Múlt árnyéka

Nem bírom tovább

Bea

Tegnap egy nagyon lusta napot tartottam, de meg érdemeltem, mert kellet valamiből fell töltődni az események okán. A ház egy kicsit kaotikus volt ezért össze szedtem a szemetet és be csomagoltam a szemetes zsákba. Fell porszívóztam a lakásban és fell mostam mindenhol. A szemetet le vittem és ki dobtam a nagy konténerbe a lakás melletti kis sikátorban és már indultam vissza a lakásba.

Hirtelen meg jelent elötem a világon, akit a legjobban gyűlölők, aki mindent ell vet tőlem és tönkre tett.

-Ez nem lehet igaz!

-Szia, baba.

-Dávid hagy békén végre! Nem tudom, hogy találtál meg, és hogyan de nem is érdekel, húzd ell a csikót! Indultam ell mellette mintha nem is létezne, ami már jó lenne.

-Nem fogok, és most velem jössz, szépen mert az enyém vagy! Basszus ez megint be szívót!

-Nem vagyok a tiéd! Mentem ell mellette gyorsabban és indultam be az ajtón már, de meg vissza rántót a nyakamnál fogva és neki nyomot falnak.

-Tudom, hogy akarod, ne tagad! Az ajkain nagyon közel voltak egymástól éreztem, hogy bűzlik a piától. Szuper pia meg plusz drog nem jó párosítás nála.

-Nem akarom! Engedj ell azonnal vagy nagyon meg bánod!

-Ne viccelj velem édes, mint mindig be képzeled magadnak, hogy erős vagy ugyan olyan vesztes, vagy mint voltál és ocsmány csak melletem vagy valaki! Nélkülem egy senki vagy! Most tört ell a mécseses nálam megint ugyan azt csinálja, mint régen, rajtam uralkodik és a legrosszabb az, hogy igaza is van. Egyszerűen be hódoltam megint és le szegeztem a földre a fejem

-Na, látod végre, hogy normálisan viselkedsz, na, gyere. Húzott erősen engem, de közben még mindig a belső küzdő énem harcolt.

-Nem! Csaptam le a kezét a csuklómról.

-Mit képzelsz te kurva! Megint meg ragadta a nyakam újra és hozzá vágót ugy a falhoz, hogy alig tudtam a saját világomról és közben alig volt levegőm. Még mindig küzd a belső énem, hogy harcoljak erre erősen tökön térdelem amire ell enged végre.

Rohanok az ajtóhoz, de emeddigre le nyomtam a kilincset a hajamnál fogva vissza rántót, ami miatt fell sikítottam nagyon hangosan a fájdalom miatt.

Klaus

Rémálomban látom, hogy holtan fekszik Bea földön teljesen össze verve, kivéreztetve és erre riadok fell harmadjára már az éjszaka során.

Hirtelen egy hatalmas sikolyt hallok gondolom, még mindig álmodok, de az erős napfény, ami az ablakon szürödőt be bizonyította, hogy nem. Ugye nem!

Ki rohantam az erkélyemre és az utcát pásztáztam és meg láttam Beát, ahogy egy férfi épen ütni készül a kezében fém boxerel. Azonnal ott termetem és le tepertem a földre Beára néztem, ahogy épen kapkod levegőért a nyakán hatalmas kéz nyomok fojtogathatta!

Már Elijah is lent termet gondolom ő is hallotta és az idős boszi is. Újra Beára néztem, de már nem volt ott csak az halottam, hogy fell rohan a házába és be zárkózik és zokog és üvöltözik.

-Na, jó hogy akarsz meg halni te kis féreg lassan és fájdalmas vagy lassan és könyörtelenül?

-Klaus azonnal enged ell!

-De hölgyem ön nem látta mit tett!

A hölgy a varázs erejével ell dobot és annyit láttam, hogy Dávidot a magasba emelte és ell indult a házunk fellé be lökte egy széllökéssel az ajtót és közben mögötte mentünk, vagyis én már épen le akartam tépni a fejét a hülye gyereknek, amikor a házunkba össze vissza dobálta, ni, kezdte, mint egy papírgalacsint.

Neki vágta a falaknak aztán az padlónak többször. Aztán halódtuk Elijhaval hogy ell kezdi ell törni a csontjait szépen lassan amitől ell kezd üvölteni. Kezdem meg kedvelni ezt a hölgyet.

-Hogy merted ell venni a ragyogó mosóját Beától, aki mindig minden helyzetben pozitív volt! Hogy merészelted! A srácot a földhöz csapta aztán meg bénította a földre szegezve ezel ell kezdte mély vágósokat csinálni rajta minden vágásnál üvöltött.

-Ez konkrétan semmi ahhoz képest, amit vele tettél!
Aztán ell kezdet mormolni valamit és egyszerűen a szíve szépen lassan ki emelkedett a mellkasából és lebegett elötünk és a srác őrülten üvöltőt a fájdalmaktól, de még mindig élt aztán Miss. Roche az öklét össze szorította és a szíve szét robbant, amitől ő ell dőlt holtan.

-Hölgyem engem ezzel le nyűgözőt nem csináltam volna jobban én sem ezt.
Hajoltam meg tiszteletem jelekeént.

-Meg érdemelte, amit tett vele! A hölgy ell kezdet össze csuklani, mert sokk erőt használhatott ell gyorsan meg fogtam és a kanapéra ültetem, hogy pihenjen.

-Köszönöm.

-Nincs mit. Közben Davina és Kol is le jőt és Rebekah szint úgy.

-Ez meg mi a fenne! Hisztizett Rebekah.

-Ja, csak egy senki szó szerint. Mosolyogtam rájuk ördögien.

-És ki tette ezt vele gondolom te Nik! Mutatott a hullára Kol aztán rám.

-Most nem enyém az érdem, hanem Miss. Rochelé

-Miss. Rochelé jól van, máris hozok önnek erő növelő teát! Rohant Daviná a hölgyhöz.

-Köszönöm kedvesen. Ment Daviná a konyhába teát csinálni.

...............................................................

Miss. Rocheré ereje vissza jöttével ell mentünk, hogy beszéljünk Beával, de egy leket sem halottam bentről az idős hölgy varázslattal ki nyitotta a zárat és nem volt a házban csak két üres vörös bor. A házban sehol sem találtam.

-Ezz nem jó jel.

-Mit jelent ezz asszonyom?

-Bea úgy látszik ell nyelte a sötétség és nem hiszem, hogy vissza tudjuk onnan hozni.

-De vissza fogjuk, de elsőnek hova is mehetett ilyen késő este egyedül?

-Bárhova mehetett.

Meg csörrent a telefonom Ruby hív gyorsan fell veszem, hogy mit akar az egyik legmegbízhatóbb emberem, aki most csaposként dolgozik egyik bárban. Beszéltem neki a tegnapiról neki és nem nagyon tudd tanácsot adni csak annyit, hogy ha kell le vadásza nekem a hülye gyereket és meg kínozhatja persze ezel már meg előzték.

-Szia Ruby most nem alkalmas.

-Hát igazából szerintem az lesz, vagyis inkább, aki be jött.

-Várj, Bea ott van?

-Igen és hát nincsen jó bérben a szószoros értelmében.

-Máris megyek. Erre ki nyomtam.

-Meg van, Bea megyek, érte kérem adig fáradjon átt a családom házába és pihenjen sokk erőt emésztett fell.

-Redben.

Máris a bárban voltam és kerestem a tömeg között és meg hallottam a hangját.