Éljünk a Mában! - Marics Peti ff//BEFEJEZETT//

14. - Levél

Mintha direkt nem nézné meg. Órák óta a telefonom felett ülök, s várom Petitől a választ, de semmi.
Itthon vagyok egy ideje és eszem ágában sincs Dávidhoz menni. Azt mondtam neki, hogy beteg lettem. Így nem találkozhatunk. Nehogy elkapja...a semmit.
Anyuék semmit sem sejtenek arról, hogy Dávid milyen is valójában. Csalódtam benne. Nem ilyennek ismertem meg. Erőszakos és durva. A csuklómon lila folt díszelgett. Karkötőkkel tüntettem el, hogy anyáék még véletlenül se lássák meg.

Szombaton úgy döntöttem muszáj beszélnem Petivel, vagy ha vele nem is valamelyik haverjával. Egy hatalmas pulcsit magamra kapva siettem a metróhoz, hogy eljussak Petiék lakásához. Szerencsére Dávid jelenleg nincs Pest környékén, Debrecenbe kellett utaznia a szüleihez, így nem tud megakadályozni abban, hogy beszéljek avval a személlyel akit szívemből szeretek.

A lépcsőn sietve futottam fel, s a csengőt megnyomva vártam hogy valaki ajtót nyisson. Ez meg is történt pár másodperccel később. Milán álmos tekintettel nézett rám.
-Petra?
-Szia. Peti itthon van?
-Nincs. A szüleinél van. Miért?
-Ohh, értem. Megtennéd hogy odaadod ezt neki. Fontos lenne. - adtam oda a fiúnak egy borítékot. Eszemben volt, hogy esetleg nincs itthon, vagy semelyikük, ezért írtam neki egy gyors levelet. Milo némán bólintott. Hálásan megköszöntem, majd siettem is haza.

Marics Peti

Anyu alig akart elengedni, de mennem kellett, hisz este koncertünk lesz. A lakás előtt leparkoltam a járgányunkkal, s a nagy táska kajával léptem be a házba. Tuco rögtön elém rohant, én pedig örömmel vettem magamhoz a kis szőrgombócot.
-Csá. - jött valahonnan elő Milán. - A mami megint felpakolt? - hiába mondtam anyának hogy nem kell ennyi kaja, mindet bele rakta a szatyorba. Nem érti meg hogy úgy is megromlik a hűtőben, mert nem eszünk ennyit, de ő akkor is pakolja. - Imádom anyudat, de komolyan! Meg puszedlit is rakott be. - örült meg Milo. Kivette az édességet és letáborozott a nappaliban. Tuco már rohant is hozzá, hogy kunyeráljon egy falatot. A konyhába léptem egy kis vízért. A pulton levelek sokasága fogadott, gondolom mindegyik csekk meg hasonlók. Nagyon szuper!

-Van egy leveled, odaraktam valahova a pultra! - kiabált drága lakótársam. És tényleg. Semmi pecsét, semmi cím, csak a nevem szerepelt rajta. Biztos egy rajongó az és megtalálta a házunkat. Jajj nekem!

De nem. Nagyon tévedtem.

Drága Peti!

Gondolom haragszol rám. Megértem. És most már bánom, hogy ennyire túlzásba vittem a dolgokat. Meg kellett volna beszélnünk. És most nem lennénk ott ahol. Amit láttál a múltkor..én és Dávid. Nos hogy is mondjam, bonyolódtak a dolgok a Dóris terhesség körül, én pedig bekattantam és néhány infóért Dávidnál kötöttem ki. Félek tőle.
Kérlek találkozzunk!

Nagyon sajnálom. Szeretlek és hiányzol.

Petra♡

Kellett pár másodperc, mire összeraktam az egészet. Petra megőrült. És azok mellett nem hitt nekem. Egyszer sem feküdtem le Dórival, csak a balhét akarta. Hogy szétmenjünk Petrával. Ez meg is történt.
Most pedig annál az elmebetegnél kötött ki, hogy megtudja az igazságot, csak szarul jöttek ki a lépések.

Nem tudom akarok-e találkozni vele. De szeretem és megteszem érte. Értünk.