Múlt árnyéka

Az igazság

Bea

Lassan nyitottam ki a szemem és abban a pillanatban, amikor vissza gondoltam mi volt tegnap iszonyatosan forgott velem a világ és a fejem szét akart hasadni.

-Ezt vedd, be Bea ettől jobban leszel majd. Nyomta valaki az arcom elé a tenyerét, amiben gyógyszer volt és egy pohár vizet is adott hozzá ell vettem tőle és le nyeltem a vizel együtt, de amikor fell hörpintem a vizet és azzal együtt felnéztem meg láttam Klaust aki elötem van épen.

Minden, amit mondtam neki, és ahogyan bántam vele és még is ő mentet meg akkor, ha nem érkezik meg időben nem is tudom mi lett volna, akkor? Mégis én ugy beszéltem vele, mint egy olcsó ronggyal iszonyatosan szégyellem magam!

Várjunk, csak nem az én szobámba vagyok és nem is az én pizsamám van rajtam! Istenem milyen egy szerencsétlen balfácán vagyok, egy ilyen kedves emberel igy bántam, aki csak segített nekem mégis képes voltam ugy beszélni vele jeljen ell azonnal a föld!

-Klaus én én nem is tudom, mit mondjak a tegnap miatt.
Nem merek a szemébe nézni. Istenem mekkora egy barom vagyok!

-Nem kell semit sem mondani te nem tettél semmi rosszat.
Miért ilyen önzetlen velem?
Egy hatalmasat kordút a gyomrom. Tegnap reggel óta nem edtem és már ezt a szervezetem jelzi, felém ideje lenne tankolni.

-Ugy halóm éhes valaki? Épen jó időben keltél fel ebédidő van.

-Köszönöm de..

-Nincsen semmi de!
Nem tűrt ellent mondáson, hangon szólt rám.

-Redben köszönöm akkor ell fogadom.

-Helyes.

Lassan ki keltem az ágyból közben Klaus ált melletem ahogyan az lábámra álltam olyan volt mintha ki rántanák alólam a talajt épen. Esek előre és semmivel nem tudom meg akadályozni a pofára esést, de ő ell kapót a karjaiban biztonságba éreztem magam. Mintha amikor ő a legveszélyeseb embertől képes lenne meg védeni.

-Nyugalom itt vagyok.
Miért? Miért? Miért segítesz nekem? Üvöltöttem a fejemben.

-Köszönöm.
Fell kapott a karjaiban és ugy mentünk le az emeletről a többiekhez és még Rochen néni is volt és az egész család és mindenki engem nézet, ahogy Nik karjaiban vitt le engem.

Le ültünk az asztalhoz Nik az asztalfőnél foglalt helyet és én mellette. Az asztal jobbnál jobb falatok voltak felszolgálva. Nem tudom miért, de senki nem faggatót engem a tegnap miatt nagyon furcsáltam.

Nik jelzet hogy szedjünk egyszerűen nem ment folyamatosan Dávid szavai hangoztak a fejembe „Dagad ék! Zsírsertés! Nem merészelj enni! Nem érsz egy porszemnél sem többet! Hogy merészelsz étkezni!" Remegve vissza kapta a kezem és a lábaimra tettem.

-Nyugodtan szedj Bea.
Szolt nekem Rebekah akiről Elijah mutatót, egy képet igy tudtam ki szólt hozám.

-Nem vagyok éhes.
Hazudtam neki.

Hirtelen Klaus fell ált és a tányéromba rakót két nagy ránot húst és sült krumplit és majonézes kukorica salátát és le rakta elém és ő is vissza ült, de még a poharamba töltőt nekem limonádét. A látvány miatt hatalmasat koldult a gyomrom gondolom ezt mindenki hallotta.

-Egyél egy kicsit aranyom. Fogta meg a hátam melletem üllő Miss. Rocher

-Nem szabad.

-Ne butáskodj velem Bea senki nem mondott neked ilyet!
Klaus ideges, de mégis együtt érző volt.

-Miért? Miért?
Kezdtek patakokban folyni a könnyem.

-Mit miért?
Nézet rám Nik furcsán.

-Miért vagy ilyen kedves velem Klaus? Tegnap ugy viselkedtem, mint egy utolsó hárpia hazugságokat dobálltam a fejedhez és még testileg is bántottalak! Mégis hogy tudsz velem kedves lenni?

-Te nem tettél semmi rosszat és nem hibáztatlak érte amiért ugy viselkedtél.

-Aranyom ideje ell mondani nekik nem gondolod? Joggok van tudni.
Igaza van Miss. Rochernek.

-Tudom és ell is mondom. Ideje meg tudnotok rólam valamit Mikaelson család.

-Nem kell, ha nem szeretnéd.
Fogta meg a vállam Nik.

-De joggotok van hozzá ezek után.

-Pontosan két és felévé történt a dolog, amikor meg ismertem Dávid Lockwoodot. Láttam, hogy Klaus le dermedt teljesen, de tovább folytatom.

-Mint mondtam Dávid egyszer egy iskolánk foci meccsen ismertem meg kedves volt velem nagyon. Ajándékokkal és egyéb romantikus trágyákkal halmazót ell egy héten keresztül folyamatosan. Egyik nap Tyler Lockwood jelent meg az ajtónkban, aki a családunk barátja amióta oda költöztünk nagyon jobban volt a családdal, de főleg vele. A kezében egy piros masnival át kötőt levél volt amiben ell hívott randizni Dávid. A randi gyönyörü volt és már az nap össze jőtünk. Az első kettő hónap tökéletesen telt adig a napig, amikor ő egyik nap egy lánnyal csókolózót valamilyen Carolinal a szívem össze tört akkor és ott, de mégis meg bocsátottam neki és nem egy szer csalt meg más lányokkal és mindig meg tudtam bocsátani, amit most már tudom nagy hiba volt. A kapcsolatunk romlót és ő azért, hogy maga mellet társon lelkilek tönkre tett ell vette az ön becsülésemet lelkileg meggyötört már csak egy két lábon járó palack voltam, aminek engem szólítót vagy egyéb más nevekkel illetett

-Azon a szörnyű éjszakán történt meg életem legnagyobb katasztrófája, amit egyben az hitem a legcsodásabb marad, de nagyot tévedtem. Le akart velem feküdni, de én még nem álltam készen. Ezért hát amikor ell mondtam neki ell durrant az agya és agyba főbe vert ott ahol ért és aztán egy késel, vagy nem tudom mivel többször is meg szúrt aztán a földön hagyott ell vérezni mivel a szüleim nem voltak otthon éreztem a hideg hallált ahogyan a testem átt futót. A padlón ki kúsztam a házunk elé és ott vártam a véget, mert mindig szeretem a természetet és ugy akartam meg halni, hogy azt láthatom utoljára, amit szeretek. Néztem ki a fejemből, ahogyan épen ell hagy az utolsó életerőm.

- És most olyant mondok neked Rocher néni, amit csak én emlékszem, vagyis eddig csak álomnak hitem, de valahogyan mégis olyan valóságos volt, de talán soha nem tudom majd meg az igazságot arról.

-Egy fekete öltönyös férfit láttam magam ellőt, akikének sötét szőke haja volt és szintén olyan borostái ilyen negyven éves korban lehetet közelebb jött hozám hallottam, hogy valamiről beszélt, de nem nagyon értetem aztán ell terültem a földön és csak annyira emlékszek, hogy valamivel itat velem, ami nagyon rossz íze volt. Mégis ell kezdtem jobban lenni, de mégis el nyelt a sötétség és aztán a korházban ébredtem egy hónap után ezek az emlékeim.

-A nevelő szüleim fell jelentették Dávidot, de mivel neki a családja politika háttérrel rendelkezett nem történt semmi, és mint utólag ki derült Tyler családjának nagyon sokk szerepe volt és az egész esetet ell tusolásában. Hát ez az a nap, amikor meg halt a lelkem nagy része.

-A mai i napig azt hittem, hogy meg szakadt az átkozót életem és talán újra boldog lehetek, de mint ahogy nekem mondta Dávid egy senki vagyok és az is vagyok, nem lehetek boldog soha, többé mert nem érdemlem meg.
Folytak a könnyeim.

-Köszönök mindet Klaus, de nekem most mennem kell.
Fell álltam és a lakásomig rohantam és az ajtómat be zártam és sírva az ajtónak dőltem.