Riverview Gimi

2. fejezet

Szeptember 2.(Kedd)
 Amint felkeltem, gyönyörű szép napos idő fogadott. Ja mégsem. Ahhoz képest, hogy kora ősz van, teljesen bevolt borulva az ég, és már csak pár perc kellett, hogy leszakadjon. Sietősen felöltöztem és embert varázsoltam magamból, majd leballagtam a konyhába. Anya a sütőnél álldogált, gondolom reggelit készített.
-Mit csinálsz?-kérdeztem kicsit félrebillentett fejjel.
-Tojást, kérsz?-pillantott rám egy másodpercre.
-Persze!-vettem ki egy tányért.-Chris?
-Még alszik.-szedett elő evőeszközöket anyu.
-Értem.-hagytam rá.
Miután megreggeliztem felkaptam a táskámat és a kabátom, majd elindultam. Még éppen csak csepergett az eső, emiatt nagyon nem szerettem volna lekésni a buszt. Végül sikeresen elértem, és kerestem magamnak egy helyet valahol hátul. Beraktam a fülesem és elindítottam Dean Lewis- Be alright  számát. Valamikor félúton lehettünk, amikor is a telefonomon megjelent egy értesítés, hogy 1%-n vagyok.
-Basszus, hol a powerbankom?-gondolkoztam. Mivel nem találtam meg ezért elraktam a telefonom, mivel addigra teljesen lemerült. Csendben ültem végig az utolsó 5 percet az útból. 

Mikor megérkeztem egy kis gyomorgörccsel álltam az iskola bejárata előtt. Végül erőt merítettem és bizonytalan léptekkel vettem az irányt az ajtóhoz. Mivel nem a memóriámról vagyok híres ezért kicsit megijedtem, hogy most akkor merre. Ebben a pillanatban megláttam az egyik osztálytársam, név szerint Quinn-t. Rögtön odasiettem hozzá.
-Huh.. még jó, hogy megláttalak, fogalmam sem lett volna merre kell menni!-rontottam rá szerencsétlen lányra. Egyébként Quinn olyan 170 cm körül lehetett, barna göndör haja a derekáig leért, és egy egyszerű Vans táskával sétált mellettem.
-Akkor pont jó helyen voltam.-villantott egy mosolyt felém. Meghallottuk, hogy valaki a nevünket ordította és hátra fordultunk. Tris kiabált felénk. 
-Várh-jha-tok meg!-kiabálta szakadozva. Erre mind a ketten elnevettük magunkat és megálltunk a folyosó közepén. Ez így utólag nem volt olyan jó ötlet. Amíg vártuk, hogy Tris csigalassúsággal ideérjen egy fiú nekem jött.
-Nem tudsz máshol ácsorogni?-kérdezte felszegett állal.
-Nem tudsz máshol sétálni?-vágtam rögtön vissza.
-Nem tudsz csendben megülni?-kezdett el vitatkozni, majd végül elment a másik irányba, és egy halk "ribanc" kifejezést küldött felém.
-Hallottam, seggfej!-kiáltottam utána. Erre csak hátrafordult és egy "mérges" pillantással nézett bele a szemembe. Tris és Quinn csak úgy néztek rám.
-Khm..Khm, ez mi a franc volt?-vágott rögtön a közepébe Tris.
-Hát az a srác nekem jött majd belém kötött.-meséltem el röviden, hogy éppen mit láttak.
-Baromarc.-jó igazából nem ezt mondta Beatrice de amit mondott inkább nem akarom leírni.
-Valaki tudja ki volt?-kérdeztem, hátha megtudok valamit róla.
-A nevét nem tudom, de 10/B-s.-osztotta meg az információit Quinn.-Még mielőtt kérdezitek, tegnap láttam ahogy tegnap bemegy abba a terembe és ott is marad.
-Oké, szóval 10/B.-húztam össze a szemöldököm.
-Okés, még mielőtt mindenféle összeesküvés elméletet képzelnél el, menjünk a terembe mert 5 perc és csengetnek.-tanácsolta teljesen érthetően Tris. Beértünk a terembe és észrevettük, hogy senki nincs a terembe.
-Mi van, mindenki eltűnt?-nézett körbe Quinn.
-Úúú basszus, tesink az első.-sóhajtottam fel, majd mindannyiunk ledobta a cuccait, és lesiettünk az öltözőbe. Abigail és Rachel már ott voltak.
-Ti mit csináltatok ilyen sokáig.-érdeklődött Abigail.
-Hosszú, de röviden annyi, hogy egy srác nekem jött majd belém kötött.-fejeztem ki magam röviden. A két lány csak bámult felém, majd értetlenül néztek, mire elröhögtem magam, ezután mindenki követte a példámat. Villámsebességgel felöltöztünk és vártuk a tanárunkat.
-Jó reggelt gyerekek! Mr. Harris vagyok a testnevelő tanár. A mai órára nem terveztem semmi komoly munkát, szóval elfoglalhatjátok magatokat.-utasított minket a tanár.-De előtte kérném a neveket.
Egy gyors bemutatkozás után mindenki keresett a tornateremben egy megfelelő helyet magának. A fiúk hamar összebarátkoztak és leálltak focizni. Mi lányok pedig egy matracon foglaltunk helyet.
-Szóval, ki ez a tag aki nagyon modortalan?-kérdezősködött Rachel.
-Egy srác a 10/B-ből.-mondtam, mire kérdőn nézett rám a két lány, hogy honnan tudom.-Quinn látta, ahogy bemegy a terembe, majd elmondta nekem.-tettem fel védekezően a kezem.
-Értem..-masszírozta meg az állát Abigail. Elbeszélgettünk egész órán, és úgy ítéltük meg, hogy a tesi tanárunk egész jó fej.
Visszamentünk az öltözőbe és átöltöztünk, majd visszamentünk a termünkbe. Következett egy nyelvtanunk, de előtte persze mindenki a büfé felé vette az irányt, mint ahogy én is. Hatalmas sor állt a büfénél, úgyhogy megmondtam Noah-nak aki már úgy is bent állt a sorban, hogy vegyen nekem egy perecet. Ameddig vártam leültem egy padra és kicsit jobban megszemléltem a sulit. Semmi érdekes nincs benne, csak egy iskola. 
-Tessék a pereced.-nyújtotta nekem, én pedig odaadtam a pénzt, és elment. Én még ott maradtam egy pár percig. Ez a mai napom második rossz ötlete volt.
-Na, valaki egyedül maradt.-nézett le rám a "most neked jövök" srác.
-Tudod, tök poén egyedül lenni, próbáld ki egyszer. Ja várj, a kis talpnyalóid sose hagynának egyedül, igaz?-néztem bociszemekkel az előttem álló 3 fiúra.
-Fogd be, oké?-mondta ellenzést nem tűrő hangon, de láttam, hogy nagyon jól szórakozik.
-Amúgy, megtudhatom a neved, mármint csak azért, hogy röhöghessek rajta?-kérdezte, én pedig kicsit gyanúsan néztem rá.
-Hát.. ha nagyon akarod.. de ez szuper titkos és SENKINEK SEMMILYEN esetben nem mondhatod el, megegyeztünk?-érdeklődtem, hatalmas vigyorral az arcomon.-Ashley Smith.-mutatkoztam be, de nem kezdett el röhögni ami egyből feltűnt. 
-Mi van, hol marad a röhögés?-kérdeztem.
-Ja hát, meggondoltam magam, nem röhögök, mert én ilyenre is képes vagyok.-nézett rám gúnyosan.-Aaron Fox.-mutatkozott be ő is.
-Oké-oké Róka, ez lesz a beceneved.-mosolyogtam rá.
-Ne merészeld!-kezdett el "fenyegetni".
-Hopp, bocsika, már mindegy.-hagytam annyiban majd felálltam és elmentem. Vissza mentem a terembe és helyet foglaltam Liam mellett aki szokásához híven telefonozott.
-Aa de jó lenne ha telefonozhatnék.-néztem a telefonjára.
-Hát, tedd azt?-kérdezett vissza furcsán.
-Le van merülve.-mondtam el a helyzetem.

A nap további része teljesen átlagos volt, nem találkoztam Aaron sem, maximum csak távolról. Utolsó óra után elindultam hazafelé. Ahogy beestem a házba, senkit nem találtam otthon. Chris még suliban volt, anyu pedig dolgozott. Úgyhogy elfoglaltam magam. Tanultam, edzettem, sorozatoztam meg minden ilyesmi. Olyan este 9 körül kaptam egy értesítést (a feltöltött telefonomról) "Aaron Fox ismerősnek jelölt" Hangosan felnevettem amikor megláttam, természetesen azonnal elfogadtam.


Folytatjuk