Cseppet sem átlagos nyaralás // Kempf Zozo

3.

A szabadstrandig vezető úton elég furán nézhettünk ki, ugyanis Zozo a kamerájának beszélt a RideZone táboros infókról, meg a nyaralás részleteiről. Ő volt a felvezetőnk, elvolt magának ott elől a kamerával. Mögötte mentünk mi Petrával, és azon vitatkoztunk, hogy a Született feleségek első vagy a harmadik évada sikerült e jobbra, amit persze nem tudtunk eldönteni a strand bejáratáig. Mögöttünk pedig Patrik és Imi jöttek, és fél füllel hallottam, hogy arról vitatkoznak, hogy a KFC vagy a Meki e a jobb. Az igazat megvallva, nem tudom mi lett az eredménye, mert lekötött a gondolat, hogy csak öten vagyunk, de olyan hanggal járunk mint egy kisebb násznép. A strandhoz érve Zozo elrakta a kameráját (persze miután vett fel pár vágóképet), majd együtt bementünk a kapun. Elég sok kisgyerekes család volt, szó szerint majdnem hasra estünk a gyerekekben, de voltak hozzánk hasonló fiatalokból álló csoportok is. Gyorsan lepakoltunk egy helyre, és még a ruhánkban a stég széléhez sétáltunk, hogy megnézzük, milyen a víz. Én guggolva lógattam bele a kezem a vízbe, mikor is valaki meglökött hátulról. Riadtan elkaptam a kezet, ami meglökött, és magammal rántottam, így együtt estünk bele az amúgy kellemes hőmérsékletű vízbe. Szuperül indul ez a nyaralás is. Ijedten rúgtam fel magam a Balaton aljáról, és csodálkozva meredtem a tőlem pár centire álló Zozóra. Ez megőrült?

-Neked mégis mi bajod van? - kérdeztem, miközben kisimítottam egy vizes tincset az arcomból.

-Semmi! Esküszöm véletlen volt! - tette fel a kezét védekezően, mire hitetlenkedve rá néztem.

-Milyen a víz? - guggolt le hirtelen mellénk Imi, mire gyilkos tekintettel fordultam felé. Értette a helyzetet, azonnal visszavonulót fújt, mire ismét Zozo felé fordultam, de már megszólalni nem tudtam, ugyanis pár lépésnyire tőlünk egy bomba csapódott a vízbe. Egy bomba, amit Patriknak hívnak. Feladtam a gyilkos tekintettel bámulást, és a stéghez úsztam, felkapaszkodtam rá, majd levettem a csuromvizes ruhámat, leterítettem a cuccainkhoz, hogy megszáradjon, majd a szintén bikinire vetkőzött Petrával nekifutottam, és ugrottunk egy bombát. Imi jött utánunk egy szaltóval (felvágós), mire oldalra úsztam, hogy ne temessenek be a hullámok.

-Ne haragudj - úszott mellém Zozo, mire riadtan össze rezzentem.

-Nem gond - feleltem, majd vissza fordultam az éppen ugró Patrik felé, aki a levegőben szívet mutatott nekem és Zozónak. Ez a srác tényleg nem normális! Pont mint a tesója, aki épp felvett a nyakába, hogy "kakasviadalozzunk".

Patrik azonnal benne volt a játékban, de legnagyobb meglepetésemre nem Petrát vette a nyakába, hanem Imit. Mégis hogyan győzzem le Imit?! Mindegy, próba-cseresznye, ahogy Petra mondaná. Ez a csodás küzdelem pontosan 10 másodpercig tartott, ami elég nagy büszkeséggel töltött el, elvégre Imi elég jó kondiban volt, ráadásul egy fejjel magasabb mint én, úgyhogy elég kevés esélyem volt. Zozo büszkén megborzolta a hajamat (sosem akar erről leszokni?), mire felvigyorogtam rá.

-Na, ki jön ellenem? - kérdezte Petra, mire lelkesen először rá, aztán Imire néztem. Naná hogy benne vagyunk. Zozo kiment a partra, hogy felvegye, én pedig pár pillanattal később már Imi nyakában ültem, és Petrára vigyorogtam, aki enyhén rettegve nézett vissza rám. Nem csodálom, Imivel elég jó párost alkotunk. Most viszont a stéggel voltam szembe, ahol Zozo vizes felsőtesttel, és a szemébe hulló vizes hajjal kamerázott minket. Ez egy másodpercre elterelte a figyelmemet, a következő pillanatban pedig már rúgtam fel magam a Balaton aljáról. Amint felértem Petra és Patrik vigyorgó, valamint Imi csodálkozó fejét láttam meg.

-Hagytam őket nyerni - tettem fel a kezem, mire Petra és Patrik egyszerre fröcsköltek arcon. Na, köszi.

Még játszottunk pár kör kakasviadalt, majd Imi előállt élete legnagyobb tervével : szerezzünk vízibiciklit. Patrik elszaladt pénzért, mi pedig addig megkerestük az árust, majd leegyeztettük, hogy másfél órára szeretnénk elvinni, majd Petrával kiválasztottunk egy rózsaszín, delfines vízibiciklit. A fiúk először jót nevettek rajta, azt hitték viccelünk, viszont mikor meglátták az arckifejezésünket rájöttek, hogy ez komoly. Zozo lemondóan vette a kezébe a vízálló go-Pro-ját, majd Patrikkal beültek, hogy majd ők tekernek, mi hárman, a potyautasok pedig élveztük az ingyen fuvart. Az idő csodálatos volt, a víz tiszta, én pedig Zozo válla fölött néztem előre, és akaratlanul is a vállára tettem az államat. Már épp elmerültem volna a táj szépségében, mikor azt éreztem, hogy valaki néz. Felemeltem a fejem, és találkozott a tekintetem Petráéval. Csak megvontam a vállam, ő pedig szélesen vigyorgott. Pf. Mikor megálltak a fiúk, Zozo után én is lecsúsztam a csúszdán. Először megijedtem, mélyebb volt a víz, mint amire számítottam, de valaki felrántott a víz alól, és szorosan fogta a csípőmet. Csodálkozva néztem Zozóra, aki még mindig szorosan tartott.

-Tudok úszni - mondtam, és próbáltam nem gondolni arra a tényre, hogy pár centire van az arca az enyémtől.

-Tudom - közölte, mire meglepetten felhúztam a szemöldököm, majd pedig miután elengedett, vissza úsztam a létrához, hogy újra csússzak, de az agyam akaratlanul is Zozo körül forgott. Hülye Kempf Zozo. Mindig eléri, hogy az ember rá figyeljen.