'Sokkoló Igazság' - { Bakugou X Reader } - [ ff. ]

9.

Bakugou szemszöge:

Reggel volt. Rohadt fáradt vagyok, mert szinte egész éjjel nem aludtam. Vagyis inkább nem tudtam, mert a hülye liba járt a fejemben. Próbáltam elaludni, de nem jártam sok sikerrel. Végül sikerült 1 órát aludnom, de még mindig rohadtul fáradt vagyok. Nem tudom, mi lesz így velem, mert ezen a héten állítólag a városban 'őrködünk'. Remek... még meg se gyógyult a sebem rendesen.. nem mint hogyha érdekelne, de akkor is... na mindegy. Annyit viszont tudok, hogy alig bírtam kikelni az ágyból, mert nagyon nehéznek éreztem a testemet. Végül csak fel kellett állnom, és sikerült is, csak fürdés után fogmosásnál elaludtam, és a hülye fogkrém a hajamba kenődött. Mire feleszméltem, a csapban volt a fejem és a hajam csupa fogkrém volt. Remélem senki se vette észre...

De sajnos a reményem hiába való volt, mert Deku hangját hallottam a hátam mögül.

- Ömm... Kacchan?- Minden rendben van veled?.. - kérdezte, én meg gyorsan kikaptam a fejem a csapból és Dekura förmedtem.

- Ne settenkedj a hátam mögött! Amúgy is, mit keresel itt egyáltalán? - morogtam.

- Én csak fogat akartam mosni... amikor megláttalak.. - mondta.

- Ja és... nem válaszoltál a kérdésemre- minden rendben van?

- Igen. Minden rendben van. Most pedig hagyj békén! - förmedtem rá és kimentem a fürdőszobából, miközben a hajamból próbáltam kiszedni a fogkrémet. Mikor ez sikerült, felöltöztem és lementem a többiekhez. Ott Deku és Kirishima aggódva néztek rám. Remek.. Dekunak megint eljárt a szája..

Kirishima odajött hozzám, aggódva méregetett engem, és megkérdezte:

- Minden rendben van, Bakugou?

- Nem kell miattam aggódni, csak egy kicsit fáradt vagyok.. ennyi az egész. Nem nagy ügy. - mondtam, miközben a szemébe néztem.

- Nagyon karikás a szemed! Tényleg jól vagy? - kérdezte megint, én meg sóhajtottam egyet.

- IGEN, JÓL VAGYOK! SZÁLLJATOK MÁR LE RÓLAM AZ ISTENIT!! - mondtam, és félre löktem Kirishimát. Most szerencsére a négyszemű nem jött oda hozzám, és nem pofázott bele abba, amit csinálok.

Amikor végre elindultunk a UA-be, én alig bírtam menni, mert nagyon fáradt voltam. Persze abban reménykedtem, hogy majd felfrissülök. Kirishima mellettem ment, és engem figyelt, ahogy a mögöttem lévők is. Borzasztó idegesítő volt.. legszívesebben felrobbantottam volna őket. Attól talán felébrednék..

Ezután megérkeztünk a UA-be, és én amikor a padomhoz értem, ráhajtottam a fejem és szinte rögtön elaludtam. Arra ébredtem, hogy a Sensei kelteget és mindenki az osztályban engem néz.

- Bakugou, szerintem őrködés előtt menj vissza a kollégiumba, és aludj egy kicsit. Majd elküldöm Kirishimát, hogy keltsen fel téged és hogy vigye el neked a hősi ruhádat is. - mondta a Sensei, én meg vörös arccal hagytam el a termet. Legszívesebben elsüllyedtem volna a szégyentől. Nem elég, hogy a csapban aludtam el, és Deku meglátott, hanem még ez is. Most már az egész osztály láthatta, hogy ilyen gyenge vagyok. A szobámba érve ruhástul lehuppantam az ágyamra és rögtön elnyomott az álom.

[név] szemszöge:

Tegnap anyukám orvost hívott, megvizsgált, és kiderült, hogy pánik rohamom volt. Alig hittem a fülemnek, mert nem gondoltam volna, hogy ez fog történni. Anyukám is nagyon megijedt, mert ő sem gondolta volna, hogy ilyen rossz a helyzet, és az is kiderült, hogy a sok stressztől alakult ki. Az orvos azt mondta, hogy sokat kell pihennem, és nyugalomra van szükségem. Így nem mentem vissza a kollégiumba, hanem otthon gyógyulgattam. Egyszer csak anyukám kopogását hallottam az ajtómon.