Múlt árnyéka

Ez nem lehet igaz

Bea

Két hét nagyon gyorsan ell szállt lassan beköszönt a tél. Minden rendben van, az életemben nem találok szavakat, mint ha múlt fájdalmai ell tűntek volna örökre. Félek ki jelenteni, de mintha minden tökéletes lenne és nincsen semmi akadály, mert tudom, hogy ilyenkor fell bukkan valami akadály.

Csodás ősz végi szombat délután van és az egész Mikalson család és én társasozzunk. Épen Hoppal nevetünk, mert ki ütöttük Kol és Davina egyik bábuját a játék során. Rebekah ell hívta Marcelt, akit én kedvelek nagyon, de Klaus nem, csak is, azért mert a kis húgát akarja, védi.

A játékot mi nyertük meg Hoppal boldogan össze pacsiztunk közben Klaus meg Kol mérgelődnek, mert nem tudnak veszíteni. Gyorsan nyomtam egy nyugtató csókot Klaus ajkára, hogy ne mérgelődjön.

A telefonom zavarta meg ezt a családias nyugalmat oda mentem és ismeretlen szám az. Már nem félek ilyen fajta telefonokat fell venni csak néha napján azért mégis gyomorgörcsöm lesz, hogy nehogy Dávid legyen, de ezek egyre inkább ritkábbak vannak. Valamiért megint ell kezdet a hasam fájni és félve vesszem fell ezt a hívást. Jelzem Klausnak, hogy felveszem, a telefont, hogy távolabb megyek tőlük, hogy tudjak velük beszélni. Kedvesem csak bólint, hogy rendben és egy picit arrébb mentem tőlük hogy ne zavarja a hívásomat.

-Jó napot kívánok, Bea Moon vagyok miben segíthettek?

-Jó napot kívánok Moon kisasszony én Evelit Silvar vagyok a Goldras árvaházból.

-Értem és miben segíthettek?
Lehet, hogy az anyámról tudtak meg valami információt vagy apámról.

-Tudom, hogy ezt ön váratlanul fogja érni és kérem, nyugodjon meg, de van egy testvéré ugyan attól az apától és anyától, mint ö. A vér szerinti kis testvéré itt van az árvaházban és most találtuk meg önt ennyi idő után.
Nem hittem a fülemnek, mert sípolt és csenget mintha minden összeomlott volna alattam egyszere.

Van egy kis öcsém és ugyan azoktól az emberektől, mint én? Miért? Miért tették meg, ha megint árvaházba dobták öt, is mint engem akkor? Ép elméjűek ezek egye talán? Nem tudtak volna legalább védekezni, hogy ne történjen meg megint?
Csak ugy özönlöttek a fejemben a kérdések

-Moon kisasszony ott van még?
Erre gyorsan meg ráztam a fejemet, hogy visszatérjek a valóságba.

-Igen elnézést figyelek.

-Szeretném öntől meg tudni, hogy szeretne vele találkozni vagy estleg törvényes gyámjává fogadni, mint vér szerinti testvérét? Tudjuk, hogy ez nagy...

-Igen szeretnék vele találkozni és igen szeretnék vele leni, ha eddig nem tudtam!

-Ez nagyszerű hír! Attól féltem, hogy nem sikerül önt meg győzni. Ell tudna jönni esetleg holnap vagy esetleg a héten Tallahassee-be?

-Igen holnapra már ott is leszek.

-Ez remek hír kérem, hozza majd ell az ön fontos iratai és várjuk önt.

-Viszem mindet ami kellenifog és ott leszek.

-Köszönöm, hogy tudtunk beszélni és örülök, hogy ez meg tudtuk beszélni ilyen gyorsan.

Klaus

Bea letette a telefont, de nem figyeltem kivel beszél épen, mert Hopp ecsetelte milyen sport programok lesznek az iskolában hétfőn

-Hop kérlek, fogd be a füled.
Beának mindig meleg és kedves hangzású a hangja, de most jég hideg volt mintha semmilyen érzelem nem lenne benne.

Kiss lányom rám néz furcsán, hogy most mit csináljon, bólintok neki, hogy tegye, meg amit kértek tőle.

-Ókés.
Gyermekem be fogta a fülét.
Bea erre vesz egy nagy levegőt.

-Pokolba veletek hogy a picsába tehetétek ezt még egyszer! Szemét rohadékok! Hogy rohadjatok el a pokolba el! Semmire kellő... nyomorokékok... gyűlölek titeket!
Nagyon mérgesen üvöltőt és kapálózót közben a haját tépte idegében eddig csak egyszer láttam ilyen ingerültnek, de ő már meg halt.

-Bea...
Rám nézet és a szemeivel ölni lehet volna, de ahogyan észrevette a haragját azonnal meg szűnt aztán csak hirtelen a szemei fel akadtak és összeset oda suhantam gyorsan és el kaptam őt.

-Kedvesem ébredj fel! Bea! Bea!
A szívéhez hajoltam egy kicsit magas volt a pulzus szám, de a légzése száma már az egekbe került.

................................................

Át hívtuk Miss. Rochert és el mondtuk mi volt, de ő sem tud semmiről. Már egy órája alszik, de el kezdet ébredni mindenki őt nézte én mellette voltam és a kezét fogtam.

-Bea mi történ?

-Újra meg tették.

-Kik? Mitettek?

-Van egy kis öcsém, aki ugyan atoll az apától és anyától van, mint én és szintén árvaházban van!
Sírta ell magát és belém kapaszkodót én átt öleltem és a karjaiban sirt. A szülei Beának tényleg szörnyetegek, aki ilyent tesz megint szegény gyermek. Akkor ezért mondta Bea, hogy, igen mert öregbe fogadj, de meg értem őt és mellette is fogok maradni ezek után is.