Cseppet sem átlagos nyaralás // Kempf Zozo

2.

Hirtelen nem is tudtam, mit érzek pontosan. Az alatt a 10 másodperc alatt, amíg kiértem az ajtóhoz, kismillió érzés futott végig rajtam : izgultam, örültem, féltem, lelkesedtem és dühös voltam. Mondjuk, a düh az magamnak szólt, amiért nem tudom össze szedni normálisan a gondolataimat. Fújtam egyet, aztán kinyitottam az ajtót, és elvigyorodtam. Patrik, Imi és Zozo egymás mellett állva néztek vissza rám, mire sorban lepacsiztam velük, és beengedtem őket. Mikor Zozo mellém lépett, meg borzolta a hajamat, mire összehúzott szemmel néztem rá. Ő csak elvigyorodott, majd ő is üdvözölte anyut, Patrik pedig megcsókolta Petrát, amit mi Zozóval türelmesen kivártunk, Imi viszont fintorgott egy sort.

-Pfuj, szerelmesek - forgatta a szemét, mire nevetve felnéztem rá, majd a tekintetem tovább haladt Zozóra, aki szintén rám nézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem, és inkább vissza mentem a szobámba a sporttáskámért, amit még mindig nem tudom, miért, a szobám közepére raktam. A vállamra kapva kivittem a szobából, és kint Zozo nagylelkűen elvette tőlem, és kivitte a kocsihoz, magával rángatva a gerlepárt és a folyton átkozódó Imit, én pedig szorosan megölelgettem anyát, és mondtam neki, hogy adja át apunak, hogy őt is puszilom (éjszakás, nemsokára ér haza), majd a pultról felkaptam a telefonom, és kisiettem a piros Alfa Romeo-hoz. Az Alfában Imi, Patrik és Petra ültek hátulra, én pedig Zozo mellé az anyósülésre.

-Flo, fogod a kamerát? - kérdezte Zozo, mire bólintottam, ő pedig a kezembe nyomta a kamerát. Gyorsan bekapcsoltam, majd Zozo felé fordítottam, és venni kezdtem. - Na sziasztok fiúk, lányok, ez a videó egy heti vlogot fog magába foglalni, ugyanis leutazunk a Balatonra - hadarta Zozo az utat figyelve. - Itt van velem Patrik - mondta, én pedig hátra fordítottam a kamerát, mire Patrik vágott egy hülye fejet. - Petra és Imi - sorolta tovább Zozo, én pedig rutinszerűen csak egy pillanatra mutattam Petrát, majd Imi felé fordítottam a kamerát, és rá közelítettem, mire ő elkezdte húzogatni a szemöldökét. Csábos. - És Flo - fejezte be a bemutatásokat, én pedig Zozót kezdtem venni megint. - Mondom Flo - vette el a kezemből a kamerát, és felém fordította, mire elnevettem magam, és vissza szereztem a kamerát. - Szóval. Öt napot leszünk a Balatonnál, erről láthattok egy kis összefoglalót majd - fejezte be, én pedig kikapcsoltam a felvételt, és leraktam a kamerát. A többiek elkezdték az insta story-k gyártását, én pedig Zozóval vitatkoztam, hogy a Pink vagy a 5SOS számok a jobbak, és ezzel teljesen jól el is voltunk. Na igen, ez nálunk örök vita, sosem jutottunk még egyről a kettőre, így mikor Zozo felhozta a témát, Patrik, Petra és Imi egyszerre sóhajtottak fel. Nem egyszer hallgatták már végig, és nem is ez lesz az utolsó alkalom, az is tuti.

A Balatonig vezető úton már félig beleőrültem a vitába.

Zozo olyan hülye érveket hozott fel, amitől nevethetnékem támadt, és még ő volt megsértődve, mikor kirobbant belőlem a röhögés. Néha úgy tudom utálni a srácot. A többiek elvoltak maguknak ott hátul, Imi zenét hallgatott, Patrik és Petra pedig tök aranyosan suttogtak egymásnak. Őket nézve eszembe jutott, mikor mondtam nekik, hogy néha szeretem, néha pedig utálom Zozót, de Petra szerint ez normális. Én ebben kételkednék, de Zozo néha tényleg cseszettül idegesítő, és akármennyire is bírom, néha a hátamon kimegy. Szerencsére valahol félúton abba hagytuk a vitázást, így az egyetemekről meg a Pesti életről beszélgettünk, meg mindenféle hülye sztorikat elevenítettünk fel. Én néha vettem vágóképeket a videó montázsához, mert tudom, hogy Zozo szokott bele rakni ilyeneket, majd végre megérkeztünk Balatonlellére. Igaz, az Alfában maxon ment a légkondi, de így is dög meleg volt, és mikor megláttuk a kis házat, ahol lakni fogunk, elképesztően megörültünk.

-Végre már! - mászott ki a kocsiból Patrik amint megállt az Alfa. Én odaadtam Zozónak a kamerát, és sikeresen végig néztem, ahogy leveszi a pólóját. Hogy lehet az, hogy ő már június végén barna??? Én csak a szemöldökömet felvonva meredtem rá, mire megvonta a vállát.

-Meleg van - közölte, mire a fejemet rázva elnevettem magam, és a többiek után indulva besiettem a házba, ami fantasztikus volt! Két szintes volt, négy szobával (három fent, egy lent), két fürdővel (egy fent, egy lent) egy konyhával, és egy hatalmas erkéllyel. Petra és Patrik befoglalta az alsó szobát, így a két fiúval álltam meg a lépcső tetején.

- Na jó, enyém az erkélyes - közöltem, mire a két fiú eldöntötte, hogy a maradék két szoba kié (Zozo jön mellém) majd pedig a cuccainkat felhozva bezárkóztunk, és át öltöztünk, ugyanis kitaláltuk, hogy megyünk a strandra.

Az egyszerű fekete bikinimre felkaptam egy kék ruhát, majd a hajamat felfogtam, és feltoltam a napszemüvegemet a fejemre, majd pedig leültem az ágyra, és írtam anyának, hogy minden rendben, megérkeztünk. Amint leraktam a telefonomat, kopogtak. Már indultam volna az ajtó felé, mikor leesett, hogy valami nem stimmelt vele. Mégpedig az, hogy üveges hangja volt. Az erkélyajtó felé kaptam a fejem, és megláttam a fekete nadrágot, és sárga trikót viselő Zozót, mire a homlokomat ráncolva az ajtóhoz léptem, és kinyitottam azt.

-Szia - köszönt, mintha ez lett volna a legnormálisabb dolog a világon.

-Hogy kerültél ide? - tértem ki arra az apró részletre, ami engem a legjobban érdekelt.

-Közös az erkélyünk - közölte, mire csodálkozva kiléptem a kis teraszra, és szemügyre vettem a másik ajtót, ami erre az erkélyre vezet. Zozo ajtaját. Basszus.

-Hát ez... Jó? - néztem fel rá furán, majd a korláthoz léptem, és a távoli Balatont néztem. Pont ráláttam, a vízen pedig gyönyörűen csillogott a napsugár.

-Szép, igaz? - lépett mellém Zozo, mire bólintottam, anélkül hogy rá néztem volna.

-Flo, Zozo, jöttök? - hallottam meg Petra hangját, mire Zozo kíséretében lesiettem a lépcsőn. Hát akkor menjünk fürödni.