Maffia érzései

16.rész

Valami puhán keltem, vagyis valaki puhán. Ryan-en feküdtem és mikro kinyitottam a szemeimet elmosolyodott.

-Felkelt csipke Rózsika?

-Haha! Nagyon vicces vagy Ryan.

-Tudom, nem kell mondanod

-Mikor érünk haza?

-Ha ,kinézel az ablakon megtudod - el neveti magát. Még mindig aranyos kisgyermek nevetése van.

Kinézek az ablakon és apám luxus villáját látom ami inkább hasonlít egy modern palotára, mintsem egy családi házra. Az egészet örök veszik körül, mikor leszáll a gép két őr oda jön és kinyitják az ajtót , majd az egyik megfogja a kezem és segít leszállni.

-Kisassony. -Piccent az őr én pedig elindulok be , Ryannal a nyomomba.

-Amanda ő nagysága már köszönni sem tud - húzza az agyamat.

-Ryan ő méltósága már az öreinek sem tudja megmondani hogy nem emelünk pisztolyt egy La'Costra-ra? -felhúzom a szemöldököm amit nem láthat

-Nem tudta hogy te vagy az

-Ja ha agyon loccsant akkor is én lettem volna a hibas, ugye?

-Nem mondtam hogy te vagy a hibás. Csak annyit mondtam hogy új én nem tudta ki vagy

-Hát basszus te hülye vagy - sohajtok és nagyot és bemegyek a bejárati ajtón amit két őr nyit ki.

-Kislányom! Hát te? -Jön le apa és megölel.

-Hát én haza jöttem - mondom és rá mosolyogok.

-Ryan, mit mondtál neki amitől a kislányom haza jött? -nevet fel apám

-Hát csak belátja hogy nekem mindig igazam van. -Mondja büszkén .

-Na jolvan apa, a többiek?

-Alessando Lisával van Adam pedig ...

-Eszik. -Fejezem be apa mondatát.

-Pontosan - nevet fel apa is .

Bemegyek a konyhába és művészek a hűtőből egy csokit majd leülök Adammal szembe.

-Szia Adam.

-Szia Amanda .

-Hogy vagy?

-Jól és t...várjál...-rám néz- Amandaaaaaa -felpattan és megölel .

-Olyan vagy mint egy öt éves - nevetek s vissza ölelem az öcsémet.

-Ez mind szép és jó, de te hogy hogy itthon vagy? - kérdi immár megint a kajája felett.

-Hát....haza jöttem - húzom el a számat .

-Aaaaaaa....Massiamaiksjsshs-ék miatt?

-Hogy ki miatt? -kérdem nevetve

-Hát az az M-betűs.

-Massimo? -kérdem nevetve

-ugyan az . Na ide igen.

-Pontosan .

-És .... Örökre itthon maradsz? -, kérdezi boldogabba.

-Nem tudom Adam...

-De Amanda! Az már rég volt...több mint két éve. - a mondat végére elahalkul.

-Ja...több mint két éve nincs anyám...

-Nem te vagy az egyetlen akinek nincs. Tudod nekem is és Alessandronak is meghalt az anyánk. De persze mindenki csak téged sajnált akkor is mint mindig. Mert te vagy a lány. Én csak tizenöt éves voltam amikor anyu meghalt. És te is itt hagytál....- amint befejezte a mondandóját felkelt és elment.

-Basszus - a kezembe temetem a fejem.

Kurvára igaza van! Nem csak az én anyám volt, az övék is. Hogy lehettem ekkora idióta basszus?!

-Baj van? -Hallom meg Ryan hangját.

-Nem, nincs. De te nem mész haza a szüleidhez?

-De, csak gondoltam elköszönök. Jó éjszakát, törpe.

-Neked is, Ryan.

Az esti rutinos után ismét a szobámba fekszek és gondolkozok. Rájöttem mivel tudnám kiengesztelni Adamot!

Ezzel a gondolattal merültem el az álom világba.

Sziasztok!
Tudom ,rég volt rész és azt is hogy nagyon rövid lett, de itt van. Megporbálok több részt hozni ígérem.

És elmondanátok a véleményeteket a könyvröl? Ha igen előre köszönöm! ❤️❤️✨