Éljünk a Mában! - Marics Peti ff//BEFEJEZETT//

10.-Anya "kis"fia

Peti

Lassan két hete ignorálom Petrát. Talán gyerekes vagyok, de igenis szíven ütött a dolog.
-Mi a baj drága kisfiam? - paskolta meg a vállam anya, s egy bögre teát nyomott a kezembe. Elfintorodtam.
-Tudod hogy utálom a teát..
-Tudom, de ez jót fog tenni. Amióta itt vagy csak azt a búbánatos fejed lehet látni. Úgyhogy öntsd ki a szíved Petikém! - kuckózta fel magát a kanapéra. Ismét elfintorodtam.
-Utálom ha így hívsz.. - felnevetett.
-Ugye tudod hogy most úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek? Hát hahó hova tűnt az én nagy fiam?
-Jó bocs. - kortyoltam a teából. Nem a kedvenc italom, de egynek elmegy. Anya barna szemei kíváncsian fürkésztek, s folyamatosan csak vigyorgott.
-Na mi lesz, belekezdesz még ma, vagy várjam meg, míg Milánnal beszélek? - szólalt meg ismét.
-Ahj..van egy csaj. És ne vigyorogj! - morogtam. Nevetve rázta meg a fejét, s kérte hogy fojtassam. - Szóval először mikor találkoztunk, illuminált állapotba voltunk és...nos megtörtént. Másnap jól lekiabálta a fejem, pedig tudta hogy ki vagyok. Más lányok örülnének már annak is, ha intim kapcsolatban lehetnének velem, de ő más. És talán ez fogott meg benne. Mindketten úgy voltunk vele, többet elő sem fog fordulni, sőt találkozni sem fogunk. - tartottam egy kis szünetet. Kicsit zavarban vagyok, mert anyunak nem szoktam mesélni arról hogy kivel fekszem le, meg kivel nem. De úgy érzem valakinek el kell mondanom, és erre nem találhattam megfelelőbb embert, mint anyát. Az anyukámat, a legjobb barátomat és a testvéremet. - Utána összefutottunk egy buliban. Minden alakult volna úgy ahogy, de az egyik haverja megjelent. Elmentek megkeresni valakit. Aztán csak annyira emlékszem, hogy épp...na mindegy szóval az a csávó szólt, hogy elütötték a lányt.
-Szóval miatta voltál a kórházban?! - bólintottam.
-Igen. Amikor felkelt elküldött. Nem tudom miért. És kicsit fusztrál a kialakult helyzet, mert kamu kapcsolatban vagyunk..
-Vagyis? - húzta el a száját.
-Vagyis, megkért rá hogy játszuk el hogy együtt vagyunk. Volt egy indoka. Persze belementem. Jó szórakozás meg minden. De nem gondoltam volna, hogy... - csuklott el a hangom. Jézusom hol van Marics Peti? Anyámnak mesélem el a "szerelmi" életem.
-Nem gondoltad volna, hogy többet fogsz iránta érezni. - fejezte be a mondatomat édesanyukám. Sóhajva bólintottam. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - És mi itt a baj? Vagy mi volt az indoka?
-Egy másik csávó.. - motyogtam.
-Jajj édesem! - ölelt át. Most jöttem csak rá, mennyire hianyzott az ölelése. Mennyire hiányzott az illata és hogy mennyire hiányoztak a szavai. - Tudod hogy így nem mehet tovább? Valamelyikőtök sérül, az a valaki pedig te leszel. Mondd el neki, és ha ő nem így érez, hát akkor mutasd meg neki mit veszített. - veregette meg a hátam. - Tudod, sosem gondoltam hogy majd pont neked fogom mondani ezeket a szavakat. Mintha egy lányt szültem volna. - nevetett föl.
-Aucs. - kaptam a szívemhez tetetett fájdalommal. Igen, ez az én anyukám! - Köszi muter!
-És vissza is tért a Marics Peti.. - motyogta mosolyogva. - Na indíts szívszerelmes, mert mire kiérsz Milo kiveri az ajtó előtt..
-De anya! - hitetlenkedtem.
-Kiveri az ajtót! Ezt mondtam! Nem tudom mit hallottál! - rázta a fejét huncutul.
-Istenem te nőszemély! - nevettem. - Majd jövök még valamikor, szeretlek! - pusziltam meg anyukámat, s kiléptem az ajtón.
-Várj már! Szia Milán. - integetett Milonak. - Ezt vigyétek el, tegnap sütöttem. - nyomott a kezembe egy tálca sütit.

-Merre megyünk? - kérdezte Valkusz a kocsiban.
-Kidobnál Petráéknál?
-Nem azt mondtad összevesztetek? De amúgy ja, elviszlek. - bólogatott.
-Összevesztünk, de próbálom rendbe hozni az egészet. Úgyhogy kérlek valamelyik virágboltnál is megállhatnál, az mindig használ.
-Hűha..nem is ismerek rád haver. - röhögött.
-Ja, a muter is ezt mondta.. - forgattam meg a szemem. - Rózsa?
-Príma. Tetszeni fog neki. - bíztatott Milo.

Remélem is, hogy tetszeni fog neki..

Sajnálom hogy ennyit kellett várni, de meghoztam a folytatást^^