Bátyám legjobb haverja és én (Payton Moormeier)

5.rész

-Aha. –mondtam és be is csengettek az órára. – Kővetkezö szünetbe jövök és el mondod, hogy mi a bajod! Sziaa! - öleltem meg.
-Rendben szia. - köszönt Payt.
-Elena, miért nem vagy az osztályodban csengetés után vagy talán nem hallodtad a csengőt? Mert ha nem akkor most szólok hogy mán becsengettek 5 perce! – mondja a tanár.
-De hallottam tanár Úr. Csak beszélni valóm volt a bátyámal egy fontos dologról ugye Dylan? – nézek segítség kérően a bátyámra.
-Öhmm…. igen egy nagyon fontos dologról!- szállt bele a hazugságba a bátyám.
-Mégpedig?
-Öhmm…. Családi ügy. De mehetnék, el fogok késni az óráról.
-Már igy is el késtél, akkor nem mindegy az neked?
-Nem! – válaszoltam röviden és ki mentem az osztályból.
-De nem mondtam hogy el mehetsz! Dylan neveld meg a hugod.
-Rendben….
Hamar ment el az óra, meg a többi óráim is hamar el teltek. A szünetbe még se mentem át Paytonhoz, hanem a lányokkal voltam egész idő alatt. Mikor el indultam haza hirtelen valakik utánam szóltak egyszerre.
-Elena! – szólt Jaden meg Payt.
-Mondjátok? – álltam meg.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy haza vigyelek-e? – kérdi Jaden.
-Aha, köszike… Payt te mit akartál mondani?
-Semmi, nem fontos - (ugyan azt akarta mondani mint Jaden) -  válaszolt majd el ment.
-Ennek meg mi baja? - kérdi Jaden.
-Én már nem tudok ki igazodni rajta. De mindegy menjünk.
-Oké gyere. El menjünk fagyizni?
-Igen mehetünk!
-Akkor jo.