Cseppet sem átlagos nyaralás // Kempf Zozo

14.

A szórakozóhely tágas volt, a neon fények alatt körülbelül velünk egy idősek táncoltak a szörnyűbbnél szörnyűbb remixekre. Én személy szerint sosem szerettem remixeket hallgatni, és zsúfolt helyeken rángatózni, de mivel Petra találta ki, igyekeztem jópofát vágni az egészhez. Petra és Bogi között álltam egy ideig, onnan figyeltem az embereket, majd eldöntöttem, hogy szerzek valami innivalót, mivel a fülledt és teljesen megállt levegő nem tett túl jót, úgyhogy Zozo és Zsolti mögött haladva (ők törték az utat) a pulthoz verekedtük magunkat, és kértünk mindenkinek dobozos kólát, majd visszamentünk, és el kezdtünk beszélgetni.

Bogi próbálta oldani a feszültséget, és hol engem, hol Petrát kezdte rángatni, hogy "táncoljunk". Olyan 11 óra utánra kezdett ténylegesen feloldódni a hangulat, már majdnem mindenki táncolt, és jól éreztük magunkat. Én hol Bogival és Petrával, hol Zozóval és Gerivel táncoltam. Olyan éjfél után lehetett az idő, mikor Geri közölte, hogy beszélni akar velem, úgyhogy a Geri által tört ösvényen eljutottunk a wc-kig, ahol legalább már nem volt tömeg, és a zene sem volt fülsüketítő, csak a mellkasomban éreztem a dübögését, ami nem volt túl kellemes.

-Flo... - fordult felém Geri, én pedig kíváncsian néztem rá.

Geri egy ideig nem mondott semmi többet, csak kínosan bámultuk egymást, majd hirtelen egy gyors mozdulatot tett, amit szemmel alig bírtam követni, a következő pillanatban pedig már csókolt is. Ezt én egyáltalán nem értettem, csak elkerekedett szemmel néztem az ő csukott szemét, és nem tudtam mit tegyek. Csak álltam ott mint egy szerencsétlen, és nem mertem ellökni sem. Mikor végre elszakadt a számtól, én csak pislogtam rá döbbenten.

-Geri, én...- kezdtem, mire Geri idegesen a hajába túrt.

-Basszus, Flo, sajnálom! - mondta, mire megráztam a fejem.

-Nem baj, csak... Ne haragudj... - tűrtem a fülem mögé egy hajtincset.

-Én sem gondoltam így. Sajnálom - mondta Geri ismét, én pedig elléptem mellőle azzal a céllal, hogy vissza megyek a többiekhez. És ekkor találtam szembe magam a folyosó végén álló Zozóval. Aki persze látott mindent. Francba!

-Zozo... - suttogtam, mire Geri is megpördült a tengelye körül.

-Francba! - tört ki belőle, én pedig már indultam volna az idősebbik Kempf felé, mikor Zozo megrázta a fejét, és elindult vissza. Ne, ne, ne, ne, ne! Ijedten néztem Gerire, majd gondolkodás nélkül Zozo után indultam a tömegbe.

Átverekedtem magam a tömegen a többiekig, de párszor majdnem eltapostak (nem nőttem túl magasra, nem tudom említettem e már), és megkocogtattam Patrik vállát.

-Nem láttad Zozót? - kérdeztem kiabálva, amint lenézett rám. Csak megrázta a fejét, hogy nem, én pedig a kijárat felé kezdtem törni az utat. Minek van itt ennyi ember? És én minek vagyok itt egyáltalán?

Az ajtón kilépve mindkét irányba elnéztem, de sehol nem láttam Zozót. Hogy tudott így felszívódni?? Idegesen visszamentem a többiekhez, akik azonnal látták hogy baj van, és egyből körül álltak. Kiabálva elmondtam, hogy Zozo konkrétan felszívódott, és most egyáltalán nem találom sehol. A csókot Gerivel véletlenül kihagytam. Véletlenül. Nos, hajnali egykor esélytelen volt megtalálni Zozót, ugyebár bárhol lehetett, de azért a fiúk körbe nézték a helyet kint, mi pedig Bogival és Petrával bent próbáltuk megtalálni. De sehol nem volt. Én már sírógörccsel küzdöttem, mikor Petra kijelentette, hogy az Alfa kulcsa nála van. Úgy döntöttünk, hogy szétválunk, Bogiék nézzenek szét arrafelé amerre ők laknak, mi pedig visszamegyünk a szállásra, és arra keressük Zozót. Elbúcsúztunk, majd egész úton a nyaralóig az ablakra voltunk tapadva, hátha valami csoda folytán megtaláljuk Zozót. De semmi. A házba belépve egyből felrohantam a lépcsőn, be egyenesen Zozo szobájába, de ott sem volt. A nyaralás eleje óta most először aludtam el aggódva. Mi van ha baja esik?

//Esküszöm elmehetnék brazil szappanopera meg a török sorozat írónak HELP 😭