'Sokkoló Igazság' - { Bakugou X Reader } - [ ff. ]

11.

< Time skip >
1 hónappal később

[név] szemszöge:

Reggel volt. Lassan fölkeltem az ágyamból, és miután ezt megtettem, kinéztem az ablakon és be volt borulva az ég. Remek, most lehet, hogy esni fog, mivel ősz van és olyankor eléggé sokszor esik.. na mindegy, inkább lemegyek reggelizni.

Miután lementem, ott találtam anyukámat a konyhában, és gondoltam megkérdezem, hogy mit csinál.

- Jó reggelt, anyu... - ásítottam.

- Jó reggelt drágám. - mosolygott rám és ezután én is viszonoztam.

- Ehetek valamit? - kérdeztem, mire megdörzsöltem a szememet és leültem a konyhába.

- Persze. Mit kérsz enni? - kérdezte, én meg elmosolyodtam.

- [Kedvenc reggeli]-t kérek. - mondtam, ő meg rám mosolygott és elkezdte csinálni nekem az ételt. Pár perc elteltével végre kész lett, én meg persze megettem mindet.

- Ízlik? - kérdezte, miközben mosolygott.

- Igen. Nagyon finom lett! - mondtam, miután beraktam a koszos tányért a mosogatóba.

- Örülök, hogy ízlett. - mosolygott rám újra.

Ezután ott maradtam anyánál a konyhában, beszélgettünk, nevettünk, meg minden mást csináltunk, és délben hagytuk abba mindezt. Erre eszembe jutott valami, és az az volt, hogy elmegyek bevásárolni meg veszek pár dolgot a bevásárlóközpontban.

- Anyu! - jegyeztem meg, mire kérdő tekintettel nézett rám.

- Mi az, kincsem? - kérdezte.

- Ömm... gondolkodtam, hogy elmennék vásárolni, hogyha nem baj... - motyogtam, mert egy kicsit féltem, hogy nemet fog mondani.

- Jó, menjél hogyha szeretnél. Én nem bánom. - mosolygott rám, én meg boldogan néztem rá.

- Csak legkésőbb 5-re érj haza. - folytatta, mire bólintottam és átöleltem.

- Köszönöm! - mondtam, és gyorsan felrohantam a szobámba.

Ezután elmentem lefürdeni, és mikor azzal készen lettem, megtörölköztem, utána megmostam a fogam és gyorsan felöltöztem. Ezekkel a dolgokkal kb. 30 perc múlva készen lettem. Ezek után lementem anyához, de most azért, hogy felvegyem a cipőmet.

- Vigyázz magadra, jó? És vegyél fel kabátot. Nehogy megfázz. - mondta anyukám aggodalmasan, és amikor bekötöttem a cipőmet, ránéztem és bólintottam.

- Nem biztos, hogy megfáznék, de inkább nem kockáztatok. - mondtam, mire anyukám rám mosolygott. Erre felvettem a viszonylag vékony kabátomat, és a kistáskámat is a vállamra kaptam.

- Szia anyu! Majd jövök! - mondtam, mire kiléptem az ajtón.

- Szia kincsem! Várlak vissza! - mondta ő is, és amikor már kint voltam, láttam, hogy bezárja az ajtót. Én meg előre fordultam és mentem tovább a bevásárlóközpont felé. 15 percig sétálhattam, mikor megpillantottam a bevásárlóközpontot. Lassan elkezdtem befelé menni, amikor meghallottam egy ismerős hangot.

- [név]!!! - ordította a barátom a távolból, mire hátra tekintettem, és megláttam a barátomat aki olyan gyorsan szalad hozzám, hogy komolyan már a földet is megérinthetné.

- óóó, helló. - mondtam, és ő meg lihegve állt meg előttem.

- Te... hogyhogy.. itt... vagy? - kérdezte kapkodva a levegőt, én meg rámosolyodtam és azt mondtam:

-  Szerettem volna bevásárolni, és gondoltam, hogy veszek pár dolgot. - mondtam mosollyal az arcomon, és ő is viszonozta.

- Nem akarsz velem vásárolni? - kérdezte, én meg fellelkesültem és bólintottam.

- Az jó lenne. - mosolyogtam rá újból.

- Akkor gyere! - mondta, és bementünk a plázába.

Pár óra elteltével a barátomnak mennie kellett, mert a szülei hívták, hogy menjen haza. Gondolom családi ügy volt. Miután elköszöntünk egymástól, én még pár boltba benéztem, és amikor az utolsó boltba mentem, nem volt ott az eladó. Gondoltam, hogy akkor is bemegyek, megnézem a dolgokat és közben vissza fog jönni. De nem így lett. Egy pár percig még várakoztam, de még mindig nem jött meg az eladó, és így feladtam. Ezután kimentem a boltból, és hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy fiú banda gyülekezik a bevásárlóközpont közepén. Ki mit se lát, nem vetettem rájuk a figyelmemet, így elkezdtem kifelé menni az épületből. De ez nem nagyon ment, mert hirtelen valaki megfogta a kezem és hátra rántott. Ezután majdnem elestem, de végül csak megmaradtam a lábamon.
A fiú banda körém gyűlt, és elkezdtek úgymond "szekálni".
Pár perc elteltével egyre több fiú jött oda és én meg segítségért próbáltam kiáltani, de nem ment, mert az egyik fiú befogta a számat egy ronggyal, amitől hirtelen annyira elkezdtem szédülni, hogy pár másodperc múlva összeestem. Minden elsötétült előttem.

Nem tudom hány percbe tarthatott mire fölkeltem, de most nem is nagyon érdekelt ebben a helyzetben. Fogalmam sincs, hogy miért pont engem kaptak el, és hogy akarnak e rosszat, vagy sem. Mondjuk lehet, hogy gonosztevőkkel kerültem össze... jaj istenem, ennyire mégsem lehetek szerencsétlen!.... Vagy mégis? Nem tudom, hogy miért pont én voltam az, akit kiszemeltek maguknak.. hátha majd megment egy hős! Vagy mégsem? Jaj, mi lesz, hogyha örökké itt ragadok ezzel a bandával? Vajon soha többet nem látom az anyukámat?... Na mindegy... jelenleg amúgy sem tudok mit tenni..

Ezek után kihurcoltak a plázából és betuszkoltak egy autó hátuljába. Próbáltam aktiválni a képességemet, de valamiért nem ment. Nem tudom pontosan, hogy mennyi ideig mentünk, mert nagyon féltem.
Mikor végre megállt az autó, kirángattak, és láttam, hogy egy elhagyatott helyen vagyunk, ahol csak raktár épületek álltak. Berángattak az egyikbe. A sötétben először nem láttam semmit, és nagyon féltem, hogy most mi lesz velem. Ezután lépéseket hallottam, és össze húztam magam. Erre egy valahonnan ismerős hang szólított fel.

- Szia [név]. - felkapcsolódott a villany, és előttem az apám állt.