Maffia érzései

20.

Ryan

Egy hete volt a megbeszélés. Azóta ma először megyünk iskolába. Ott mindenki ismer minket, mármint a Ross gyerekeket  Lisát, és engem. Még Amandát is, pedig nem is látták soha. A kocsiba várom Alessandroékat, együtt megyünk iskolába. Az iskola természetesen a mi területünkön van. Így teljes biztonságban vagyunk. Vagyis ez hazugság, mert nem egy maffiozo család porontyai járnak oda. A legtöbb alvilági vagy akiknek csak kozele van az alvilághoz, velünk egykoru oda jár. De senki sem merne ránk támadni.

-Hohó, jó reggelt Black - ugrik be mellém alessando és jön ki Adam Amandaval együtt ,akik beulnek hátra Cameronhoz.

-Nem halna bele senkise ha egyedül mennek iskolába. A kurva életbe is ez csak iskola - mondja hisztis hangon a lány.

-Ezt már megbeszéltük - fordul hátra a Bátya.

Na igen, én is itt voltam amikor veszekedtek hogy ha biztonsági őrök nem is, akkor mi vigyázunk rá az iskolában.

Amint beléptünk az iskola területére, és leparkoltam a kocsimat, már akkor figyeltek. Hát amikor kiszálltunk...  Mindig néznek minket, de most megjobban néznek Amanda miatt. Volt ott minden fajta pillantás. Volt a kíváncsi, aki kíváncsi volt ki is Ő. Mert hiába hallották a nevét, nem tudták hogy Ő Amanda Ross. Volt a haragos tekintet, igen a lányok nyolcvannyolc százaléka a haragosan nézett minket, mivel nem nagyon engedni a közvetlen közelünkben. Volt a szánalommal teli tekintet.

Ahogy megindulzunk mindenki elkezdett suttogni.

Az igazgató helyettes, Nathalie, jött velünk szembe.

-Áh, gondolom te vagy Amanda, igazam van?

-Igen. - nyújtja a kezét a lany- Amanda Ross.- amint kimondta a nevét elhalkult minden és elmosolyodott.

-Akkor gondolom te is kitűnő vagy, mint a testvereid. A papírokat oda adhatod - ezzel a lány a kezébe adja- Isten hozott az intézményünkbe. - Ezzel ott hagyott minket.

- Most miért kell ennyire nézni? Nem láttak még embert vagy mi? - szólal meg Amanda amikor elindultunk.

-Itt mindneki tudja hogy ki is Amanda Ross, és mostmár arcot is tudnak kötni hozzá - mondom nyugodtan - de nekem erre lesz órám, szóval majd talizunk csáó -köszönök el és ott is vagyok őket.

Beérek az osztályomba és elkezdődik a tanulás. Nem az iskola a mindenem, de természetesen kitűnő vagyok. Mindenki ezt várja el tőlem.

Tesi órán a fiúkkal és a foci csapat minden tagjával edzünk. Én vagyok a foci csapat kapitánya. Nem tudnám elviselni hogy más parancsoljon nekem.

Amanda

Ez az első nap ebben az iskolában. Mindenki folyton néz. Esküszöm már belegondoltam abba is, hogy kinyomom mindenkinek a szemét. De tényleg! Miért kell így nézni?

-Szi..szia é..én - Nem tudja befejezni a fiú, mert valaki félre löki és megölel.

-Csajszi! A pletykákból kell megtudnom hogy itthon vagy? - Palom Perez. Igen, nagyon jóba vagyunk.

Vagyis nagyon jóba voltunk. Legjobb barátnőm volt. De aztán a Perez család elköltözött a konfliktusok miatt és megszakadt a kapcsolat.

-Hát, itt már ha szeretnék sem tudnék én elmondani senkinek semmit - sohajtok mintha olyan nagy probléma lenne.

-Hallottam mindent, mindent tudok nyugi. Remélem azért a mai megbeszélésről tudsz.

-Milyen megbeszélés?

-Upszika. Ezt nem kellet volna amm, na midnegy nekem most van egy kis dolgom de akkor ott tali szia
- ezzel el is ment

-koszonom paloma! - utánna kiáltom mire felnevet, és megy csak.

Én megfordulok de egy mellkasanak ütközök.

Rá nézek.

-Úristen! Úristen! Diam! - megölelem .

- Te meg kivagy?

- Diam - szomorúan nézek rá mire elneveti magát - menj a faszba!

- Színész is lehettem volna - mondja büszkén.

- Én meg királynő. Mégis itt rohadok.

- Az is vagy . Azután lettél az miután anyád - itt elhallgat mire én nyelek egyet.

- miután anyu meghalt. Igen. Tudom.

Persze hogy tudom, hiszem ezt mondogatták nekem. Éjjel nappal. És én ezt az egészet nem szeretném. Nagyon nem. De ezt még nem mondhatom el senkinek. Nem merem .