Freedom - Hungarian James Maslow Fanfiction

Chapter 4

×××

Végre, vége lett az óráimnak, és mehettem haza. Még mindig nagyon izgultam mi is lesz délután. Hazamentem, megebédeltem, megírtam azt a kevés házit, amit kaptunk, és utána szépen lassan vártam, hogy teljen az idő. Az idő, ami mindig rohan, de ilyenkor minden perc egy órának tűnik, és hiába próbáltam elfoglalni magam valamivel, ilyenkor mindent hamar megunok.

Végig számoltam a perceket, tíz perc múlva négy, úgyhogy indulhatok végre a suli parkolójába, ahogy tegnap megbeszéltük Jamessel. Az úton háromszor átgondoltam az életem, és hogy hogy fog ez egyáltalán menni, hiszen két éve nem jártam lovak közelében. Amint odaértem a parkolóhoz, nagyon különös érzés fogott el. Igazából nem tudtam mit érzek. Féltem, de boldog voltam, és nagyon izgultam.

Néhány perc múlva meg is érkezett James. Egy gyönyörű szürke jeep-el volt. A nap vakítóan csillogott rajta, majd James kiszállt belőle. Odalépett hozzám és átölelt, amit persze viszonoztam.

- Na? Felkészültél? – Kérdeztem tőle nagy mosollyal az arcomon.

Sóhajtott egyet, majd válaszolt;

- Igen. Felkészültem.

- Nagyszerű! – Mondtam boldogan. – Akkor menjünk!

Majd James udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, ő is beszállt és elindultunk. Az úton jól elbeszélgettünk, megtárgyaltuk kinek milyen osztálya van, melyik tanárokat szeretjük, illetve melyikeket nem, és tök gyorsan telt az idő. Észre sem vettem és már ott is voltunk.

A hely még mindig varázslatos volt; gyakorlatilag a semmi közepén, egy hatalmas területen egy kisebb tanya, néhány lóval és lovasok nélkül. A lovarda anyumé, és nincs konkrét lovagoltatás. Anno barátnőimmel ökörködtünk a karámban és játszottunk lovas oktatóst, rajtuk kívül anyum barátnőinek a lovai voltak itt, és ők jártak még ki. Illetve anyum néha hozott rossz állapotban lévő lovakat, hogy itt felépülhessenek, és aztán jó kezekbe adhassa el őket. Miközben sétáltunk be az istállóba és gyönyörködtem annak varázsában, gondolkodtam, hogy kéne ezt az egészet megoldani. Karámban addig nem veszélyes, amíg nincs itt anyum, őt pedig tudom mikor szokott jönni, úgyhogy remélhetőleg minden rendben lesz. A hely nem változott sokat, a lovak is szinte ugyan azok voltak, és még mindig olyan szabadnak éreztem ott magam, mint amikor utoljára kiléptem azon a kapun.

- Oké. Itt is vagyunk. A helyzet viszont az, hogy szerintem Sam, Nati és néha anyum is még mindig kijárnak ide néha, és elég jó memóriájuk van, úgyhogy ha valamit elveszel valahonnan, azt ugyan oda tedd vissza, nehogy még a végén észre vegyék.

- Wow, elég sok mindenre számítottam, hogy figyelni fogsz, hogy ne legyünk feltűnőek, na de ennyire... És azért van itt egy pár ló, melyikre is akarsz ültetni? – Kérdezte nevetve.

- Lucy nevű kanca, nyugodt, kényelmes, és most kezdésnek neked pont jó. Viszont! Ha mondom, hogy jön valaki, akkor bármit is csinálunk, olyan tempóban bemegyünk az erdőbe, mert ha itt egyszer is lebukunk, mindennek vége. – Mondtam komoly arccal.

- Rendben. – Érkezett a válasz.

- Akkor, induljunk halászni. – Nevettem, közben James kezébe nyomtam egy vezető szárat.

- Én?!

- Igen, miért, mit gondoltál, majd én itt csinálok mindent helyetted? – Nevettem fel, majd elindultunk a karám felé. – Na, figyelj, ezek a lovak tudják, mit akarunk mi itt, úgyhogy azt a vezető szárat szépen tedd zsebre, vagy tulajdonképpen bárhová, csak ne lássák.

- Ó, hogy ezek ennyire tudják, mikor kell szökni a munka elől – Mosolyodott el.

Majd beengedtem Jamest a karámba, bementem én is és bezártam a kaput. A legelő inkább hosszú volt, mint széles, és a lovak nyilván a legvégében voltak, úgyhogy odáig szépen el kellett sétálnunk. Lassan oda is értünk a lovakhoz, ebben a karámban ketten voltak.

- Figyelj, és tanulj! – Mondtam neki, mintha valami profi lennék, majd elővettem egy almát és látványosan beleharaptam. Erre a mozdulatomra mindkét ló felkapta a fejét, majd a második harapás után elindultak felénk – Na, ha idejön a lovunk, Lucy, a zöld kötőfékes, akkor szépen elkapod és rácsatolod a vezető szárat, rendben?

- Vettem főnök! – Nevetett, majd végrehajtotta a ''parancsomat''.

Elindultunk ki, felszereltük a lovat, fogtam egy ostort, egy futó szárat, kobakot és gerincvédőt és elvezettem őket a karámba. Kengyelt állítottunk, feldobtam Jamest, felcsatoltam a futó szárat és kezdődhet is az edzés.

- Na, nézzük mit is tudsz! – Néztem rá elégedett mosollyal.

- Hááát.. nem sok mindent. – Nevetett James.

Bemelegítettünk, egész szép ülése volt, nyilván látszott rajta, hogy nem ült már lovon egy ideje, de most kezdésnek ez tökéletes. Megpróbált ügetni is, itt is látszott az eltelt idő, de ahhoz képest szépen tartotta magát. Ebből nyár végére olyan profit tudok faragni, szinte biztos vagyok benne, hogy megnyeri azt a versenyt. Körülbelül egy negyven percet ülhetett lovon, de az elég is volt neki, látszott rajta mennyire elfáradt.

- Nagyon jó! Nagyon szépen mentetek. – Mondtam büszkén.

- Köszi. – Mosolygott, és ha jól láttam el is pirult egy kicsit. – Rég volt ilyen jó oktatóm. – Ezt bóknak vettem.

Majd leszállt, leszereltünk és elpakoltunk. Mindent pontosan a helyére tettünk és el is indultunk James autójához. A kifele út viszonylag hosszú volt, így amíg ott sétáltunk megragadtam az alkalmat, hogy kicsit kérdezgessem Jamest. Mély dolgokba még nem mertem belemenni, de ilyen alapdolgokat meg tudtam róla, hogy kicsit jobban ismerjem.

Az idő repült, fel sem tűnt, és már otthon is voltam.

- Este hét óra... hát, úgy ahogy de még időben is vagyok. – Gondoltam magamban, majd előkerestem a kulcsomat és bementem. Otthon anyum fogadott, aki rögtön nekem is szegezte a kérdést, hogy mégis hol a fenébe voltam. Egész hihetően elmagyaráztam neki, hogy egy barátommal voltunk a városban, és szerencsére el is hitte, de legközelebb jobb, ha felkészülök egy szöveggel, hogy hol voltam.

Vacsoráztam, majd felmentem a szobámba, leültem az ágyamra és kezembe kaptam a telefonomat. Először elmentem megnézni a skype-omat, a csajokkal ott szoktunk video chatelni. Ahogy láttam most is beszélgettek, úgy döntöttem, hogy most hagyom őket, és elmegyek írogatni Jamessel

James:

Holnap suli után van valami dolgod?:P

Liz:

Nem, nincs semmi, miért? c:

James:

Van kedved eljönni velem ebédelni?

Liz:

óhogyne, bármikor;)

James:

Király! Akkor holnap órák után a parkolóban?

Liz:

Ott leszek:3

Eldobtam a telefont. Együtt fogunk ebédelni!! Sikítani tudtam volna, de inkább magamban tartottam. Hátra dőltem és hagytam szárnyalni a képzeletem, és a nagy álmodozás közben sikeresen el is aludtam.