The Favourite (BKDK)

2.rész

Izuku szemszöge:

Reggel az ébresztőm hangos csörgésére keltem fel. Még egy pár percig forgolódtam az ágyamban, hogy erőt vegyek magamon és elkezdjek készülődni. Nagy nehezen feltápászkodtam a takaróm alól és bementem a fürdőszobámba. Vettem egy forró zuhanyt és felöltöztem. Összeraktam a cuccaimat és elindultam a konyhába reggeliért. Amikor leértem láttam, hogy anya és Toshinori palacsintát reggeliznek. "Jó reggelt!" köszöntem nekik. "Izuku neked nem csináltam, szóval egyél valami mást" mondta Inko. Csak sóhajtottam egyet, megfogtam egy almát amit secc perc alatt meg is ettem. "Elmentem" szóltam majd kiléptem az ajtón és elindultam az iskolába.

Az ég még egészen sötét volt, mivel egy órával hamarabb kellett beérnem a korrepetálás miatt. Igazából nem bánom. Szerintem Mr. Bakugou egy igazán jó tanár. Érthetően magyaráz, nem unalmas az órája és még a segítségét is felajánlotta. És hozzá kell tenni, Mr. Bakugou egy kifejezetten helyes tanár. Biztos, hogy a húszas éveinek az elejében jár még csak, ami azt jelentené, hogy nincs közöttünk  olyan hű de nagy kor különbség. De mindegy mert úgy se lenne esélyem nála. Én csak egy Deku vagyok. És ő tuti, hogy nem meleg. Nézz csak rá! Ki kell vernem az ilyen gondolatokat a fejemből. Mire észhez kaptam már az iskola előtt álltam. Belépem a hatalmas épületbe és elindultam Mr. Bakugou osztályterméhez. Ahogy közeledtem az említett teremhez egyre idegesebb lettem.

Amikor beléptem a terembe Mr. Bakugou már bent volt. Észrevette, hogy megjöttem és lerakta a kávét amit ivott. "Jó reggelt Midoriya. Pont időben. Foglalj helyet itt az első padban" mondta a tanár úr, miközben elkezdett a táblára felírni egy másodfokú  egyenletet.  Gyorsan leültem a két hellyel rendelkező padok egyikére. "Ha jól tudom, te még csak a másod fokú egyenleteknél tartasz. Mi pedig a szögfüggvényeknél, szóval van mit bepótolnunk" mondta miközben felírt még 4 egyenletet a táblára. "Ezt a pár feladatot old meg, és szólj, ha valamit nem értesz" mondta Mr. Bakugou, majd leült az asztalához és elkezdett a papírjait nézni.

Nekiálltam a feladatoknak, de a 3. feladatnál volt egy rész amit nem igazán értettem. Ránéztem a tanár úrra, de nem szólaltam meg. Csak néztem őt. Csodáltam az arcvonásait, a szemeit, a haját és az ajkait. "Izuku nem értesz valamit?" kérdezte Mr. Bakugou. Jajj túl sokáig bámultam őt. Szégyenemben lenézetem a földre. Nem mertem ránézni. Hirtelen éreztem valamit mellettem. Odanézem és Mr. Bakugou  mellettem lévő üres helyen ült és nagyon közel volt hozzám. Nézte a füzetemet. Elmagyarázta, hogy hogyan kéne megoldanom. Én egyből neki is álltam megcsinálni a feladatot. Miközben oldottam éreztem, hogy a tanár úr szemei rajtam vannak és nem a papíron. 

Katsuki szemszöge:

Egyszerűen nem tudom levenni róla a szemeimet. Egy ilyen gyönyörű teremtésről, hogy is tudnám. Óvatosan az egyik kezemet a vállára helyeztem a másikat pedig a combjára. Ezen tettemen megdermedt és elpirult. Mint egy érett paradicsom. Aranyos. Egy pár másodperc múlva Midoriya hozzászokott az érintésemhez és relaxált. Eléggé gyorsan befejezte a feladatokat és ráadásul hibátlanul. Ezek szerint olyan okos, mint amilyennek tűnik. Le vagyok nyűgözve. Rám nézett és a világ legimádnivalóbb mosolya ült az arcán. *Gay panic*. Éreztem, hogy felszökik a pír az arcomra. Nem vettem észre, de a kezem a combján egyre feljebb ment, és egyre jobban közeledett a khm privát szférája felé.

Midoriya ismét elvörösödött. Gyorsan elvettem a kezemet a combjáról. Fel akartam állni, hogy elszökjek a kínos szituáció elől, amikor Midoriya megragadta a csuklómat és visszarántott. Én értetlenül nézem rá, miközben ő a földet bámulta. "Öm Mr. Bakugou...M-megölelhetem?" kérdezte félénken. A szemeim tágra nyíltak. Nem igazán értem, de csak úsztam az árral. "Igen" mondtam neki. Ő egy pillanat alatt a karjaimba vetette magát és megölelt. Én visszaöleltem. A kezeimben olyan kis törékenynek éreztem őt. "Honnan jött az ölelés ötlete?" kérdeztem tőle. "Hát ön most nagyon közel volt hozzám és jó pár nem éreztem senkit ilyen közel magamhoz testileg. Utoljára kb 3 éve öleltek meg..." mondta majd beletemette az arcát a mellkasomba. "Ismerős szituáció kölyök. Engem szerintem kb 6 éve nem öleltek meg" mondtam neki. Erre ő még szorosabban magához ölelt. Olyan, mintha attól félne, hogy ha eleged akkor eltűnök.

"Ha szabad kérdeznem...Hány éves is vagy pontosan?" kérdezte élénken. "24. Miért kérded?" "Hm csak kíváncsiság" motyogta az ingembe. Pár perc múlva elhúzódtunk. "Szerintem mehetsz, ha gondolod. Hamarosan órád lesz" mondtam neki. A szemei nagyra nyíltak, gyorsan összepakolt és elindult kifelé, miközben rám mosolygott és integetett nekem. Kuncogtam az aranyosságán és visszaintegettem neki. Leültem az asztalomhoz és felkészültem az órámra ami a 2B-vel lesz.

Izuku szemszöge:

Jajj te szentséges drága kenyér. Mit csinálok? Komolyan ölelést kértem tőle?! Izuku, hogy lehetsz ilyen idióta. Sietnem kell órára.

Kis time skip

Az ebédlőben ültem az újdonsült 'barátaimmal', Iida-val, Tsu-val, Todoroki-val és Uraraka-val. Ők nagyban ették az ebédjüket én pedig rajzoltam a képregényemet miközben velük beszélgettem. Én nem vagyok túlságosan éhes, de úgy sincsen ebédem, ezért nagy választási lehetőségem nincsen. Éppen a főszereplőt rajzoltam, amikor valaki elvette a füzetemet. Megfordultam, hogy megnézzem ki volt az aki elvette.

Egy vörös tüskés hajú srác vette el. Mögötte állt egy fekete hajú és egy sárga hajú srác egy fekete villámmal a hajában. "Nocsak nocsak. A kis újonc stréber mesefigurákat rajzolgat" mondta majd elkezdett nevetni. Próbáltam elvenni tőle a füzetemet, de felemelte a feje főlé és így nem értem el. "Na mi van kis törpe? Nem éred el a füzetedet? Várjál" mondta majd a földhöz vágta a füzetemet és erősen rátaposott, ezzel kitépve belőle jó pár lapot és több hetes munkámat tönkretéve. "Ezt miért csináltad?!" förmedtem rá, miközben egy kicsit megtört a hangom, mivel a sírás küszöbén voltam. Lehajoltam, hogy összeszedjem a füzetem maradványait, amikor a piros hajú erőből belemarkolt a hajamba és felemelt a hajamnál fogva. Itt már akaratlanul kigördült 1-2 könnycsepp. "Nézzétek. Mindjárt bőgni fog hahahaha" röhögött ő és a mögötte álló két srác.

"ELÉG VOLT!" kiabált valaki. A könnyes szemeimmel a hang felé néztem. Mr. Bakugou volt az. A piros hajú elengedte a hajamat és elkezdett távolodni. "Tanár úr. Ez nem az aminek látszik! Mi csak beszélgettünk" mentegetőzött, miközben egyre jobban távolodott. "Nem vagyok vak. Veletek még később számolok. Most pedig tűnés!" emelte fel a hangját Mr. Bakugou. A 3 srác egyből el is futott. "Hé jól vagy?" kérdezte miközben felém  nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Én bólogattam és elfogadtam a nekem nyújtott kezet, hogy felálljak. "Rendben. Ha még egyszer ilyen történne azonnal szólj nekem" mondta majd összeborzolta a hajamat és elment. "Midoriya! Biztos, hogy jól vagy?" kérdezte Uraraka. "Igen jól vagyok" mondtam majd rámosolyogtam. Visszaültünk az asztalhoz és folytattuk azt amit eddig csináltunk. Szerencsém volt, hogy a tanár úr éppen erre járt. 

(Hehe :3)