'Sokkoló Igazság' - { Bakugou X Reader } - [ ff. ]

1.

Helló, [név] vagyok. Egy kollégiumban lakom már eléggé rég óta. Ma van anyukám születésnapja és ki kértem magam az iskolából, hogy együtt legyünk mert sajnos anyukám egyfolytában egyedül van mert hát... ő és az apám elváltak, mert sajnos apám egy gonosztevő és... igen. Ja és megfogadtam, hogy ezt senkinek soha nem mondom el. De hát, nem vagyok mester a titoktartásban.

--------------------------------

Hazafelé sétáltam, miközben zenét hallgattam és sajnos nem figyeltem, hogy egy fiú volt előttem, és neki mentem.

- HÉ, FIGYELD HOVÁ MÉSZ!!

- Bocsánat.

Erre sóhajtott egyet és egyenesen a szemembe nézett. Megmondhatom eléggé frusztrált voltam abban a pillanatban.

- ...

- Mit álldogálsz itt még mindig, liba?

- Minek neveztél?

- Liba. Süket vagy?

- figyelj.. ne húzd fel az agyvizem mert komolyan mondom, hogy baj lesz..

- Miért kéne félnem egy lánytól?

- nem vagyok annyira gyenge. Bízz bennem.

Erre rámosolyogtam és megpaskoltam a vállát, aztán elkezdtem menni hazafele, de hirtelen megfogta a karomat és azt mondta:

- Várj.

Ránéztem kérdően.

- mire, és miért várjak? Tudod dolgom van..

- Tch... csak annyit akartam mondani, hogy sajnálom.

- semmi baj... - mondtam elég halkan, de meghallotta.

- Biztos?

- Persze. Naponta történik meg velem ilyesmi, szóval ne aggódj.

Rámnézett és utána lehajtotta a fejét, majd megint sóhajtott egyet. A következő kérdésein nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy megkérdezi...

- Mi a neved?

- A nevem [teljes név].

- Az enyém Katsuki Bakugou és... JAJJ AZ ISTENIT NEKI!!!

Ordított, és elkezdtem kuncogni.

- MI OLYAN VICCES, LIBA?!

- Semmi, te idegbeteg.

- MINEK NEVEZTÉL?!!

- I d e g b e t e g - mondtam egyesével a betűket. Mit ne mondjak, ezen eléggé felvittem az agyvizét de nem baj az. Majd lenyugszik, vagy nem.
Pár perc beszélgetés meg veszekedés után megengedtem, hogy hazakísérjen, mert sötétedett.
Amikor haza értünk, elköszönt tőlem a kapuban.

- Hát, akkor jó éjszakát.

- Köszönöm. Neked is.

- hé..

- Hm? - fordultam oda hozzá, miközben mentem befele.

- Megkaphatom a telefon számodat?

- Igen, persze.

Miután megadtam neki, elköszöntünk egymástól én pedig bekopogtam az ajtón. Szerencsére az anyukám hamar kinyitotta és szinte rögtön átölelt.
Bementünk és miután megláttam, hogy anya szinte semmit se díszített fel, azonnal fel mentem a padlásra, mert ott volt minden parti-cucc. Egy időbe tellett mire kész lettünk a díszítéssel, de kész lett. Hajnali 1-kor. Már nagyon fáradt voltam, így úgy döntöttünk az anyukámmal, hogy holnap reggel evés után esszük meg a tortát, amit már elkészített nélkülem.

Reggel amikor fölkeltem, volt egy friss üzenetem. Azon nyomban meg is néztem, hogy mi volt az és kiderült, hogy Bakugou írt rám. Mosolyogva nyitottam fel a telefonom és válaszoltam az üzenetére.

Bakugou💥💢:
Jó reggelt. Fent vagy?

[név]:
Jó reggelt, igen, most keltem fel.

Bakugou💥💢:
Oké. Jövő hét végén szabad vagy?

[név]:
Jah 😌

Bakugou💥💢:
Akkor jó. Találkozzunk majd egy kávézóban.

[név]:
Oké akkor mostmár tuti biztosan jövök.

Bakugou💥💢:
Akkor jó, szia.

[név]:
sziaaa!

Miután ez megtörtént, lassan le mentem a konyhába és ott találtam anyát.

- Szia, anyu.

- Jó reggelt drágám.. kérsz valamit enni?

- Igen, még csak most keltem de már farkas éhes vagyok.

Erre mindketten elkuncogtuk magunkat, és anya megkérdezte;

- mit kérsz enni?

- A csípős soba jó lesz.

Anyukám elkezdte készíteni nekem az ételt, és miután kész lett, úgy megettem mindet, hogy az anyám is úgy nézett rám mint hogyha azt látta volna, hogy napok óta nem ettem.
Egy bő óra múlva úgy voltam vele, hogy elmegyek sétálni, mert miért ne, azzal is el tudom tölteni az időt.

Sziasztok, szóval igen tudom eléggé hülyén ért véget de na, folytatni fogom holnap, ha lesz rá időm. Sziasztok! ^^