LITTLE HEART [jikook] × mprg. ✔︎

Chapter 01

Az asztal gyönyörűen meg volt terítve, a bejárónő igazán kitett magáért. Jimin fejben meg is jegyezte, hogy majd ne felejtse el őt megdicsérni. Jeongguk – annak ellenére, hogy ő volt a vendég – Jimin mellé lépve húzta ki neki a széket, hogy az omega leülhessen. Jimin érezte az eukaliptusz simogató illatát, majdnem felnyögött a kellemes érzéstől. Ideges volt, mégis az alfa aromájának hatására kissé ellazult. Helyet foglalva az alfa megkerülte az asztalt, majd vele szemben foglalt helyet. Jimin mellett édesanyja foglalt helyet, vele szemben, az örökös mellett a vállalatvezető, az asztalfőn pedig Jimin édesapja. Szólni sem kellett, a bejárónő azonnal hozta is a gőzölgő levest.

-Micsoda illatok!- hunyta be szemeit egy pillanatra az idősebbik Jeon, mélyet szippantva a szobában keringő leves illatától.

-Úgy bizony! Jómagam készítettem, ám Jimin egész végig segédkezett, nélküle azt sem tudnám, hol áll a fejem.- nevetett a nő zavartan. Jimin arca halvány pírba borult, amint tekintete találkozott a vele szemben ülőével. Annyira helyes volt és férfias, éppen ezért még idegesebb lett, hogy megfeleljen neki és édesapjának is. Ennek hatására epres illata is felerősödött, de még mielőtt bárki is észre vette volna a változást, Jeongguk a segítségére sietett. Farkasa nyugtatni próbálta lunáját, közben szemkontaktust tartva halványan elmosolyodott. Minden rendben. És innentől kezdve Jimin egyáltalán nem tartott semmitől. Igaz, a kezdeti idegessége azért megmaradt, de egészséges mértékben. Már most tudta, hogy ha a férfi valamilyen csoda folytán őt választaná, igent mondana. Vonzotta őt a külseje, az illata, a magabiztossága. Tetszett neki, hogy kissé titokzatos és figyelmes, hogy úgy bánik vele, mint valami kinccsel. És Jimin továbbra is a kincse akart maradni. Eldöntötte, hogy bármennyire izgul is, eléri, hogy a vállalatörökös őt válassza.

A vacsora szerencsére nem telt csendben. A felnőttek azonnal beszélgetésbe elegyedtek, míg a két fiatal a legtöbbször csak szemezett egymással. Kiderült, hogy Jeongguknak van egy bátyja, aki orvos és alfa feleségével második gyermeküket várják. Jimin kissé megkönnyebbült, hogy nem őt beszéltetik, emellett élvezte, hogy az alfa csendben őt fürkészi. Érezte a belőle áradó dominanciát, lunája pedig majd' meg bolondult ezért. Igyekezett féken tartani ösztöneit, hiszen nem akart felhajtást okozni meggondolatlanságával. Természetesen első heatje után kénytelen volt megtanulni kordában tartani lunáját, de amint Jeongguk megjelent, kissé úgy érezte, kezdheti az egészet elölről.

-És mondd csak, Jeongguk, elbírsz azzal a sok munkával, amit a cégnél végzel?- kérdezete az alfát Jimin édesapja, mire az letéve evőeszközeit lassan elmosolyodott.

-Kötelességem elbírni vele, hogy a jövőben megfelelően vezethessem a céget. Szeretem a munkámat, szeretek édesapámmal dolgozni, emellett az alkalmazottak megbízhatóak és együttműködőek, szóval nincs okom panaszra.- bólintott, Jimin pedig apró mosolyra húzta ajkait. Le volt nyűgözve. Most már értette, hogy édesanyja miért volt ennyire bepörögve. Ez a férfi teljesen elképesztő.- Természetesen, a későbbiekben egy fárasztóbb nap után jól fog esni hazamenni, hogy eltölthessek egy kis időt az omegámmal.- tette hozzá, Jimin lunája pedig szó szerint megbolondult. Az asztal szélébe kellett kapaszkodnia, hogy egy mély levegőt véve lenyugtassa magát.

-Biztos vagyok benne, hogy Jimin mindent megtenne annak érdekében, hogy kellőképpen kipihenhesd magad.- az omega anyja repesett az örömtől. Jimin még sosem látott ekkora vigyort az arcán, pedig ez a nő állandóan mosolyog.

-Afelől semmi kétségem.- Jeongguk a tekintetét Jiminébe fúrva ismét elmosolyodott. Jimin majdnem lefordult a székről. Egyértelmű, hogy tetszik az alfának, de ennek koránt sincs vége. Amilyen szerencsétlen, simán elronthatja.