Lost in Seoul |Taegi ff.|

5. rész

Ilyen volt a 19. szülinapom. Elmosolyodtam az emlékre. Tényleg tökéletes volt. Március 9...
  Július 9. Megint bevillant egy emlék, nem tudom, hogy mi és azt sem tudtam miért, nem is tudtam mi volt az. Viszont, amit újra kitisztult előttem a valóság a térdeim összecsuklottak és az ajándékba kapott nyakláncot az ujjaim között szorongatva rázni kezdett a zokogás.

  Lehet csak másodpercek teltek el, de az is lehet, hogy órák, amíg valaki kopogás nélkül berobbant az ajtón, nem is egy ember, többen voltak. Az elsőnek érkező leguggolt mellém és a vállamnál fogva felhúzott az ő szintjére, aztán szorosan megölelt.

  -Semmi baj, semmi baj...-suttogta Jun a fülembe.-Gyere arrébb, mielőtt beléd áll mégjobban egy üvegszilánk.-ki kellett mondania ahhoz, hogy tudatosodjon bennem: összeeséskor levertem az egyik képet, ami ripityára tört a padló, az egy üvegdarab pedig belefúródott a tenyerembe. Nem fájt, vagyis biztos fájt, csak abban a pillanatban semmit nem éreztem azon kívül, hogy rettenetesen félek. Pont, mint azok a rémálmok után, amik már egy ideje kísértettek.

  A 4 srác végül valahogy kirángatott a szobámból, hogy kint leültessenek az ebedlő asztalhoz és Wow óvatosan kiműtse belőlem a szilánkot, majd bekötözze a sebet. Jooyeon, Seungmin és Jun addig a távolságot tartva, hogy azért még jussak levegőhöz, de sas szemekkel figyeltek minden rezdülést. Valószínűleg ők is megijedtek, amiért az 5. egyén a lakásban egyszercsak összeesett zokogva a szobájában, teljesen leszarva a tényt, hogy egy fél képkeret áll ki a kezéből.
  -Sajnálom, ha megijesztettelek titeket...-motyogtam végül, mikor már nem is szipogtam és nem környékezett a megfulladás egy hirtelen érkező pánikrohamtól.-Nem tudom mi történt... Én csak...

  -Yoongi-guggolt oda a székem mellé Sehyoon.-haverok vagyunk. Nem kell magyarázkodnod. Mindenkivel van ilyen.

  Hálás voltam amiért nem csináltak belőle nagy ügyet és a nap hátra levő részében úgy tettünk, mintha ez az egész incidens meg sem történt volna, egyedül a kezemen lévő kötés emlékezetett rá.

  Egyébként a délután alatt kiderült, hogy Jooyeonéknak van egy bandájuk, Xdinary Heroes néven. Erre rögtön elkezdődött a heves vita, hogy mi a legjobb, legmenőbb bandanév.

  -Én kitartok a Queen mellett.-tette fel a kezét Seungmin (akiről megtudtam, hogy a művészneve egyébként O.de).- Mert senki nem tudja, hogy miért Queen, hiszen 4 férfi taggal lehettek volna Kings, de Queen lett.

  -Amúgy ja, de a Blackpink-nek olyan jó a hangzása!-csatlakozott be Jun is.-Nekem, ha zenekarom lenne tuti Adventure Calling Emotions lenne, röviden pedig ACE, mint ász.

  -Menj már ez kurva jó!-lökte vállba Wow.-Yoongi szerinted?-fordult felém hirtelen. Eddig ugyanis én csendben, halvány mosollyal hallgattam az eszmecserét.

  -Nem tudom...-vontam vállat.-Bangtan Sonyeondan... Talán... Mert... Nem is tudom, hogy miért...-nevettem fel kínosan a végén. A többiek szerencsére nem vették észre a pillanatnyi zavarom és a beszélgetés lendült tovább. Én viszont kicsit elrugaszkodva a valóságtól belemerültem a gondolataimba.

  "Mert milyen jó lenne, ha mindenki golyóálló lenne..." fejeztem be magamban a mondatot ily' formában. Nem tudtam megmagyarázni miért volt ez a kívánságom. Ösztönből jött.