Múlt árnyéka

Csak egy karcolás

A mai héten, egész héten a korházban voltunk és egy ápoló vagy egy segéd mellé voltunk be osztva egy osztályra vagy egy vizsgálóba. Én az ideggyógyászaton voltam egy női ápoló mellé beosztva. Hát mit is mondjak, nem hiszem, hogy az ideggyógyászaton fogok majd dolgozni.

Azárt nem volt rossz sem inkább elfogadhatóan jó volt ameddig pénteken az egyik beteg nem kapott, mert rohama volt és amig próbálta társam beadni a nyugtatót adig én nekem le kelet fognom. Sajnos engem erősen meg harapót elégé, amikor nem figyeltem oda. Persze nem hibáztatom, mert beteg és ilyen bármikor elő fordulhatnak csak hát pont a csuklómnál, de nem csináltam belőle akóra akadályt, mint a társaim, amikor találkoztunk az öltözőbe és ell meséltem nekik.

Szerencsére csak fell sértette a pört és az irharétegig harapót, de nem volt nagydolog utána lefertőtlenítették és bekötötték a sebet a csuklómnál. Vettek vért is hogy ki derüljön nem kaptam ell semmi fertőzést, de a laboratórium alapján nincsen semmi gond. Kaptam fertőtlenítőt és egy csere kötszert a sebemre az ápolóktól az osztályról amúgy nagyon egy kedves és össze szokót csapat.

Mivel ez a hét nem volt annyira fárasztó még nincsen, kedvem piheni ezért átt megyek Rebekához beszélgetni, mert beszéltük, ha rá érek, menjek átt vele trécselni és meséljek neki egy kettő jó szaftos pletykát.

Becsöngetem és máris ki nyitotta, és ahogyan meg látót húzót be engem a csuklómnál be a házba és pont sajnos ott ahol meg haraptak és mivel friss a sérülés fáj ezért fell szisszentem, mert kellemetlenül ért, ahogyan meg fogta és főleg hirtelen.

Rebekah hátra fordult értetlen fejel rám nézve aztán meg látta a csuklómat és fal fehér lett és idegesen méregetett a szemeivel.

-Mi történ a csuklóddal Bea?

-Á tudod csak összefutottam egy vámpírral a városban nem nagydolog.
Ezzen nevetem de ö olyan fejet vágót, mint ha tényleg léteznének, de ez ugy is butaság meg hát nehéz leírni nagyon sokk dolgot sugallt az arca.

-Nyugi csak egy beteg az osztályon rohama volt és meg harapót egy kicsit, de nem nagy gond csak érzékeny ott a bőr még.
Láttam, hogy Rebekah furcsán néz aztán mondta, hogy üljek le a kanapére mindjárt jön egy pillanat.

Rebekah.

Rohanok fel Davina kis boszorkány szobájába vagy tudja a fene, mert félek attól, hogy tényleg meg harapták, de csak meg babonáztak, hogy ne tudjon le róla semmit. Berontok, ahol épen Nikkel beszélget. Sajnos még mindig fal fehér vagyok, és nem segít, hogy Nik emitt dührohamot fog kapni.

-Bea... Harapás... Korház... Beteg... lehet, hogy meg szuggeráltak.
Össze visszabeszéltem, mert nem tudjam, hol kezdjem meg föle Klaus miatt aggódok, hogy mi lesz ebből.

-Mi!
Klaus szeme azonnal átt váltot a méregtől arany sárgára.

-Davina ki tudod deríteni, hogy tényleg meg babonázták-e?

-Persze. Klaus csak nyugodj meg, ha tényleg egy vámpír volt, akkor azt is ki derítem, ki lehetet.

-És akkor üvölteni fog a kegyelemért.

-Az biztos, mert apró cafatokra szagatom.
Morogtam én is a dühtől. Senki nem bánthatja a barátnőmet csak is én!

Ki mentünk az első emeleti folyosóra ahol Daviná halkan mormolt aztán ki nyitotta a szemét és meg nyugodót, mert az ideges szívverésé normalizálódót.

-Ugy történt, ahogyan Bea mondta nincsen nyoma várpírnak szerencsére.

-Huu.
Mi is meg nyugodtunk közben Bea meg látót minket és integettet nekünk és mi is visszaintegetünk.

(Nik)

Lementem hozzá közben a többiek is jöttek ell öntőt a méreg hogy bántottak, de nem történt meg szerencsére. Sajnos nem tudok neki adni semit ami vasfűvet tartalmaz, mert allergiás rá ezért beszéltem Davinával hogy tudna valami módszert rá-e mielőtt Rebekah rontót be fal fehéren.

Lementem hozzá és szorosan magamhoz öleltem, amit elsőnek furcsát aztán visszaölelt engem igy voltunk egy percig. Aztán ell váltunk fell emeltem a csuklóját, de csak a kötést láttam rajta.

-Nincsen semmi gond Klaus ez csak egy kis karcolás nem nagy probléma.

-Biztosan nem fáj vagy valami.

-Nem fáj csak érzékeny az erőseb érintésre csak ennyi.
Fell emeltem a csuklóját és meg csókoltam neki.

-Remélem igy jobb?

-Ööööö i... igen.
Teljesen vörös lett a feje, mint a paradicsomnak.

-Örülök.
Megint meg csókoltam neki ott és már a feje vérvörös-re váltot nekik és össze visszanézet próbált valamit mondani, de semmi sem tudót ki nyögni. Annyira aranyos, amikor ennyire zavarba jön.

-Na és mit csinálsz a héten Bea?
Tolt ell engem Rebekah Beától és közénk furakodót.

-Nagyon nem is tudom, még holnap szerintem futni megyek, mert már régen voltam, de ezen túl nincsen nagyobb tervem.

-Uh, mehetek én is veled futni?

-Ööööö persze, de bírni fogod Rebekah?

-Naná, legalább én is mozgok, egy kicsit rám fér.

-Ne mond már gyönyörü alakod van, neked nekem kell inkább mozogni, hogy ne nézek ki ugy mint egy két lábon járó disznó.
Utálom, amikor sértegeti, magát nem értem mért nem veszi észre magán, hogy inkább egy két lábon járó gyémánt, ami befényli a világot.