Bátyám legjobb haverja és én (Payton Moormeier)

13.rész

Ő elindult ki, én meg mentem utána teljesen ki ment a házból. Én bent maradtam a házban. Szegény biztos azt hiszi hogy valamit akarok tőle.

-Igen? Mond mit szeretnél! – kérdi, én meg be zártam előtte az ajtót.

2 percig dörömbölhetett meg rángathatta az ajtót de aztán meg unta és haza ment.

-Szegény! – mondta Payt.
-Ha nem tetszik valami  mehetsz utána. – mondtam Paytnnek.
-Gonosz!
-Ez van! Én felmentem tik-tokkot csinálni – mondtam és fel mentem a szobámba. A fiúkat lent hagytam addig beszélgettek.
-Ne és Payt, most hogy csak mi fiúk vagyunk itten. Nyugodtan meg mondhatod hogy tetszik-e neked Elena vagy nem. –mondja Bryce.
-Nem, miért? – (gondolata: Igen nagyon is tetszik nekem, olyan gyönyörü, és azok a szemek el tudok benne veszni. Bármit meg tennék érte ha együtt lennénk majd, nem hagynám hogy bárki is megbántsa.)
-Mert eléggé észrevehető. Előlünk nem tudod  eltitkolni.- mondta Josh.
-Na jó. Igen tetszik, de ezen mi változik ha el mondom. Semmi, mert neki igy se vagyok az esete.
-Ezt meg honnan veszed? Ő mondta? Lehet hogy te nem vetted észre, mert még csak kis ideje ismered, de mi mán kis kora óta ismerjük, velünk nőtt fel. És látjuk rajta, hogy be jösz neki csak nem meri neked el mondani! – mondta Jaden és mindenki elkezdett bólogatni.

Payton csak meg forgatta a szemét és nem szolt inkább semmit. Lassan fél órája ülhettem az ágyon és elkezdett bennem morogni. Ezért le mentem és meg álltam a lépcső alján.

-Hallod Jaden, gyere mán egy kicsit! – kiabáltam neki.
-Engem is ki akarsz zárni mint Jackson-t?
-Nem. Na gyere már ide te lüke.
-Nem megyek!
-Jaden ne szórakozz velem. – mondta majd odamentem hozzá, meg fogtam és el kezdtem húzni a konyhába. A fiúk csak néztek minket a nappaliból hogy mit csinálunk.
-Miaz törpe?
-Csinálj nekem léci szendvicset!
-Mivan, nincs kezed?
-Nincs kedvem hozzá. Légyszi! – könyörögtem neki.
-Jóó! – adta be a derekát.

Megcsinálta nekem, majd megöleltem köszönés kép. Mikor hozzá akartam kezdeni megenni valaki csengetett. Vissza le tettem a szendvicset az asztalra és elmentem ajtót nyitni. Cierra állt az ajtóba.

-Szia Cierra! – köszöntöttem egy ölelésel.
-Szia zavarok? – kérdi mert látta a fiúkat a nappaliba.
-Igen! – mondták egyszere a fiúk, de én rájuk néztem egy olyan megöllek titeket szemmel.
-Dehogy is, gyere menjünk fel. – mondtam neki.
-Rendben. – felmentünk és helyet foglaltunk a földön.
-Mesélj mi a baj!
-Tudod meg ismertem egy fiút és elhivott randira,  de nem tudom mit vegyek fel. Segítened kell. – nézet rám segítség kérően.