Éljünk a Mában! - Marics Peti ff//BEFEJEZETT//

12.-Mi folyik itt?

Petra

Azt hittem lehet felhőtlen a kapcsolatunk Petivel. Minden jól ment eddig a pillanatig. Megismertem az anyukáját, sokszor jártam hozzá, illetve a Milánnal közösen bérelt lakásukba, Peti is sok időt töltött nálunk, és volt hogy én is mentem velük a fellépésekre. Boldog voltam, mert végre volt egy fiú, aki őszintén szeretett és nyitott volt felém, aztán ma megjelent Dóra. És azzal állt elő, hogy terhes. Petitől. Persze a fiú azt hajtogatta hogy "Nem volt köztük semmi". Mérges voltam rá, ahogy Dórira is. Nem érdekelt, hogy mit mondd a fiú elküldtem. Gondolkodnom kell.
Eszembe jutott az is, mi van ha csak szétakar minket választani? De ha így is van, megakartam győződni arról, hogy a lány tényleg terhes, és ha az, akkor az a Petié-e.

Tehát másnap elindultam Dávidhoz, annak reményeben, hogy elmond valamit erről az egészről, megiscsak jóba vannak Dórival.
-Petra? - lepődött meg a srác, mikor ajtót nyitott.
-Szia. Beszélhetünk? - aprót bólintott. Szerény kis lakás volt, de pont elég magának. Egy kis nappaliva egybenyitott konyha, fürdő és két szoba. Már jártam itt, akkor is épp olyan rend volt, mint most. Sokan nem képzelnék el egy fiúról, hogy rendet tart a szobáján, plána a lakásában, de Dávid meglepő módon nem ilyen.
-Kérsz valamit? - próbált kedveskedni, de sajnos nem ezért jöttem, így elutasítottam.
-Köszönöm, de csak szeretnék pár kérdést feltenni.
-Hűha. Oké. - foglalt ő is helyet mellettem, s minden figyelmét rám szentelte. Először is kezdtem ott, ahol abba hagytuk. A buli estéjén.
-...nem szépen váltunk el, ez tény... - kezdtem el a monológot, majd következett a Petis rész, amit nagyobb vonalakban próbáltam elmondani neki, s kitértem a tegnapi esethez is. - ..Dóri volt a legjobb barátnőm, és egy kis szarság miatt ott hagyott a kávézóban. Plusz ott voltál te is, akiről semmit sem tudtam. Domi volt az egyetlen, akivel beszélni tudtam az ügyes-bajos dolgaimról. Szóval..gondolom ti elég jóba lettetek, nem?
-Hát ja. - rántott válat.
-És tudsz valamit, erről a terhességről? - kérdeztem rá tapintatosan. Megingatta a fejét, de láttam rajta hogy nem ez az igazság. Nagyon is jól tudta, hogy mi a helyzet. - Ugye tudod, hogy előttem mindig is rosszul hazudtál? - törtem meg az elég hosszúra nyúlt csendet. Meg sem szólalt. Cselekedtem kellett. Lassan felálltam, s hozzá sétáltam. Két lépést kellett megtennem, hogy elé érjek. Megsimítottam az arcát, majd a kezem vegig csúsztattam pólóján.
-Mit csinálsz? - értetlenkedett. Mosolyra húztam at ajkam, a füléhez hajolva pedig belesuttogtam azt, hogy találkozzunk holnap után este a szokásos pizzázóban. Teste megfeszült, ettől pedig mégjobban mosolyogni támadt kedvem. Amint kiléptem a házból, lekonyult a szám, s sietős léptékkel a metróhoz igyekeztem.

Hamar eljött a péntek. Remélem mostmár lesz esélyem kicsikarni belőle a válaszokat, bármi lévén is.
-Azt hittem nem jössz el. - szólaltam fel, mikor a fiú helyet foglalt. Dávid egy pillanatig elkalandozott a dekoltázsamon, ami remélem segítségemre lesz az egészben. Tudom, nem így kellene elérnem azt, amit akarok, de ismerem és tudom hogy mit érez irántam a fiú. Lehet szemétség, de valahogy muszáj lesz meggyőznöm. Tudni akarom az igazságot. Azt akatom hallani, hogy a magzat, amit Dóri a szíve alatt hord, az ne Petié legyen. Szeretem Petit. És ismerem Dórát. Egy igazi álnok kígyó. A fiút állandóan zaklatja, ezt pedig onnan tudom hogy Marics küldött egy screenshotot, a lány üzeneteiről. Nyilván nem válaszoltam neki, hisz végülis haragszom rá, nemde?!