Éljünk a Mában! - Marics Peti ff//BEFEJEZETT//

15. - Újra együtt

Marics Peti

Szedd össze magad! Koncentrálj! Csak ebben az egy órában tedd télre a gondjaid!

Ezek a mondatok kavarogtak a fejemben. A Siófoki közönség mindig is tökéletes volt. Együtt buliztunk minden évben, ahogy most is kellett volna. De nem éreztem valami jól magam. Ordítottam az Úristen szövegét, nem foglalkozva azzal, hogy folyik rólam a víz és szédülök. Alig láttam valamit. Azt hittem ott helyben feladják a lábaim a szolgálatot. Nem eshettem össze mindenki szeme láttára.

-Jól vagy haver? - suttogta a fülembe a dal végén Milo. Felmutattam a hüvelykujjam. El kellett volna mondanom neki, hogy kurvára nem vagyok jól? El. De nem tettem.
A levegő alig jutott be a tüdőmbe. Szédültem. Körülöttem minden homályosodni kezdett. Az éneklést is abba hagytam. Csak annyita emlékszem, hogy az egész tömeg kiabálni kezd, mellettem pedig Milán arca jelenik meg és valami olyasmit motyog, hogy Tarts ki!.

Kinyitom a szemem, de azonnal vissza is csukom, mert a fehérség megvakít. Mocorgásra fordulok a balomra. Anya meggyötört arccal néz rám, mellette apa fáradt szemekkel pislog párat.
-Petikém! - szipogott anyu, s egy apró puszit nyomott a homlokomra.
-Mi történt? - hangom halk és rekedt volt. Nem az a petis rekedtség..valami más fajta. Borzalmas.
-Elájultál. Remélem jobban vagy fiam. - veregette meg a lábam óvatosan apa. Egy fiatal ápolónő lép be a terembe, mögötte egy orvos.

-Jó napot! Remélem jobban van. - mosolygott a doktor. Egy gyors kivizsgálás után kibaktattak, az ápolónő, mint megtudtam, Betti pár másodperc múlva vissza is tért.
-Milán áll kint és valami Petra. Beengedhetem őket? - hatalmasat dobbant a lány neve hallatán a szívem. Anya hatalmas mosollyal húzta ki apát, evvel pedig a nő tudtára adva hogy bejöhetnek. Petra megviselt arcát látva elöntött a bűntudat. Karikás szemek, beesett arc és ami még jobban megrémisztett az az, hogy borzasztó sokat fogyott.

-Szia. - mosolyogtam rá. Milán a háttérben ácsorgott. Felnevettem. - Gyere ide te is basszus!
-Áh haver, ne csinálj ilyet többet! Tökre bepánikoltam. - veregette meg a vállam. - Hagylak titeket, csak köszönni akartam. - kacsintott egyet, majd ő is elhagyta a termet. Petra apró kezei után nyúltam. Istenem ez miattam van? Csontos ujjain szinte lógtak a gyűrűk.
-Hiányoztál. - szipogta.
-Te is nekem, de..ugye ettél rendesen? - láttam az arcán a választ és azt, hogy megszégyelte magát. Persze hogy nem evett, hisz látszik rajta. - Kicsim gyönyörű vagy, nem ezért mondtam. - simítottam meg arcát.
-Tudom hogy szarul nézek ki, nem kell hazudnod..
-Életem..tudnod kell hogy gyönyörű vagy, de enned kell.
-De nem megy le a torkomon! Elegem van hogy mindenki ezt mondja. Nem tudok enni Peti. - sírta el magát. A szívem szorul össze, hogy így kell látnom. Magamhoz húztam, s mélyen beszívtam az illatát.
-Shh! Borzasztó sokat fogytál és a rossz irányba. Nem esik jól, megértem, de muszáj enned, oké? Csak bólint egyet, az én kedvemért. - mosolyogva bólintott egyet, majd fejét továbbra is a nyakamba fúrta. - Életem fel sem bírtam fogni milyen őrültségét csináltál értem!
-Hülyeség volt, és magamat kevertem a szarba..
-Csinált veled valamit az a féreg? - kérdeztem ingerülten. Nagyon jól tudtam hogy tett valamit. Akarján lévő foltok elárulják. Szipogva bólogatott. - Ígerem minden rendben lesz.

Mert annak kell lennie.

Másnap már hazaengedtek. Petrával megbeszéltük hogy elmond mindent a szüleinek Dáviddal kapcsolatban és feljelenetést tesznek bántalmazásért. Ha nem is börtönt, de pénz bírságot kap az a szemétláda.
A hétvégét a gyönyörű lány velem tölti. Azt akarom hogy minden tökéletes legyen. A csengő megszólalt, én pedig mint egy kisgyerek, úgy rohantam ajtót nyitni. Tuco Milánt búcsúztatta, ugyanis a fiú az egyik haverunknál húzza meg magát.

-Szia. - vigyorogtam a lányra. Petra azonnal ölelésembe bújt, s forró csókkal ajándékozott meg. Istenem, ez hiányzott!
-Jól van szerelmesek, én megyek. Legyen szép hétvégétek! - nevetett Milo. Egy gyors pacsi után lelépett, mi pedig a kanapéra telepedtünk le.

-Peti. - nézett rám csillogó szemekkel a világ leggyönyörűbb lánya, akit mindennél jobban szeretek.
-Hm?
-Davidot keresték és meg is találták. Két hét múlva lesz a tárgyalás. Eljössz?
-Igen babám, elmegyek. - nyomtam egy puszit puha kézfejére. A lány szorosan hozzámbújt. El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok most. Vele.