Freedom - Hungarian James Maslow Fanfiction

Chapter 3

Másnap reggel korán felkeltem és neki is álltam készülődni. Izgatott voltam a mai nap miatt, de egyben féltem is – lassan két éve nem voltam a lovardában. – Viszonylag hamar be is értem a suliba, ahol nagy meglepetésemre Samet találtam

- Na mivan, megtaláltad az ébresztőt? – kérdeztem tőle nevetve

- Neked is jó reggelt. – válaszolt fáradt hangon – egyszerűen csak nem tudtam tovább aludni. Na de hagyjuk a rizsát, mesélj, mi volt tegnap? – kérdezte Sam izgatottan

Pár másodperc alatt rengeteg gondolat futott át az agyamon, és végül arra a döntésre jutottam, hogy jobb, ha ez a lovaglás dolog a mi kis titkunk lesz Jamessel. Vagyis, titok lesz, ha majd elmondom neki, hogy ez titok.

- Ja, semmi, csak kért tőlem valamit, meg még egy kicsit beszélgettünk, és lehet, ma délután elmegyünk valahová – válaszoltam természetes hangon

- Ujuju, ennek randi szaga vaaaan – mondta Sam vigyorogva, majd ebben a pillanatban Nati toppant be az osztályterembe, aki rögtön kiszúrta Sam vigyorát.

- Jóreggelt, meséljetek, összejött a randi? Lehetek majd koszorús lány? – kérdezte nevetve

- Ó hogyne, ma délután el fognak menni valahovááá – válaszolt rögtön Sam

- De ez nem randi! Csak elmegyünk sétálgatni vagy mit tudom én, miért kell nektek minden fiúval össze-vissza shippelni engem?! – kapták a leszúrást barátnőim

- Nyugi, jó? Örülhetnél neki, hogy egy ilyen helyes srác érdeklődik irántad. Megkérdezhetnéd tőle nincs-e neki valami hasonlóan jóképű spanja, rokona, vagy valami – viccelődött Nati

- Oké. Megyek, és megkérdezem. – vágtam rá, majd kirohantam a teremből hogy véletlenül se tudjanak már mondani semmit.

Megragadtam az alkalmat, hogy elmondjam Jamesnek, hogy ez a lovas cucc legyen kettőnk dolga, hátha még nem annyira késő. Végigfutottam a mi osztálytermünktől az övékig, reménykedve, hogy már ő is ott lesz. Amint odaértem a termükhez rögtön be is néztem, de Jamest sehol se láttam, viszont ott volt az a szőke srác, akivel párszor láttam őt a folyosón, gondoltam, megkérdezem, hátha ő tudja, mikor jön, vagy jön-e egyáltalán. Egy darabig csak bámultam a srácra, amit ő valószínűleg észrevett, és el is indult felém. Amikorra már szemtől szembe álltunk sikerült felfognom mi van, és abbahagyni a bambulást.

- Szia! – köszöntött egy kedves hang – Te vagy James egyik barátja, uh, Liz, ha jól tudom –mosolygott rám

- Szia, igen, Liz személyesen – nevettem – te pedig Kendall, ugye?

- Pontosan. Gondolom Jameshez jöttél – mondta egy barátságos mosollyal az arcán

- Igen, nem tudod, hol van?

- Ne aggódj, jönni fog, csak a fiatalember nagyon szeret aludni, és minimum három ébresztő kell neki, hogy az egyikre fel is keljen. – nevetett fel – általában óra előtt 2-3 perccel esik be, úgyhogy szerintem valamelyik szünetben próbáld meg elkapni, ha gondolod, bent tudom tartani a teremben, hogy tudj vele beszélni – mosolygott kedvesen

- Oh, oké, akkor első óra után jövök, köszi – mondtam barátságosan, majd elindultam vissza a mi termünkbe.

×××

Első óra után pillanatok alatt Jamesék osztályterme előtt teremtem, és vártam, hogy kijöjjenek. Néhány perccel később nyílt is az ajtó, benéztem a terembe, ahol James ki is szúrt, és odajött hozzám, az ajtóba, hogy végre beszélhessünk.

- Szépjóreggelt – köszöntem rá vidáman – el tudnál jönni velem légyszi valahova, ahol tudnánk kicsit négy szem közt beszélni?

- Szia, persze, miért, miről lenne szó? – kérdezte kicsit érzékenyen

- Majd elmondom, csak gyere.

Azzal a lendülettel, hogy két lépéssel kijjebb jött, megragadtam a csuklóját és elindultam tempósan kifelé. Elvezettem az folyosónak arra a részére, ahová nem járt senki, így tudtunk beszélni.

- Nézd, tudom-tudom, ez nem olyan 'hűdenagy' titok, de lehetne, hogy így.. izé.. szóval hogy erről az egész lovas dologról csak egyikünk sem beszél senkinek, és megtartjuk, mint kettőnk kis titkát?

- Persze, de miért, történt valami? – Kérdezte finoman

- Nem, csak... majd egyszer esküszöm, elmondom, de én még nem állok készen erre, csak volt egy lovas balesetem, és amiatt hagytam abba az egészet, és nem érzem úgy, hogy másnak tudnia kéne róla, hogy újra lovagolni.. vagyis egyelőre még csak lovazni fogok – még így két év után is nehéz volt erről beszélni

- Oh... én- ne haragudj, nem tudtam, hogy ezért hagytad abba, ha előbb mondod ne- –itt beléfojtottam a szót, amikor hirtelen szorosan átöleltem – Jól vagy? – kérdezte halkan

- Mm-hmm.. – bólogattam, majd gyorsan kibújtam karjai alól, és igyekeztem összeszedni magam – Ne haragudj, csak még mindig érzékenyen érint a téma – mondtam magabiztosan

- Shh... nyugi, nincs semmi baj – mondta halkan, majd közelebb lépett és újra átölelt.

Pár percig még így álltunk. Minden olyan tökéletes volt. Mintha megállt volna körülöttünk az idő A nap kellemesen sütött be, a nyitott ablakon egy lágy, kicsit hűvösebb szellő simogatta végig arcomat. James ölelésében biztonságban éreztem magam.

De ahogy mondják, semmi sem tarthat örökké, így a mi gyönyörű pillanatunk is megszakadt, amikor csengettek

- uh, baszki, elkések óráról –mondtuk szinte egyszerre, majd mindketten heves rohanásba kezdtünk, hogy időben odaérjünk a tanórára.