Múlt árnyéka

Elbúcsúzás és köszöntés

Elizabeth

Fell keltünk reggel fél hétkor én gyorsan ell mentem le zuhanyozni indulás ellőt adig Klaus mind kettöknek bepakolt a poggyászba. A reggeli rutinom után fell veddtem a mai napra szánt ruhámat és indultunk is le fele.

Mielőtt ki jelentkeztünk volna meg reggeliztünk és onnan indultunk is de elödte beugrottam egy pékségbe ahol vettem négy darab csokis krémes croissant kis testvéremnek. Mielőtt ell megyünk meg lepjük őt ezzel az aprósággal és, még hogy ell visszük az iskolába.

Persze erről is tájékoztatnom kellet, az igazgatót meg a nevelőjét mivel hiába vagyok már a törvényes gyámja papíron vasárnapig miden felelősség az övek, ha történik vele véletlen valami.

Meg álltunk a kocsival a parkolóban és vártunk. Testvérem öt perc múlva jött épen ki az épületből bánatos arccal, de amikor meg látót azonnal mosolyogva oda rohant hozám és meg ölettük egymást. Klausaim meg lepacsiztak egymással, mert elég jobba letek tegnap és ennek nagyon örülök.

-Hogy hogy itt vagytok?

-Ell viszünk az iskolába téged.

-Ez az! Igy legalább nem kell gyalogolnom, ha csak tíz percet, kellene csak.
Ezzen jót nevetünk Klausal együtt, amit az öcsém mondót.

Aztán beültünk a kocsi ba hátra néztem, hogy az kis testvérem bekötötte magát a biztosági övvel, de épen akkor csatolta be magát. Egész végi beszélgetünk a kocsiban adig amig meg nem érkeztünk az iskolához és ki nem szálltunk a járműből.

Meg öleltem a kis testvéremet és Klausal ismét lepacsiztak mielőtt ell köszöntük volna egymástól véglegesen eszembe jutott nekem, amit vettünk a pékségbe.

-Tényleg ez a tiéd!
Átt adtam neki az ebédjét.

-Azta köszönöm szépen nővérem.
Ölelt meg még egyszer.

-Szívesen és érez jól magad az iskolában és ne feled gyorsan el fog szállni az a néhány nap és ujjra találkozunk majd vasárnap a vonat állomáson.

-Köszönöm még egyszer. Igen és már alig bírom ki várni, hogy találkozunk újra. Szia, nővérkék, szia, Klaus!

-Szia.
Mondtuk egyszere és integetünk neki, ahogyan megy be az iskola kapuin és a többi gyerek tömeg között ell tűnik, de én még igy is érzem, hogy ott van.

-Annyira jó ilyen boldognak látni.
Ültünk be a kocsiba és indultunk a reptére.

-Hát annak is érzem magamat, amikor az nap, amikor hívtak engem az hittem nem is lehetek boldogabb, de tévedteb mert egyszerűen olyan mintha menyben lennék és te vagy személyes angyalom.
Klaus erre a kezét a combomra tesszi és simogatni kezdi, amitől a testem megint ismeretlen érzéseket csihol, gyorsabban ver a szívem, mert érzem. Ezernyi pillangó repked a hasamba, ami zavar, de kellemes érzés is egyben.

A reptéren Klaus leadja, a kocsit fizeti persze próbáltam beszélni vele, hogy én szeretném, de hajthatatlan volt. Leadtuk a poggyászainkat és fell szálltunk a gépre, ami 10 perc múlva fell is szált. New Orleans fellé tartót az utunk közben én ell aludtam

Klaus

A gép leszállt és épen dokkolni készült közben fell keltetem kedvesemet, aki aranyosan ásítót, egyet. Aztán kézen fogva mentünk a poggyászokért és indultunk, hogy fogjunk egy taxit, mert ell felejtem szólni Elijahnak mikor jövünk.

Épen a mozgó lépcsőn megyünk le amikor Elijah és kis lányom lent várnak Hopp kezében egy táblát tart mosolyog, amikor meg lát.

A táblán az ált hogy „Apa és Bea végre itthon!".

Oda mentünk hozzájuk, de Hopp türelmetlensége miatt a nyakamba ugrott azonnal, de várjunk, csak egy picit kedd délelőtt 10 óra van.

-Hercegnőm neked nem iskolában lenne a helyed.

-Mai napra szabad napot kapott tőlük, mert könyörgőt hogy ő is ki jöhessen a reptére.

-Szerintem ez nagyon aranyos. Főleg hogy Hopp készítette a táblát és igy várt minket.
Jött oda Bea, aki a kisebb dühömet is azonnal ell fújta már azzal, hogy ott volt.

-Na, jó, de be kell pótolni az anyagot kis lógóskám.

-Tudom.
Ezzen ell kezdtem nevetni, de halkan, mert nem akart fell bosszantani, de Bea is alig bírta vissza fogni a nevetését, Elijah csak mosolygot nagyon

Végül ell indultunk otthon már mindenki várt minket. Mindéről beszámoltunk nekik csak az egyik feltevésemről még nem és a családomnak sem.

Klaus Bea öccse elég hirtelen haragú, ami számomra rögtön a vérfarkas gén juttatta eszembe mivel elég magasról ugrott le a fáról és semmi baja nem lett, nem arra gondoltam, hogy már aktiválta volna az átkot csak ennyire erős a vérfarkas génje, de nem volt vérfarkas szaga, de majd kérem Freyát hogy vizsgálja meg őt, is mint szerelmemet, amikor haza jött Párizsból, de ő nála semmit nem talált.

Nem tudtuk meg miért mérgező számára a vérfarkas méreg és miért allergiás a verbénára és azt sem tudtuk ki deríteni nála, hogy a vámpír vér mért váltot ki nála erős láz reakciót.

Az ebéd után Hopp meg csinálta a mai feladatokat és házifeladatokat, amiket ma ki hagyót adig mi Bea ruháit nagy részét bedobozoltuk, amit a konyhába raktunk mivel ott lem lesz átt alakitás majd.

A kis részét egy bőröndbe rakta amit átt vittünk hozzánk. Ezzel sokk mindennel végül este hétre végeztünk utána Bea még beszélgette egy sort az idős boszorkánnyal egy tea keretében aztán ő is meg jött.

Mind ketten fáradtan dőltünk be az ágyba és aludtunk ell Bea, mint mindig a karomban aludt ell.