'Sokkoló Igazság' - { Bakugou X Reader } - [ ff. ]

6.

[név] szemszöge:

Reggel fölkeltem az ágyamból, amikor megnéztem a fali órámon az időt, megrémültem. 11. órát mutatott én meg amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem fürdeni és sikeresen arcra estem.
Miután ez megtörtént, lassan feltápászkodtam és kaptam egy értesítést. Én meg gyorsan odarohantam a telefonomhoz ami a polcon volt, levettem onnan és felnyitottam. Amikor észrevettem, hogy ki írt rám, elöltöltött a boldogság és egyben a hideg is kirázott. Igazából ez azért történt, mert én magam is tudtam, hogy rettegek attól, hogy elmondjam Katsukinak a titkomat... nem akarom, hogy eldobjon hisz... na mindegy, inkább csak válaszolok neki.

Bakugou💥💢:
Szia, hol is találkozzunk?

[név]:
Nem tudom 🥲

Bakugou💥💢:
Akkor döntök én. Menjünk el a parkba.

[név]:
Jó ^^

Bakugou💥💢:
Akkor szia. Találkozunk a parkban.

[név]:
Oké! Szia!

Ezután nem válaszolt, én meg gyorsan leraktam a telefonom és elrohantam fürdeni.
Miután kijöttem a fürdőszobából, öltözés közben észrevettem, hogy remegek. Volt oka, elég sok. De nem tudtam vele mit csinálni...

Miután végre elkészültem, pont 12. óra lett. Amikor elindultam, majdnem elbotlottam a saját lábamban. Most komolyan? Ez tényleg csakis velem történhet meg...
Amikor végre odaértem, még nem volt ott Bakugou, vagyis csak azt hittem, amikor valaki rátette a kezét a vállamra, én meg úgy megijedtem, hogy hátra ugrottam mint egy béka vagy egy nyúl.

- Helló. - mondta, és az íriszei pont az enyémbe néztek.

- Sz-szia... - dadogtam, mire ő elkuncogta magát.

- Jól nézel ki. - említette, én meg rögtön elpirultam és hátat fordítottam neki. De ez a hátra fordulásos-dolog nem tartott túl sokáig, mivel magához húzott és megint találkozott a tekintetünk.

- Hé, előlem nem kell rejtegetned a paradicsom kinézetű fejed. - kuncogta el magát, én meg persze megint elpirultam, vagyis inkább mégjobban.

- Na jó, gyere üljünk le. - fogtam meg a kezét, és húztam magam után, de ezt nem tűrte és kitépte a kézfejét a kezemből. Én meg erre megálltam és leültem.

- Legközelebb ne rángass magad után!! - kiabált rám, én meg rámutattam a mellettem levő helyre, ő meg sóhajtott egyet és leült mellém.

- És most? - kérdezte, én pedig erre megvontam a vállam és ő megint sóhajtott egyet.

- Az jó. Tudod mit? Akkor sétáljunk, és utána vissza jövünk. Oké? - kérdezte megint, én meg bólogattam és mindketten felálltunk a helyünkről.
Miután ezt megtettük, elkezdtünk sétálni és beszélgettünk egy csomót.

- Amúgy, ma úgy volt, hogy lettek volna hősi óráink de elmaradtak. - mondta, én meg lehajtottam a fejem és halkan azt mondtam:

- Legalább el tudtál jönni. - ő neki bezzeg ezt is meg kellett hallania. Bár mondjuk nem volt baj...

- Igen, és örülök is neki.

- Beszéltél valakinek a kapcsolatunkról? - kérdeztem.

- Hát persze, hogy nem. - mondta, én meg rögtön megkönnyebbültem.

- Az jó.

- Aha. - mormogta.

Miután ez megtörtént, beszélgettünk, vitáztunk azon, hogy Bakugou idegbeteg e vagy sem, és stb.
Amikor végeztünk a sétával, vissza fele menet a parkba úgy döntöttünk, hogy inkább beülünk egy cukrászdába.