Cseppet sem átlagos nyaralás // Kempf Zozo

7.

10 perc múlva már teljes létszámmal ültünk az asztalnál. Mondjuk Patrik ruhájából folyt a víz, de az nem lényeg. Én Petra és Imi között ülve ettem a májkrémes kenyeret, amit Imi csinált nekünk (?), és a Patrik VS. Zozo vitát hallgattam, ami baromi vicces volt, ugyanis már gyerekkori sérelmeket is felemlegettek. Azon különösen nevettünk, mikor Zozo felhozta, hogy a 6 éves Patrik belökte a 10 éves Zozót a Gyulai vár melletti tóba. Na, ott félre nyeltem a kenyeret, és Petrával vissza vonultam a konyhába vizet inni. Mikor vissza értünk, a fiúk már abba hagyták a vitát, úgyhogy nem volt több fulladás veszély, nyugodtan vissza ülhettem.

-Mi lenne, ha elmennénk Bolgárra bobozni? - kérdezte Imi hirtelen, mire mi mind lelkesedni kezdtünk, és elsiettünk öltözni, hogy minél hamarabb indulni tudjunk. Én Imivel és Zozóval versenyeztem fölfelé a lépcsőn, ugyanis mi, 20 és 23 éves érett "felnőttek" úgy lázba jöttünk a bobozás gondolatától, hogy újra gyerekek lettünk. Nem mintha eddig nagyon érettek lettünk volna... Na mindegy. Besiettem a szobámba, összeszedtem pár ruhadarabot, majd beviharzottam a fürdőbe, hogy felöltözzek. Akkor menjünk bobozni😇

20 perccel később egy piros nadrágban és fekete pólóban ültem Zozo mellett az Alfában, és kamerával vettem a magyarázását. Hátul Petra és Imi beszélgettek, Patrik pedig Csepivel beszélgetett, aki nem tudott jönni, mert eltörte a kezét. Mikor Zozo abba hagyta a beszédet, pont megérkeztünk, úgyhogy bekanyarodott a parkolóba, mi pedig kiszálltunk. Amíg Zozo elment jegyet venni, addig mi eldöntöttük, hogy Petra megy Patrikkal, én meg megyek Imivel, Zozo pedig egyedül, aztán cserélünk.

A kapunál bevártuk a go-Pro-s Zozót, majd Petráék miután elindultak felfelé, mi is beszálltunk Imivel. Még hallottam, ahogy Zozo a go-Pro-nak magyaráz, majd mi is elindultunk felfelé. Imi készített pár képet, majd pedig elindultunk lefelé. Imi vezetett, és sajnos nem fékezett. Egyszer sem. Olyan gyorsan mentünk, hogy a még sikítani is elfelejtettem, közben pedig attól rettegtem, hogy valamelyik kanyarban kirepülünk. Mikor leértünk villámgyorsan szálltam ki a bobból, nehogy még egy kört menjek vele. SOHA TÖBBET. Lent Petrával megbeszéltem, hogy most ő megy Imivel (túl boldog volt), Zozo meg mondta, hogyha akarok, mehetek vele. Hát jó. Most én és Zozo mentünk először, és felfelé menet, miközben vágóképeket vettem fel neki, tök normálisan beszélgettünk. Jót tett ez a reggeli lökdösődés, én amondó vagyok. Mikor felértünk azonnal mehettünk is. És azért még egy vicces infó: Zozo se nagyon szeret fékezni. De lassabban ment, mint Imi, hála a jó égnek, de vele sem megyek többet, az is biztos. Őrült.