LITTLE HEART [jikook] × mprg. ✔︎

Chapter 07

Jimin halk szuszogásra ébredt. Meg akart fordulni, de az őt szorosan ölelő karok ebben megakadályozták. Elszorult a torka. Nem gondolkodott tegnap este tisztán, hagyta, hogy a vágy átvegye józan esze felett az irányítást. Amikor az alfa megcsókolta, köd borult az elméjére. Nem volt visszaút.

Fogalma sem volt, hogy mit mondjon Jungkooknak, ha felébred. Viselkedjen úgy, mintha ez az éjszaka meg sem történt volna? Vagy éppen úgy, mintha az egész hét nem is létezett volna? Teljesen tanácstalan volt. Beszélni akart a történtekről az alfával, de a gyomorgörcs nem igazán segített rajta. Mi van, ha ismét goromba és undok lesz vele? Mi van, ha az éjszaka folyamán nem az érzései, hanem csak és kizárólag a farkasa diktált? Jimin nem bírta tovább, lefeszegetve magáról Jungkook izmos karjait, majd arrébb mászva maga köré tekerte a félredobott takarót. A mozgolódásra az alfa is nyitogatni kezdte szemeit, majd véglet felébredve lassan felült. Oldalra pillantva egyenesen az omega szemeibe nézett. Sokáig egyikük sem szólalt meg, végül Jungkook törte meg a csendet.

-Jimin...- nyúlt keze után, de az omega elhúzódott tőle. Az alfa érezte Jimin illatán, hogy zavart, ideges és csalódott. Rosszul esett neki, hogy az omega bizalmatlanságot mutat felé, de nem hibáztatta érte. Meg akarta nyugtatni, jóvá akarta tenni, de fogalma sem volt, hol kezdje.

-Megbántottál.- mondta hirtelen Jimin, halkan, szinte nem is lehetett hallani.- Jobban, mint bárki más. Jungkook mélyet sóhajtva felelt.

-Tudom.

-Miért tetted?- kérdezte az omega, könnyektől csillogó szemeit az alfára vezetve.

-Bepánikoltam.- mondta Jungkook pár másodperc csend után.- Idejöttünk és a nászúton lévő idill eltűnt. Tele voltam munkával, be kellett hozni a lemaradást. Mire hazaértem, rettenetesen fáradt voltam, állandóan azon agyaltam, hogyan hozzak még több bevételt a cégnek, hogyan adhassak meg neked mindent, közben pedig elfeledkeztem a legfontosabbról, mégpedig rólad. Annyira tökéletes akartam lenni, hogy a számomra legfontosabb személyt az életemben hanyagoltam el. Emellett féltem férjnek lenni. Alfaként szégyennek éreztem, hogy tartok attól, hogyan legyek jó férj, hogyan legyek majd később jó apa. Nem kérem, hogy megbocsájts, csak azt akarom, hogy tudd, hogy rettenetesen sajnálom. Hibáztam, és ezt sosem bocsájtom meg magamnak. Alfaként és férjként elsődleges feladatom, hogy törődjek az omegámmal és vigyázzak rá, amit nem teljesítettem.

-Annyira megijedtem...- szipogta halkan Jimin, mire az alfa abbahagyta a beszédet.- A jelölés miatt éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem tudtam, hogy mi az konkrétan. Azt hittem, hogy az egészet csak eljátszottad, hogy nem szeretsz... még az is megfordult a fejemben, hogy találtál valaki mást helyettem. Annyira egyedül voltam... Azt hittem, hogy bármelyik pillanatban kidobhatsz.- törölgette könnyes arcát.

-Jiminie sosem tennék ilyet! Csak megijedtem és képtelen voltam félre tenni a büszkeségem és segítséget kérni.- mondta halkan az alfa, majd lassan közelebb araszolva Jiminhez húzta őt magához, hogy lágyan átölelhesse. Jimin könnyes arcát Jungkook mellkasába fúrva lélegezte be az eukaliptusz nyugtató illatát. Nem ő volt a hibás, ez pedig megnyugtatta.

-Szeretlek...- nyöszörögte az omega, lassan felpillantva szerelmére.

-Én is szeretlek, angyalkám.- mondta halkan Jungkook, majd az alacsonyabb ajkaira hajolva csókolta őt meg, ujjaival derekát simogatva.- Jóvá tudom ezt valahogyan tenni? Mit szólnál, ha az egész hétvégét együtt töltenénk? És minden szerdán közösen ebédelnénk és csütörtök délután randinapot tartanánk?- ötletelt az alfa, közben omegája hátát és haját simogatva.

-Én benne vagyok.- mondta halkan Jimin, lassan elmosolyodva. Melegséget érzett. Teljesen ellágyult az alfa próbálkozásaira, hiszen látta rajta, mennyire jóvá szeretné tenni.