Éljünk a Mában! - Marics Peti ff//BEFEJEZETT//

6. - Mert....

Peti

"h.petraa_ : Muszáj találkoznunk!" - olvastam újra el az üzenetet. Átfutott az aggodalom. Mi van ha megint történt vele valami?
"én : Baj van?"
"h.petraa_ : Nincs, vagyis nem tudom.."
"h.petraa_ : De tudunk találkozni?"
"én : Persze, hol es mikor?"
"h.petraa_ : Rakpart, fél kilenc. Ne késs!"

Először is, mit akarhat ami ennyire sűrgős? Előbb még lekoptatott, most meg találkozni akar? Mi van ezzel a lánnyal?
-Figyeljetek skacok, én asszem lelépek! - szólaltam fel, mire a többiek abba hagyták a duruzsolást, s rám figyeltek.
-Miért? - érdeklődött Spacc.
-Közbe jött egy fontos dolog, azt elintézem. Valaki kidob a rakpartnál?
-Mi van a rakparton? - tette fel a kérdest Zoé. Mindenki furán nézett rám.
-Biztos csajjal találkozik. - rántott vállat Brunó. Megvakartam a tarkóm.
-Úristen! Hogy hívják? - kérdezte Zsófi.
-Kit? - kérdezték a srácok és én egyszerre.
-Hát a lányt! - morogta Zoé.
-Komolyan mekkora barmok vagytok! Nem esett le? - röhögött Brunó barátnője.
-Jól van már! Na de ha tényleg csajjal találkozol, ki az? - nézett rám Milán is.
-Petra, de... - kezdtem volna, de végig se hallgattak. A társaság összes tagja minden féle dolgot kezdett el kitalálni, hogy biztos ezért találkozunk, meg azért. A fiúknak az is feltűnt, hogy ez még mindig az a csaj, akivel kavartam. - Nem kell kombinálni! Csak beszélni akar. Semmi sem lesz köztünk! - forgattam meg a szemem. - Na akkor valaki kidob?
-Kidoblak én mindjárt az ablakon! - nevetett Zoé, Zsófival együtt.
-Hahaha... - játszottam meg magam, majd újra a srácokra néztem. Vigyorogva álltak fel, s húzták fel a lányokat is. Felvették a cipőjüket, s kislisszoltak az ajtón, én pedig néztek, hogy mi van?! - Remek.. - motyogtam. Utánuk battyogtam, beültem előre a buszba. Milán beindította az autót, és elindultunk. Fél kilenc előtt érkeztünk meg. Egy alakot véltem felfedezni, s biztosra mertem venni hogy az Petra. - Kössz! - pacsisztam le a srácokkal, majd kiszálltam az autóból.
-Sok sikert! - szóltak utánam, én pedig egy szemforgatással díjaztam.

-Szia. - köszöntem a lánynak, mikor elé értem.
-Szia. Látom elkisértek páran. - bökött a hátam mögé, ahol még ott állt a furgon, s az ablakok levoltak tekerve, onnan sasoltak a srácok.
-Ne is mondd! - sóhajtoztam. - Egy perc és nem lesznek itt. Ígérem. - elővettem a telefonom, s egy gyors SMS-t írtam Milonak.
"én : Jo lenne ha lelepnetek!" - hamar jött is a válasz.
"Milo : Csak nezzuk a holdat, innen nagyon szep:)"
-Kopjatok le! - kiabáltam, a lány csak nevetett.
-Jóvan'. - üvöltött vissza Spacc. A busz lámpái felgyulladtak, s elindult a barátaimmal együtt.

-Na végre.. - fordultam végre a lány felé. - Szóval?
-Szeretném a segítségedet kérni. Mármint, ha nem mész bele, megértem, de jelenleg csak te segíthetsz. - motyogta zavartan.
-És miről lenne szó?
-Szóval, van egy fiú...
-Ó!
-Csak hallgass végig! - csapott a mellkasomra. Feltartottam a kezem, jelezve hogy csak nyugodtan. - Ne mosolyogj, mert letörlöm a képedről!
-Kezdek félni, úgyhogy folytasd nem szólok egy szót sem!
-Remélem is! - biccentett. - Nah szóval, az a srác az egyik barátom, aki érez valamit irántam, és hiába mondom neki hogy én nem úgy tekintek rá, mégis folyton evvel zaklat. És lehet hogy kicsúszott a számon, hogy van barátom. Aztán lehordott mindennek, de persze nem hitte el. Úgyhogy, izé...lennél olyan kedves és helyetesítenéd azt a bizonyos barátot? - nézett rám boci szemekkel.
-Szóval mind ezt egy fiú miatt? - néztem a lányra, még mindig furcsán. Aprót bólintott. Halkan felnevettem. - Én komolyan nem értelek! Egyszer kedves vagy velem, máskor a hátad közepére sem kívánsz, most pedig arra kérsz legyek a kamu barátod?! Miért? Miért viselkedsz így velem? - néztem a szemébe, válasz után kutatva. Lesütötte a szemét, s pár másodpercig meg sem szólalt. Aztán csak ennyit mondott.
-Mert félek.
-Mitől?
-Tőled. - suttogta.
-Tőlem? - húztam fel az egyik szemöldököm. Értetlenül néztem a lányra, aki még mindig nem hajlandó rám nézni. Sóhajtott egyet.
-Nézd, te vagy Marics Peti, a tini lányok szívtiprója. Ha úgy nézzük egy seggfej is vagy velük. És félek attól, hogy egy nap majd nem úgy tekintek rád, mint egy énekesre, vagy egy barátra...
-Oh. - nyögtem ki valamit. - Ezért akarsz eltávolodni tőlem, de bunkó sem akarsz lenni, igaz?
-Pontosan. - bólintott. - Megértem, ha nem akarsz segíteni. És biztos fura ez az egész, hogy félek ettől, de még is téged kérlek meg....talán hülye ölet, sőt az de nincs másom, csak te.

-Jó. - nyögtem ki pár perc gondolkodás után.