Freedom - Hungarian James Maslow Fanfiction

Chapter 8

|1 hónappal később|

Megint elérkezett a suli utolsó napja, az évzáró.

Érdekes egy évünk volt! – Gondoltam magamban, miközben hallgattuk az igazgató halál unalmas szövegét, amit minden évzárón pontosan ugyan így mond el. Közben a tizenegyedikeseknél végig kerestem Jamest, hátha elkaphatom a tekintetét valahol.

Egyszerűen fantasztikus volt ez a másfél hónap, amióta így együtt eljártunk csinálni mindent. Ő volt az egyetlen ember, aki annyival rá tudott venni engem bármire, hogy ''Gyere már el, tök jó lenne", és tudom, hogy a nyáron még annyi mindent fogunk csinálni. Minden hülyeséget, ami csak eszünkbe jut. Kiélvezzük ezt a három hónapot, mert szeptemberben ő elmegy a versenyre, illetve újra tanulni kell, neki meg sokkal többet, mert ő jövőre érettségizik.

Az ünnepség után bementünk az osztályterembe a bizonyítvány osztásra, majd utána szépen mehetett mindenki a dolgára.

Én elindultam megkeresni Jamest, hogy elbúcsúzzak tőle, bár pontosan tudtam, hogy nemsokára úgy is találkozni fogunk. Pár perc keresgélés után fel is bukkant a folyosón. Rámosolyogtam, ő meg rám, majd amikor ott álltunk szemtől szembe szorosan megöleltem. Amikor elhúzódtunk kicsit egymástól James sóhajtott egyet, majd elkezdte

- Diákmunka. Azon kívül semmi dolgom nem lesz a nyáron

- Ugyanez éés ugyanez. – Nevettem – Annyi mindent ki kell próbálnunk! – Mondtam neki izgatottan. – És megálmodtam, hogy még kicsit vágtázgatsz karámban, gyakorolsz ezt-azt, és utána mehetünk ki terepre.

- Uh, borzalmas rémálmod lehetett, ha benne voltam. – Nevetett

- Ha-ha-ha, de vicces – mondtam – illetve, gondolkodtam azon, hogy lenne-e egyszer kedved hajnalba a napfelkeltében elmenni valami mezőre. – néztem rá csillogó szemekkel

- Érdekes ajánlat. –Kezdte - Benne vagyok!

Majd megcsörrent a telefonom – anyum keresett, hogy hová tűntem.

- Ahham, most van az, hogy mennem kell. – Néztem rá kicsit szomorúan. – Nem akarlak egész nyáron zaklatni de...

- De úgy is fogsz. – szakított félbe, majd csak elégedetten mosolygott.

- Szóval igen, akkor foglak, és írj, ha bármit van kedved csinálni! – Mosolyogtam, majd még egyszer búcsúzásul megöleltem, én elindultam anyumat keresni.

|James szemszöge|

Egyszerűen alig vártam, hogy együtt csináljunk minden baromságot egész nyáron. Amit mondott, hogy terepre akar kivinni.. tökéletesen fogok neki menni karámban, csak hogy minél hamarabb kijuthassunk. Tudom, hogy Ő azt nagyon élvezné, hiszen ott lehet igazán szabad. Ott, ahol nincsen a 'négy fal', ahol nem tartja vissza semmi. Tudtam, hogy ő az a vagány csajszi barát, akire úgymond mindig is vágytam.

Hogy őszinte legyek, eddig sose voltam ilyen. Nem igazán érdekelt, hogy szeptemberbe kezdődik az utolsó évem itt. Mármint, nyilván, hiányozni fog az osztályom, és velük is minden hülyeséget meg kell majd csinálni év közben, és azt is tudom, hogy Kendallel jóban leszünk akkor is, ha külön iskolákba kerülünk, de van még itt valami. Azaz valaki. Liz. Egy hónapja ismerem nagyjából, de nagyon megkedveltem, és félek, hogy az az egy év kevés lesz nekünk, hogy kiépüljön egy olyan baráti kapcsolat, ami akkor is kitart, ha nem leszünk egy iskolában.

Ne legyél ilyen pesszimista, James! – Szólt a hang a fejemben, és már kezdtem volna veszekedni saját magammal az érzéseimről, amikor valaki a vállamra tette a kezét, én pedig hirtelen lefagytam.

- Öt perce itt szólongatok neked! – Szólt egy ismerős hang, hátra fordultam és anyumat láttam. – Gyere, a többiek már várnak.

- Oké, oké, megyek már. – Mondtam, majd elindultunk a többiekhez, aztán haza.

|Szemszög vége|