Az élet talán meg változik Beának, ha végre New Orleansba költözik állmainak városában és egyetemére.
Végre ell engedheti majd a múltját, ami történt vele két és fél éve és talán újra képes lesz majd újra bízni a férfi nemben?
Ha érdekel a történe...
Hop mögött álok és más gyerekek szülei álnak szintúgy, mint én Hopp mögött az osztályfőnök Ivv egyik embere, amiről már tudtam ezért nagyobb nyugalommal hagyom itt, hogy ő biztonságba van. Egy fotós le fotózott minket és ezel együtt néhány dolgot mondtak nekünk és aztán a szülökkel együtt távoztunk.
A folyosóra mentem és Bea nem volt be pánikonta hogy ugye nem esett e baja. Az illata az fő téré vezetett, amit követem. A szívem ki akart ugrani, amikor sértetlenül ült a padon. Közelebb mentem és meg érintettem a vállat és erre össze rezzent és ell fordult gyorsan és valamiért meg törölte a szemét. Ugye nem?
-Bea.
-Igen. Fell ismerem, az erőltet mosolyt.
-Mi a baj? Ugye nem az a baj, ami reggel volt nem akartam erösszakos lenni? Baszki lehet most lőttek az esélyemnek nála.
-Nem az a baj.
-Akkor Bea mi a baj látom, nyomja a szíved velem meg oszthatod.
-Egyszerűen jó érzés volt látni, ahogy Hoppal be mentek, de emelet fájt is, mert engem soha nem kisértek be nem készítitek nekem ebédet vagy semit adig amig meg nem érkeztek ők, de már ők sincsenek melletem. Kezdet ell potyogni a könnyei.
-Tudom Bea, hogy fáj. Átt öleltem, amire gyorsan a karomba bujt.
-Ell mondok, egy titkot neked Bea én sem vagyok a család büszkesége. Nekem a testéreim csak félig vagyok a véreim anyám egy másik férfival volt és igy lettem én apám ki is tagadót érte, amikor ezt meg tudta és azóta nem is beszéltünk.
-Istenem Klaus, de hát... nem is tudok erre mit mondani.
-Nem is kell, mind ketten tudjuk milyen érzés ez, de túl tudjuk tenni magunkat ezzen.
-Köszönöm.
-De mit?
-Hogy itt vagy nekem veddesz lelkileg támogatsz egy idegroncsot, vársz rám, be engedsz az életedbe és most az egyik legnagyobb titkodat osztottad meg nekem.
-Inkább nekem kellene hálálkodni ránk, költesz és főzöl is ránk miden be segítesz nekünk mellette iszonyatosan kedves vagy mindenkivel.
-Klaus.
Meg csókoltam, mert nem bírtam tovább, de gyengéden nem ugy mint reggel. Elsőnek meg lepődőt, de vissza csókolt engem.
-Gyere vendégem vagy egy Kávéra és még a városnak a vámpíros sztorikról nem is meséltem neked.
Be mentünk együtt kávézóba ahol ell vitelre kértük a kávánkat és sétáltunk.
-A városnak e részén vannak a leg több vámpirok és szinte minden hol van egy kettő. Például a híres Blod Wine azt egy vámpír alapította 1978-ban
Ezeken a történeteken jokat nevetet Bea vagy csak kuncogót. Jó volt újra látni, hogy mosolyog.
Épen egy Vodo bolt élőt megyünk ell amit Bea meg látót.
-Uh, egy Vodo bolt nézzünk be Klaus ókés?
-Öh persze miért ne? Gondolom, amikor be megyünk a bent lévő boszi infarktust fog kapni az ilyenségtől.
-Jó napot. Köszöntünk egyszere.
-Szép napot! Mondta volna, tovább gondolom még valamit, de amikor meg látót le deremet szerencsére Bea már mást nézet.
Közelebb mentem, hogy mit néz egy obszidiánból készült karkötőt, amin egy farkas fej volt rajta.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
-Fell lehet próbálni? Fordult hátra a boszorkányhoz, aki épen szerintem a gyász beszédét tervezte.
-Persze csak nyugodtan.
Fell húzta csuklójára és nézeget magán, amire le vett egyet, ami be volt csomagolva egy fekete átt látszó vászon kis táskába. Nézelődőt még az illó olajokán vett le narancsos meg néhány gyümölcsöséett de nézegetett mást is.
-Hm, furcsa illata van ennek a fas fű nevezetű növénynek.
-Igen tudom.
-De valamiért tetszik feszek egy keveset. Na, szuper.
-Ezeket szeretném meg venni hölgyem.
-Redben.
-Majd én intézem Bea.
-De hát.
-Te is adtál ajándékot Hoppnak ez az én ajándékom.
-Na, jó rendben tudom ugy sem megyek vele sokra, ha erősködnek, mert nem engednél belőle ugye?
-Nem bizony.
Egyűt távoztunk a boltból és halottam, hogy a boszi hangosan szentséggel az őseinek hogy élve meg úszta. Ezen jót mosolyodtam.
-Mi ez az ördögi vigyor Klaus. Ment elötem Bea ugy hogy hátra fordult hozám.
-Csak ell gondolkoztam, hogy miért pont a farkasos karkötőt?
-Ja mert ők a védő állataim?
-Na, mesélj, hogy Hogy? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy miért.
-Hát igazból gyerekkorom otta hetente legalább meg látogat álomba egy színtiszta fekete farkas, akinek arany sárga a szemei vanak aki melletem sétál az erdőben és ámította veletek találkoztam egyre többet látom éjszakánkét. Ilyen nincs engem lát álmába, amikor farkas alakban vagyok tökéletes le írta engem akkor.
-Értem. Épen sétálunk be a házba, amikor kiabálnak a testvéreim egymásal.
-Nem Elijah Bea nem ugy csinálta elsőnek a paradicsom szót kell nem a tésztát!
-Nem a tészta kell elsőnek!
-Kol a hús oda ne égjen!
-Nem fog hagy már Daviná!
Bea hangosan nevet, ahogyan a többiek próbáljak le másolni mit csinált Bea, amire a többiek felnéztek és elég szégyenkezve tekintetek fell.
-Ugy néz ki Bea mind egyikőtöket ki neveti.
-Nem Klaus, hanem azt hogy épen marakodnak a főzés nálam egy egyensúly roll szol nem a koszról.
-Rebekah és Elijah marakados helyet, ha figyeltétek volna, teljesen mindegy hogyan kezditek bárhogyan jó.
-Kol Daviná ti a helyet hogy össze vesztek, hogy ne égese oda ell felejtettétek, hogy félig nyersen kell be tenni a húst a sütőbbe.
-Ne veszekedjetek dolgozatok össze, mert abból csak káosz lesz, és mi van, ha az étel nem tökéletesen. Nem kell imitálni engem engedélyétek szabadjára a fantáziátokat haddjátok hogy az vezessen titeket és ne az eszetekre, hanem a szívetekre hallgassatok, én mindig arra hallgatok. Rendben?
-Igen! Mondták egyszere.
-Remek.
Bea mintha csodát tett volna, mert remekül csinálták közben néha kérdeztek tőle, de rögtön rá vágta fantázia. Láttam répa nem is tettek bele csak hagymát meg jó sokk sajtot, de még Rebekah bele öntött két kanálnyi vörös bort és Daviná két gerezd foghagymát helyeztet egészben a tetejére és igy rakták be a sütőbe, amit be Bea állítót.
-Na igy kell főzni!
Amig a sütőben van a lasagne a nappaliban beszélgetünk együtt.
-És mit csináltatok Bea? Kérdezte Daviná.
-Kávéztunk Klaus mesélt vámpíros történeteket a varosból, ami hihetetlenek hangzanak. Aztán be mentünk egy Vodo boltba ott vett nekem Klaus egy karkötőt és illóolajt meg egy kicsi vasfűvet, aminek érdekes az illata persze én akartam meg venni az úri ember nem engedte. Erre oldalba bökőt.
-Meg mutatod a karkötőt?
-Persze. Levette a csuklójáról és meg mutatta nekik. Közben megint bele szagolt a vasfűbe. Amitől ell kezdet erősen hapcizni.
-Bea mi a baj?
-Ugy néz, ki allergiás lehetek rá. Amitől ell kezdet újra hapcizni meg folyt az óra is tőle. Hoztam neki papír zsebit közben a vasfűvet ki dobtam gyorsan.
Alig bírtuk vissza tartani a nevetésünket hogy allergiás rá.
