Cseppet sem átlagos nyaralás // Kempf Zozo

Epilógus

Ma van két éve, hogy Zozónak és nekem egy nyaralás alatt felfordult az életünk. Megnyugtatok mindenkit, nem cáfoltuk meg magunkat, ugyanúgy folytattunk mindent, mint ahogy előtte volt. A legkisebb hülyeségen is képesek voltunk világháborút kirobbantani, de ami nem változott, hogy nem tudtunk egymás nélkül élni, és számomra ez volt a legfontosabb. A közös albérletünk nappalijában ültem, és a magam elé lerakott kis tárgyat néztem könnyes szemmel, mert nem tudtam elhinni, hogy igazi. És erre a legjobb időpontban jöttem rá. Zozo szerencsére nem volt otthon, így nem láthatta, hogy először ledöbbenek, aztán sírva nevetek, majd pedig át kopogok a szomszédban lakó Petrához és neki is megmutatom. Ma én főzök vacsorát, ugyanis tavaly ő vitt el étterembe, és közöltem, hogy idén én akarom meglepni. Nem is tudja, hogy milyen meglepetésem van a számára. A kis tárgyat beraktam egy díszdobozba, és a párnám alá rejtettem, majd pedig egész délután a konyhában álltam, és Zozo kedvenceit csináltam. Mikor kész lettem, felvettem egy halvány rózsaszín ruhát, és megterítettem. Zozo most időben ért haza, és mosolyogva nyomott egy csókot a számra.

-Boldog évfordulót - suttogta két csók között, én pedig mosolyogva viszonoztam. Együtt ültünk le az asztalhoz, és kíváncsian néztünk a másikra, hogy ki kezdi az ajándékozást.

-Légyszi, hagy én - kértem, mire bólintott, én pedig remegő kézzel adtam át neki a kis dobozt, amit óvatosan kinyitott. A szeme elkerekedett, és felváltva nézett hol rám, hol pedig az ajándékára.

-Flo, te... Kisbabánk lesz? - kérdezte, mire a könnyeimet nyelve szorgalmasan bólogattam. Zozo széles mosolyra húzta a száját, oda pattant mellém, és egy hosszú csókot nyomott a számra majd pedig a zakója zsebében kotorászott. Először nem értettem, de aztán térdre ereszkedett előttem, és úgy nézett az elkerekedett szemembe. - Flo... Te vagy az életem, és most... Most bizonyosodtam meg róla, hogy nekünk együtt kell lennünk. Az, hogy kisbabánk lesz... Életem egyik legnagyobb öröme. A másik az lenne, ha hozzám jönnél feleségül - nyitotta ki a kis dobozt, mire a könnyeimmel küszködve a nyakába borultam, és zokogva ismételgettem, hogy "igen".

Mert hogy ez minden vágyam. Ő. Zozo.

//Esküszöm nem tudom hová tenni ezt az egész sztorit de legalább az epilógus cute :) És eskü nem szidom olyan sokat a 15 éves "író" énem :,)