/nappali/
Ita és én viggan le sétáltunk a nappaliba (vitt engem a karjában) ahol Fugaku Sasuke Mikoto és apám beszélgettek.
-Örülök hogy megismerhetem a feleséged és a családod Fugaku régi barátom mikor is láttalak talán 15 éve?
- Igen ott körül a rendőrségi munka igazán sok időt elvesz az emberből
-Jaj drágám annyira örülök hogy így együtt tudjuk tölteni a napot
-Sziasztok mi is megjöttünk *válaszolt ita és lehelyezett a kanapéra apám mellé*
-A apu? Tényleg te vagy az? Azt hittem sose láttlak viszont *odabujtam hozzá mint egy 7 éves*
-Édes kicsi lányom ezalatt az idő alatt már kezdtem feladni hogy még életben vagy... *könnyeivel küzd* Amikor Itachi hívott hogy egy angyalt mentett ki aminek rózsaszín haja van akkor már tudtam hogy csak is az én hercegnőm lehet el se hittem hogy újra látthatlak
-Apu apu nagyon hiányoztál de remélem nem ellenzed hogy én és itachi..
-Anyukád is biztos boldog lenne ha látná hogy nagyon boldog vagy úgyhogy áldásomat adom de egy feltétellel
- Éspedig? *kérdezte Itachi*
-Ha elveszed a lányom hozzám költöztök a kastélyba
-Rendben van ezt tudom kivitelezni *nevet majd az ölébe húzzot*-Szeretlek *Ita karjaiban a biztonság és a védelem áradt rám bár még csak kb 2 hónapja vagyok vele a világot jelenti nekem*
-Én is nagyon szeretlek és boldog vagyok hogy végre a család is jól együtt van
-Jó rátok nézni fiatal szerelem mindig megmelengeti a szívemet *ez a hang apámtól jött*
-Ugye milyen édesek
*szólt Mikoto*
-Drága nejem neked minden az amit a fiúk csinálnak
-Ne szólj bele az életembe te ribi nyilván az ágymunkád miatt imád a bátyám...
-Csak hogy tudd még nem voltunk úgy együtt khm gyökér
Ita menjünk ki kérlek apu te is jössz?
-Persze hercegnő megyek *annyira jó érzés volt újra látni a kislányom aki sok szenvedés után végre boldog egy olyan férfi mellett aki alapból is neki szántunk az anyjával de erről nem kell tudnia*----∆-------∆---------∆-----∆-
/kert/
Mind a 3 kivonultunk a kertbe jól elbeszélgettünk és kellemes volt apukámat újra megölelni hallani és úgy látszik tényleg sínen van az életem bár boldog vagyok anyukám még mindig hiányzik ő volt az egyetlen aki erőt adott a minden napi szökéshez/saját fotó/
-Olyan gyönyörű a naplemente és hogy itt vagytok még szebb
-Tőled semmi sem szebb édes *ita a karjaiba zárt*
-Így igaz Itachi a kislányom nem múlja fölül semmi/majd később itachi halk szuszogásomra lett figyelmes így bementünk a házba ma apu itt alszik nem akart este útra kelni/
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Fogságból a Szabadságba
Hayran KurguAz én nevem Haruno Sakura és ezúton megosztom veletek életem történetét mely kicsit se indul szépen és nem is olyan habos babos mint a legtöbb amit egy regényben vár az olvasó .