Úgy is egyedül lakok egy elég nagy házban, ami azért elég unalmas" mondta miközben rám mosolygott. Még egy kicsit gondolkodtam, de beadtam a derekamat. "...Rendben". "Oké. Akkor gyere megyünk is. Most van egy lyukasórám. Elviszlek a lakásomba, de utána még vissza kell jönnöm" ezzel felállt és mind a két bőröndömet kézbe vette és elindultunk a parkolóba. 

Egy szép fekete Peugeot-hoz ment. Berakta a bőröndjeimet a csomagtartóba és beszálltunk az autóba. Egy 10 perces kocsiút után megérkeztünk egy egészen nagy és gyönyörű lakáshoz. Kivette a bőröndjeimet és a bejárathoz sétált. Kinyitotta az ajtót és belépett. Én követtem őt. A ház belülről még szebb volt. Egyszerű, minimalista stílusú. Csak tátottam a számat. Halk nevetést hallottam Bakugou-tól. "Haha. Örülök, hogy tetszik a hely" mondta nekem. "Viszont nekem vissza kell mennem. Van törölköző a fürdőszobában lévő szekrényben. Fürödj meg, utána meg azt csinálsz amit akarsz. Sietek. Szia" mondta majd kilépett az ajtón.

Amint elment gyorsan megfürödtem, majd körbenéztem a házban. Tényleg eléggé nagy volt. Volt egy nappali, előszoba, fürdőszoba, konyha, hálószoba és a hálószobában egy külön fürdőszoba. Amikor beléptem a hálószobába lehetett érezni Bakugou illatát. A finom karamella illatot. Rávetettem magamat az ágyára, a párnáját szorosan magamhoz öleltem és mélyeket szippantottam belőle. Egy kis idő után egyre nehezebbek lettek a szemeim és elnyomott az álom. 

(😁)