Cseppet sem átlagos nyaralás // Kempf Zozo

6.

Reggel, mikor kinyitottam a szemem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, kellett pár pillanat, mire rá jöttem. Álmosan megdörzsöltem a szemem, majd a telefonom órájára pillantottam, ami nyolcat mutatott. A hajamat gyorsan felfogtam egy hanyag kontyba, majd a szürke pizsimben és az indokolatlanul jelen lévő nyuszis mamuszomban kicaplattam az erkélyre. A nap már most melegen sütött rám ahogy a korlátnak támaszkodtam, és a Balatont kezdtem nézni. A tegnap estén gondolkodtam, pontosabban azon, hogy komolyan Zozo hozott e haza a hátán. Kissé kínosan éreztem magam, amiért a nyűgös énemmel is találkozott, úgyhogy hirtelen felindulásból bementem Zozo szobájába. Az igazat megvallva fogalmam sincs, miért mentem be, ugyanis Zozo még a takarójába csavarva feküdt az ágyon, felém fordulva, és még bőven aludt. A haja kócos volt, de baromira jól állt neki. Megráztam a fejem, majd a fal melletti kis fotelhez léptem, és felkaptam egy kék díszpárnát, aztán Zozóhoz osontam. Nem ébredt fel a ninja lépteimre, úgyhogy még utoljára ránéztem a nyugodt Zozóra. Miért nem lehet mindig ilyen? Mármint, békés. Halkan felemeltem a párnát, majd egy óriásit csaptam Zozo oldalára, aki azonnal felkelt rá, és ijedten ült fel.

-Mi a...? - kérdezte döbbenten, majd dühösen rám pillantott. Ó, basszus.

Riadtan néztem Zozóra, aki egy nem túl szalonképes káromkodás után dühösen meredt rám.

-Jó reggelt? - próbáltam menteni a menthetőt, mire Zozo hangosan kifújta a levegőt, és a hajába túrt.

-A szívinfarktust hoztad rám, ugye tudod? - kérdezte halvány mosollyal, mire megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Nem öl meg korán reggel. Szupi.

-Az volt a cél - nevettem el magam, majd lehuppantam mellé az ágyra, ő pedig mellém ült. Mintha nem is lett volna a tegnapi vita.

-Idegesítő vagy - közölte pár perc csend után, mire széles vigyorral felé fordultam.

-Tudom, és köszönöm - mosolyogtam rá, mire meglökött a vállával. Én pedig vissza löktem. És ő megint meglökött, csak most erősebben, én pedig minden létező erőmet beleadtam a következő lökésbe. Viszont Zozo kábé kismilliószor erősebb nálam, úgyhogy a következő lökésénél leestem az ágyról, és hangos csattanással terültem el a földön. Pár pillanat múlva Zozo riadt feje jelent meg fölöttem.

-Élsz még? - kérdezte, és a kezét nyújtotta felém. Kis habozás után elfogadtam, és hagytam, hogy felhúzzon, és nagyon közel találtam magam Zozóhoz. Annyira meglepődtem, hogy mozdulni is alig bírtam, viszont hamar rá jöttünk, hogy valami nem oké, és mikor Imi hangosan becsapta a szobája ajtaját én zavartan megráztam a fejem, majd az erkélyen keresztül visszamentem a szobámba. Mi baj van velem???

Vártam pár pillanatot, amíg Imi "halkan" bezárta a fürdő ajtaját, majd leosontam a földszintre, kinyitottam a hűtő ajtót, majd kivettem belőle egy Twixet, és enni kezdtem. Pár pillanat múlva nyikorogni kezdett a lépcső, és Zozo jelent meg a lépcsőfordulóban. Komolyan?! Unottan forgattam a szemem, majd mikor megállt a pult másik oldalán, felé nyújtottam a megmaradt Twix szeletet. Csodálkozva rám nézett, majd elvette tőlem, aztán továbbra is engem nézve beleharapott. Most komolyan azt hiszi hogy megmérgezem, vagy mi? Csendben álltunk egymással szemben, és ettük a csokit, majd hirtelen kinyílt a földszinti szoba ajtaja, és Petra jelent meg mosolyogva.

-Jó reggelt - köszönt, majd hozzánk sétált, és öntött magának egy pohár narancslevet.

-Neked is - mosolyogtam vissza rá.

-Viszont. Hol van az öcsém? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Zozo is.

-Még alszik - közölte Petra furán, mire Zozo elmosolyodott és a csaphoz lépett, majd töltött egy pohár vizet, aztán megindult a szoba és ezzel együtt Patrik felé. Menet közben össze találkozott a kockás pizsinaciban lefelé siető Imivel (csak nadrág volt rajta, póló nem. Pf), aki csodálkozva meredt rá.

-Patrik szomjas - felelt Zozo a fel nem tett kérdésre a vállát vonogatva, majd beosont Patrik szobájába, pár pillanat múlva pedig hatalmas üvöltés és válogatott káromkodás hallatszódott, belőlünk pedig kirobbant a röhögés. Érdekes lesz ez a nap is úgy látom.