Múlt árnyéka

Tárgyalás

Klaus

Péntek este van Elijah Kol és Daviná Rebekah meg Marcel már készülnek az estére mindenki egy kicsit meg könnyebült hogy végre vége ennek a mizériának.

Igazából nem tudok most a mai napra koncentrálni csak Beára és hogy teljes ki kelt magából ell tűnt az a mosolygos lány. Még mindig nem értem, hogy hogyan értette azt, hogy meg kínozta az a Dávid?

Végül én is le mentem teljes fekete öltönybe a többiekhez és vártok a New Orleansi boszorkányok három vezetőjét a vér farkas alfát és két jobb kezét és a vámpírokat, aki Marcell után átt vette az irányitást valamilyen Vii nevezetű nő.

.................................

-Ezennel akkor meg köttet, a szerződés ezen túl ezt nem lehet meg szegni, aki mégis meg szegi akkor a neve a papirón ell tűnik ezz által tudni foglyuk ki az a személy aki ell árulta paktumunkat! Elijah vezette az egész tárgyalást, mert nekem nem volt nagy kedvem ehhez csak ő járt a fejemben.

A vámpírok gyorsan távoztak a tárgyalásról. A vérfarkasok meg köszönték Halley nógatását asztán távoztak. A boszorkányok is távoztak csak Miss. Rochenel nem aki New Orleans koven vezetője, aki korához képet elég nagy erővel rendelkezik.

-Miss. Rochenel miben segíthetünk? Kérdezte Elijah kedvesen az idős hölgyet, aki még midig ült a tárgyaló székben.

-Beszélnünk kel. Rebekah és én már indultunk volna fell.

-Tessék, parancsoljon. Intett neki hogy kezdjen hozzá mire vissza kelet ülnünk.

-Bea Moonról lenne szó. Oké nem érdekel a szerződés.

-Mit akarsz tőle banya ell ment tán az életkedved!

-Nikolaus nyugodj meg! Mérgesen vissza ültem a helyemre.

-Mit szeretne Miss. Moontól Miss. Rochenel?

-Semmit inkább meg akarom védeni önöktől, tudom, hogy jóban vannak vele, de kérem, hagyják, békén szegényt elég gondja van, már a múltja miatt nem kellene neki még több gond.

-Tud a múltjáról!

-Igen tudok.

-Azonnal ell mondja, ha még élni akar!

-Nikolaus az ég szerelmére fejezbe!

-Akik őt örökbe fogadták ismertem őket jól. Mielőtt el kezdeném, csak annyi információt mondok ell amennyit én jónnak látok, mert ez ő magán ügye, ha ő ugy gondolja, akkor majd ő ell mondja nektek részleteseben. Ez nem az én dolgom.

-Kezdje már ell! Szóltam rá fenyegetően amire Rebekah bokán rugót, hogy álljak le.

-Beát tíz évesen ismertem, meg amikor a barátaim örökbe fogadták öt fél évig itt éltek, de aztán ell költözzek innen, mert igy láttak jobbnak, hogy inkább kisebb városban nevelik majd fell. Bea mindig is egy rettentő pozitív lány volt sokszor voltam náluk és meg szerettük egymást minden csodásan ment adig a napig. Én meg tettem mindent hogy életben maradjon persze sikeresen meg menekült az élete, de még igy is korházba került és egy hónapig komában volt. Utána soha többé a mai napig is nem láttam azt a régi Beát, aki mosolyog.

-Mi történt azon a napon? Mi az, hogy életveszélyben?

-Ezekre már én nem adhatok választ csakis Bea, ha ő akarja, és kérem, ne szedjék, ki erőből belőle csak rontanának, a helyzeten vele ő most egy hatalmas szakadék felet van, és egy cérnán kell épen át, és ha az a cérna ell szakad, vagy ha bele lökik, a szakadékba onnantól még én sem tudom mi fog történi.

Ezzel távozót a boszorkány ezernyi gondolattal és kérdéssel. Akkor már biztosan tett vele valamit.