The Favourite (BKDK)

15.rész

(Na helló! Igen tudom, hogy lessen jönnek a részek, de a többi sztorimon is dolgozok és most más shippekről is írok! Mellette az iskola eléggé leköt és kicsit túlvállalom magamat, de nem baj. De nem is húzom tovább a szót itt az új rész!)

Izuku és Katsuki kapcsolata az idő elteltével egyre jobb lett. Most már azon a ponton voltak, amikor bármit meg tudnak végre osztani egymással, ami ugye egy kapcsolatban igen is sokat számít. Katsuki szülei rendszeresen meg szokták őket látogatni és ők mindig kifelyezetten boldognak tűnnek, amikor látják, hogy a fiúk is az.

Ez a nap is ilyen volt. Mitsuki és Masaru szemben ültek a fotelban Izuku-val és Katsuki-val. A mindennapokról beszélgettek, amikor Mitsuki közbeszólt. "Tényleg! Nem is említettem meg nektek még! Masaru és én várhatóag már csak egy hétig maradunk a városban!" jelentette ki a nő. A két fiatal ledermedt. "Heh. Igen mivel a választás holnap van így nekünk nincs okunk itt maradni" magyarázta Masaru. "Szóval most azt akarod nekem mondani, hogy amikor a családi helyzetünket végre helyreraktuk, erre ti meg visszautaztok haza? Egy egész napos kocsiút lenne titeket meglátogatni!" háborodott fel Bakugou. Izuku óvatosan megfogta Katsuki kezét, aki egyből ránézett, majd vett egy mély levegőt. "Kacchan. Megértem a hirtelen felindulásodat, de Mitsuki-nak igaza van. Anyámék miatt jöttek a városba, hogy segítsenek nekik. Sajnos várható volt, hogy után el fognak menni. És bármikor fel tudjuk őket hívni vagy néha el is mehetnénk hozzájuk látogatóba" magyarázta Midoriya. "Látod. Drága Izuku-nak igaza van. És nekünk elég sok időnk szokott lenni, szóval akár mi is tudunk jönni látogatóba" mondta Mitsuki. Katsuki belátta, hogy igazuk van. "Rendben. Most teljes mértékben igazatok van. De azért még találkozzunk, mielőtt elmentek" mondta Bakugou. "Aww. Masaru! Izuku csodákra képes. Visszahozta nekünk az aranyos kis Katsuki-t" mondta Mitsuki, miközben megcsipkedte Katsuki arcát aki azonnal el is rántotta a fejét. "Hé! Túlzásokba ne essél!" szólalt fel Katsuki. Masaru eközben felállt és elkezdett beszélni. "Akkor mi nekünk ideje is menni. A holnapi napra még van egy-két dolog amit be kell fejeznünk. Gyere drágám!" mondta Masaru, miközben kezét Mitsuki-nak nyújtotta. "Akkor mi megyünk is! Sziasztok!" köszönt el Mitsuki, majd Midoriya kikísérte őket az ajtón.

Izuku visszament a nappaliba a vendégek kikísérése után és látta, hogy Katsuki kiterülve fekszik a kanapén. "Na látom te már el is foglaltad méltó helyedet" mondta Midoriya, miközben elpakolta a bögréket, amit a vendégek használtak. "Megtehetem" válaszolta Katsuki. Izuku vissza sétált Katsuki-hoz és a kanapé mellett állt csípőre tett kézzel. "Ja ja. Hát aki ennyire ráér" mondta nevetve Izuku. Katsuki megfogta a derekánál fogva a fiút és magára rántotta. "Most te is ráérsz szóval most kérek szeretetet" mondta Bakugou, miközben szorosan magához ölelte Izuku-t és apró csókokkal lepte be az arcát, amin Izuku kuncogni kezdett. "Kacchan. Kapsz te elég szeretetet nem gondolod?" kérdezte nevetve a zöld hajú. "Hmm" Katsuki megállt egy pillanatra, mintha gondolkozna. "A tiédből soha nem elég" válaszolta, majd folytatta a csókokkal való támadást. Ezt folytatták egy jó fél órán keresztül, majd Izuku kibújt Bakugou szorításából és a szobába ment a rajzfüzetéért, amivel nem sokkal később vissza is tért a szobába. Bakugou felült a kanapéra normálisan és Midoriya lehuppant mellé. A zöld hajú azonnal neki is állt folytatni a kis képregényét amit már rajzolt egy ideje Bakugou pedig elővett egy könyvet és olvasni kezdett. Katsuki egészen gyorsan meg is unta a könyvét és Izuku-ra nézett. Ránézett a füzetére és látta, hogy nem a képregényén dolgozik, hanem valami mást rajzol. Magát, Inko-t és egy másik férfit rajzolt akik egy asztalnál ültek és láthatólag nevetnek. Izuku arca nem a szokásos boldogságot sugározta rajzolás közben. Katsuki sóhajtott egyet és elvette óvatosan Izuku kezéből a füzetet és a ceruzát, majd megemelte a fiút és az ölébe helyezte őt. "Hiányzik apukád megint ugye?" kérdezte a szőke. "Igen. Tudom, hogy nem igazán ismertem őt, de mégis hiányzik" mondta Izuku. A szomorúság érezhető volt a hangjában. "Deku. Sajnálom, hogy ennyi mindenen túl kellett menned. Apukád elvesztése, Inko és Toshinori kidobott a házból, Kirishima undorító tette és viselkedése és még sok minden más. Te ebből semmit nem érdemeltél meg. Egy csodálatos ember vagy és számomra a világot jelented. Tudod, hogy bármit megtennék érted. A fejedben folyton ezek az emlékek keringenek. Ha csak egy pár óráig tudnák segíteni abban, hogy elfelejtsed ezt a sok rosszat ami veled történt hidd el, hogy megtenném" mondta Katsuki. Izuku arcán egy szomorú mosolyt viselt. "Nagyon kedves vagy Kacchan, de tudom, hogy nem érdemlem meg a kedves szavaidat. Minden okkal történik és gondolom, hogy ha sok rossz történik akkor az univerzum úgy véli, hogy nem érdemlem a boldogságot" válaszolta Midoriya. Katsuki ekkor hirtelen megfordított Izuku-t az ölében, hogy vele szembe legyen. Katsuki közel hajolt Izuku-hoz. "Ha ilyet mondasz magadról akkor még a végén meg kell csókolnom téged" mondta Bakugou, miközben Izuku ajkait nézte. "Ez most egy fenyegetés akart lenni, mert ha igen akkor eléggé rossz vagy benne" mondta Izuku, majd végre megcsókolta Katsuki ajkait. A gyengéd csók gyorsan fordulatot vett, amikor Katsuki a nyelvét átvezette Midoriya szájába. A fűtött csók után egy pillanatig elhúzódtak, majd pár másodperc múlva folytatták is. Egy idő után Izuku elkezdett belemozdulni a csókba. Katsuki elhúzódott a csókból és Izuku-ra nézett. "Izuku értem, hogy fiatal vagy és a hormonok meg minden, de ha ezt folytatod akkor nem tudom, hogy meddig tudom visszafogni magam" mondta Bakugou, majd egy csókot nyomott a Izuku nyakára. Midoriya arcára kiült a mosoly és oda hajolt Katsuki füléhez. "Akkor ne fogd vissza magad Katsuki~"

(Na hello hello! Helyesírási hibákért előre is bocsánat, majd átnézem őket, de most a laptopom nincsen nálam. Remélem azért tetszett nektek ez a rész is! Sziasztok!)